Az ingatlanközvetítő 1/2. rész

Az ingatlanközvetítő 1/2. rész

(kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel)

Az ingatlanközvetítő cég, ahol dolgoztam, igen sikeres, piacvezető pozíciót ért el az utóbbi években, és ebben nem kis része volt a cégvezető egyéni módszereinek. Alig tucatnyian dolgoztunk a vállalkozásban, és bizony gyorsan megtanítottak arra, hogy érdekemben áll minél eredményesebb lenni. Hiszen a kivívott helyet nem volt elég elérni, meg is kellett tartani.

A cégvezető poroszos nevelésben részesült, és ezt az irányt tovább vitte vállalkozásában, mely évről évre sikeresebbé vált. Ötvenes éveiben járt, és ha kívülálló látta, hogyan beszél alkalmazottaival, egy szívélyes, kedves ember benyomását keltette. A felszín alatt azonban jellemében a szadista elemek igencsak hangsúlyos részt képviseltek.

Amikor először invitált meg az alagsorba, még nem gyanakodtam. Volt ugyan némi rossz érzésem, mert a heti statisztikák szerint egyetlen lakóingatlant, garázst vagy telket sem sikerült értékesítenem, de amikor aláírtam szerződésemet, nem olvastam el gondosan az apróbetűs részt, melyben különféle retorziókban lesz részem. De még ha ismertem volna az apróbetűs sorok tartalmát, akkor is fizetéscsökkentéssel, kedvezmények megnyirbálásával járó retorziókra gondoltam volna, nem pedig arra, hogy az alagsorban kínzókamrát tart fenn a mi joviális cégvezetőnk.

Az sem volt feltűnő, hogy kizárólag férfiakat vett fel az üres pozíciókra, és azonnal titoktartási nyilatkozatot íratott alá. A cég adminisztrációs ügyeit másik irodaházban intézték, meg megbízott cég könyvelt, és intézte a fizetésünket is, akik sohasem jártak itt, köztük bizonyára lehettek nők is.

Amikor felvett és szembesültem azzal, hogy férfiakkal fogok dolgozni, akkor még arra gondoltam, hogy nem akar belső feszültséget kelteni, hogy az esetleges szerelmi cívódások gyengíthetik a cég nehezen megszerzett pozícióját a piacon, de aztán gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ennél többről van szó.

Talán akkor kellett volna felállnom, és búcsút mondani a kapufélfának, amikor egy alkalommal, amikor alig egy hónapja dolgoztam a csapatban, irodájába invitált, és ott ügyet sem vetve tiltakozásomra, durván megerőszakolt.

Volt már részem heves szexben, mióta tizenhét évesen átestem a tűzkeresztségen, de az azóta eltelt tizenöt év alatt egyetlen alkalommal sem fájt ennyire az érzelemmentes, durva aktus. Mert nem tudom más szavakkal jellemezni a főnök akcióját, amivel az asztalra döntött, és megtette velem, amiért behívott párnázott ajtajú irodájába.

Azóta már több alkalommal sor került erre, és a testem egyre jobban alkalmazkodott a helyzethez. Ehhez persze az is kellett, hogy mindig tartottam magamnál vazelint, és előzetesen bekentem féltett fenéknyílásomat, mielőtt színe elé járultam. Persze nem minden alkalommal végződött heves, durva szexszel az irodájába látogatás, de azért mindig úgy készültem.

Voltaképpen akkoriban nem volt kapcsolatom, amikor felvettek a jó pénzzel kecsegtető állásra, és azt már megtanultam néhány ínséges időszakomban, hogy a kóbor numeráknak is örülni kell, főleg, ha az ember fia kezd kifutni abból az időből, amikor még kelendő a húspiacon.

Így esett, hogy azon a napon, amikor az irodájába lépve fejemre olvasta ismétlődő, gyenge teljesítményemet, hozzátette, hogy ideje lelátogatnom az alagsorba. Nem láttam akadályát, hiszen úgysem jártam még lenn, és a kollégáim se tartottak előadást arról, hogy mi van lenn, noha gyanúsnak vehettem volna jelentőségteljes összenézésüket, és hogy valami halaszthatatlan munkára hivatkozva kitértek kérdezősködésem elől.

Így esett, hogy aznap végigkóstolhattam az alagsor néhány szolgáltatását, melyek a cégvezető szerint épülésemre válhattak a jövőben.

Mindjárt az első ajtó mögött meg kellett válnom divatos öltönyömtől, és egy következő, fekete vasajtó mögött, a rideg céltudatossággal berendezett helyiségben mezítelenül elhelyezkednem a beöntőasztalon.

Láttam már ilyet felnőttvideókban, de sohasem gondoltam, hogy egyszer alkalmam nyílik kipróbálni. Feszengve hasaltam fel a peremes, hideg fémasztalra, egy keresztrúd kiemelte derekamat, a két sarokba feszíthettem széttárt lábaimat, míg lapockáimnál leszorított egy újabb keresztrúd, és lekönyökölve felkészülhettem arra, hogy a lefolyóval ellátott szegletes, magas peremű fémkádban alapos vagy felszínes bélmosásban részesítenek.

Hamarosan egy viaszosvászon henteskötényt viselő férfi érkezett a helyiségbe, és elégedetten konstatálta, hogy nem kell körbekergetnie engem a plafonig csempézett falak között, hogy felparancsoljon a beöntőasztalra, hiszen már előzékenyen felvettem a pózt. Mindenesetre kikötözte bokáimat és csuklóimat, hogy ne nagyon mozogjak, majd összerakta a szereléket, és miután ujját párszor felnyomta fenéklyukamba, hogy kitágítsa a beöntőcső számára, lassan felhelyezte belém, miközben utasított, hogy lélegezzek mélyeket.

Felidéztem homályba vesző emlékeimet, amikor beöntést kaptam, és igyekeztem segíteni munkáját azzal, hogy nem tiltakoztam. Végül is évszázadokon keresztül a gyógyítás részét képezték a különböző beöntések a nemesség körében, és igen jó hatásúak voltak. A fehér kötényes férfi sem először csinált ilyet, mozdulatai gyakorlottságról árulkodtak.

Miután feltöltött, kihúzta belőlem a csövet, és miután több szakaszban kiürítettem a kapott langyos vizet, lemosott a slaggal, majd még kétszer megismételte a tisztító beavatkozást, és csak akkor elégedett meg, amikor már a tiszta vizet tudtam kinyomni magamból.

Ezután ismét lemosott a slaggal, kioldozta kötelékeimet, és míg zavartan lemásztam, keresett egy fehér törölközőt egy fali szekrényből, amit addig észre sem vettem.

Nem öltözhettem fel, meztelenül kellett benyitnom a fekete vasajtón át a következő helyiségbe. Itt egy teljesen felszerelt orvosi rendelő várt, és két orvos, akik tetőtől talpig megvizsgáltak. Miután végeztek a vérnyomás méréssel és különböző manuális vizsgálatokkal, genitális vizsgálatok következtek, melyek eredményeit egy harmadik fehér ruhás férfi felvezette egy táblázatba.

Miután a kellemetlen prosztata vizsgálaton is átestem, már egyre jobban berzenkedtem az eljárás miatt, és szóvá tettem, hogy visszatérnék az emeletre a munkámhoz, de leintettek. Még az elején jártam a megpróbáltatásoknak, a szerződésben rögzített, apróbetűs retorzióknak, amelyek vártak rám.

A két doktor megegyezett abban, hogy néhány végbélkúp elengedhetetlenül fontos szerepet fog játszani, és egyikük magukhoz vett egy öt végbélkúpot tartalmazó csomagot a hűtőszekrényből, majd intettek, hogy a következő állomáshoz vezető fekete vasajtón nyissak be, egyikük el fog kísérni.

Így is lett. A következő helyiségben már láttam, hogy a poroszos nevelés mit jelentett a cégvezető életében. Itt, és a következő négy helyiségben különféle kínzóeszközök és bútorok szolgálták a renitens dolgozó megbüntetését. A két férfi, aki itt várakozott, megnyugtatott, hogy nem kell mindet végigpróbálnom, sőt most jön az a rész, amit szeretni szoktak a delikvensek, magam választhatom ki, hogy milyen bútoron, milyen eszközzel fogok kapni, ők a mennyiségről döntenek. Mert lássam be, megérdemlem, hogy alaposan kiporolják a fenekemet, amelyet erre a célra igen alkalmasnak találtak a történelemi korokban is.

Meglehetősen féltettem a fenekemet, és lassan dörzsölgetve nézegettem a bakot, az András-keresztnek nevezett X alakú alkalmatosságot, a következő helyiségekben háromféle derest, olyasféle áthajolót, ami széles terpeszben tartotta a lábakat, és a delikvens derekát tartotta egy keresztrúd, míg a lábai között átnézhetett, így láthatta, hogyan érkeznek az ütések, és még néhány, számomra ismeretlen, kínzáshoz készült, speciális bútordarabot.

Közben a doktor és a két férfi, akik szintén kötényt viseltek, de sötétszürkét, igyekezett meghozni a kedvemet a büntetéshez, amelyben részesíteni fognak. Azzal kezdték, hogy bizonyára magam is belátom, hogy a gyatra munka bizonyos retorziót von maga után, és erre remekül alkalmas, ha a hitvány munkaerőt rávezessék a szorgalom útjára. Példákat soroltak, melyekben a cég alapításától kezdve hogyan juttatták a szakma csúcsára olyan átlagos munkaerők, akik eleinte nem sok affinitást mutattak, de néhány látogatás az alagsorban kimagasló eredményekhez repítette őket.

Történelmi példákat hoztak, regényeket és filmeket, melyekben nemcsak a pórnép, de a nemesség köreiben sem volt ritka, hogy egy férfi a deresen bűnhődött, vagy nyert inspirációt a jövőre nézve, esetleg vezeklésül maga döntött úgy, hogy hasznára fog válni egy kiadós pálcázás.

Az ókortól soroltak néhány példát egészen napjainkig, ahol a középkori törvényeket tisztelő államokban még mindig ítélheti a bíró a megtévedt bűnöst feneke elverésére. Legyek büszke, hogy nem lapos, nyiszlett a fenekem, hanem megfelelően izmos és formás, mert így optimálisabb eredményt érhetnek el egy pálcával, szíjjal vagy bottal. Megkérdezték, van-e már ilyen irányú tapasztalatom, mert bár a seggem nem árulkodik régebbi verésekről, de akadnak igen jól regenerálódó fenekek.

Pironkodva vallottam be, hogy még nem ütött meg soha senki, és nem is gondoltam soha, hogy erre nekem szükségem lehet. Közben elgondolkodva fogdostam farkamat, mert a beszélgetés hatására akaratomtól függetlenül merevedni kezdett, és nem volt befolyásom rá.

Rövid gondolkodás után azt a derest választottam, amely megemelte és kidomborította fenekemet a középtájon lévő domború kiképzésével. Már csak eszközt kellett választani, olyat, amely legjobban passzol a seggemhez.

Hogy megkönnyítsék a dolgomat, a két férfi előzékenyen felajánlotta, hogy több eszközzel adnak kóstolót, és ahogy elnéztem a fali tartókat, bőséges készlet állt rendelkezésre olyan pálcákból és egyebekből, amelyekkel egy magamfajta férfit móresre lehet tanítani.

Egy széket tettek ki középre, melynek támláján áthajolva felkínálhattam a fenekemet a kóstolásra. Lekönyököltem a székre, és körülnézve a szíjakból választottam egyet. Az egyik szürke kötényes férfi levette, odalépett, majd könnyedén kimért egy ütést felpúposított fenekemre.

Mindhárman kíváncsian hajoltak fölém, és én felsandítva siettem közölni, hogy jól vagyok, és köszönöm a kóstolót. Ezután egy vesszővel próbálkoztak, de úgy megugrasztottak vele, hogy nyomban közöltem fenekemet gyúrogatva és nagyokat ugorva kínomban, hogy ezt köszönöm, nem szeretném.

Végül, több eszköz után már meglehetősen sajgott a seggem, de megadóan újra visszahajoltam, hogy egy fényesre lakkozott botot is kipróbáljanak. A meglepetéstől könny szökött a szemembe, amikor megcsaptak vele. Végül pironkodva nyögtem ki, hogy meglehetősen ízlett a seggemnek, és ha lehet, ezzel szeretném az első büntetésemet.

Még járkálhattam kicsit, míg megegyeztek hárman abban, hogy hány ütéssel lennék alaposan megbüntetve, végül mivel első alkalom lesz, beérték huszonöttel. Ezt magam is rendben lévőnek találtam, elvégre megérdemlem, hogy ellássák a bajomat.

Mivel nem volt más hátra, visszatértem a második kínterembe, ahol a kiválasztott deres mellé lépve némi vonakodással felhasaltam, hogy le tudjanak szíjazni. Erre elengedhetetlen szükség volt a nyugton maradásom érdekében. Mielőtt elkezdődött volna a büntetésem, a doktornak eszébe jutott az öt végbélkúp, és mire deresre húztak, ügyesen felnyomott egyet a fenéklyukamba, amit sóhajtva nyugtáztam.

Figyelmeztetett, hogy vigyázzak a kúpomra, a szürke kötényesek pedig, miután leszíjaztak, még elláttak néhány tanáccsal, többek között azzal, hogy igyekezzek minden ütés előtt ellazítani a seggemet, ezt ők fogják látni, és kezükkel is megnyomkodják, hogy ellenőrizzék, hogy nem feszítettem be.

Mire végeztek az előkészületekkel, és a farkam ismét merevedni kezdett, elkezdődött a botozás. Kissé gúnyosan mondták, hogy nyugodtan eresszem ki a hangomat, hangszigetelt a terem, de egy igazi férfi visszafogottan nyögdel, miközben botot kóstol a feneke. Így hát igyekeztem ehhez tartani magam, legalábbis az első néhány, gondosan kimért ütésnél.

Folyt. köv.