Kastélytúra: A sötét oldal

A 2010-es évek elején járunk, egy vidéki angol kastély teadélutánján. Két lány megbűvölten áll egy Gillis Rombouts festmény másolat előtt, amely a Münsteri békeszerződés kihirdetésének pillanatát örökítette meg. A tágas tér, a beszűrődő, késő délutáni fény nyugodt, pihentető atmoszférát teremt a kép pezsgő hangulatához.

Egy öltönyös, 40 körüli férfi áll meg csendesen a két lány mögött. Egy röpke percig együtt nézi a képet a lányokkal, majd megszólal.

„Hölgyeim! Az Önök ízlése kiváló!”

A két lány megfordul, visszazuhannak a jelenbe.

„Elnézést, mi csak …!” kezd magyarázkodni egyikük, a fekete hajú, démoni szépségű lány.

„Ez a kastély lélegzetelállítóan gyönyörű!” szólal meg a szőke is.

A férfi végigméri a lányokat. Öltözékük - a délelőtti Camden Town-i kalandos bevásárlás eredményeként - habár elegáns, mégis nagyon elüt a kastély légkörétől. A fekete hajú lány rövid, de nem ízléstelenül rövid bőrminit visel fekete selyem blúzzal, a szőke egy kihívóan szűk fekete bőrnadrágot fehér blúzzal.

„Hölgyeim! Örömömre szolgálna, ha végig vezethetném Önöket kastélyomban!” ajánlotta fel mosolyogva a férfi, aki ezek szerint a kastély ura.

A két lány persze örömmel beleegyezik, és egy másfél órás, minden várakozást felülmúló túrában részesülnek. A hallba visszaérkezve a szőke odafordul a férfihez.

„Én úgy hallottam, hogy az ilyen angol kastélyokban mindig volt börtön is. Na meg … kínzókamra. Ez igaz?”

„Hmm, nocsak, nocsak! Nos, igen, a kastély sötét múltjának része. Ha ragaszkodnak hozzá, megmutathatom” válaszol úriember stílusban szemöldökét enyhén felhúzva.

Kinyit egy félig-meddig rejtett ajtót, és a szűk lépcsőn elindulnak lefelé. Néhány perc alatt megérkeznek egy vasajtóhoz. Kapcsoló kattan, és a termet elárasztja a sejtelmesen pirosas fény. A két lány szájtátva sétál körbe.

„Te Mimi, nekem valami itt nem stimmel. Ezek nem korabeli eszközök” súgja oda a fekete a szőkének.

„Nekem is feltűnt, ezek modern bútorok!” a szőke jól láthatóan izgatott.

„Nos hölgyeim? Ha jól sejtem, a sugdolózás oka a furcsa berendezés miatt van. Igen, jó az észrevétel. Ezek az eszközök ma is használatban vannak.”

„És kik használják?”

„Aki szereti, és igényli a használatukat.”

A fekete hajú megáll párnázott asztal előtt, amelyre rövid nyelű lapátok vannak helyezve.

„Ez az, amire gondolok?” kérdezi.

„Igen hölgyem, itt formás hátsóval rendelkező hölgyeket lehet megfegyelmezni. Amennyiben óhajtják, kérem próbálják ki!”

„Nóri, ezt ki kell próbálni!” a szőke alig bír magával.

„Rendben Mimi, 5-5 ütés, te kezded!” válaszolja a fekete hajú gyanús mosollyal.

Ráhasal az asztalra, a csuklóit az asztal végéhez szíjazzák, a férfi segít. A szőke kezébe adja az egyik falapátot, majd hátra lép. Meglendül a lapát, és lesújt. A lapát nagyot csattan a lány fenekén feszülő bőrön. A fekete hajú halkan felsikít. A szőke minden ütése erősebb az előzőnél, ami a fekete hajú sikításának megnövekedett hangerejével van egyenes arányban. Az ötödik ütés után a fekete hajú lány fenekét simogatva egyenesedik fel, gyönyörű arca enyhén eltorzul a még sajgó fájdalomtól.

„Most te jössz, ribanc!” szól oda a szőkének.

Megvan a helycsere, most a szőke hasal az asztalra. A fekete kímélet nélkül neki kezd, és már az első ütés nagyságrenddel nagyobb a szőke legnagyobb ütésénél.

„Heeej, mit csinálsz! Ez nagyon erős volt!” kiabál a szőke, de a fekete nem hatódik meg, folytatja.

„Csak hogy tudd, hol a helyed, kis p***a!” szól vissza a fekete, és lendíti a következő ütést.

„Ezek sokkal nagyobbak, mint amiket tőlem kaptál!”

„Na és? Nem volt kitétel, hogy nem lehet!” és csatt, megvan az ötödik ütés is. Majd egy még nagyobb csatt, és jön a hatodik is.

„Ez már a hatodik, te kis k***a, csak ötről volt szó!” zihál a szőke.

„Megérdemled, kis ribancom!” meg sem áll tízig. Leteszi a falapátot az asztalra, kezét végig futtatja a szőke ingerlően kerek bőrnadrágos fenekén, majd ujjai betévednek a lány lábai közé. A szőke csak szuszog behunyt szemmel.

"Látom, hogy élvezted, innen érzem, hogy tűzforró a kis szűk puncid!" a fekete nem hagyja abba.

"Ne itt!" lihegi a szőke, amikor az ujjak már kétségbeejtően közel hozzák a lebegés állapotát.

A fekete megkegyelmez neki, eloldozza a lányt.

„Micsoda egy kegyetlen kis szuka vagy te!” áll fel a szőke, és nagyon markolássza sajgó fenekét. A fekete mosolyogva átöleli, és megcsókolja.

„Ha ő nem lenne itt, ki is nyaltalak volna!” az állával a férfi felé bök. A szőke elvörösödik, szeme sarkából a férfira sandít. Közel hajol a feketéhez, és bár tudja, hogy a férfi nem érti, amit beszélnek, suttogva válaszol.

"Ha tudnád, hogy mennyire benedvesedtem. Teljesen átázott a bugyim. Mit tettél velem?" mindketten kuncognak.

„Hölgyeim, nem tudom, hogy miket sugdostak itt egymásnak, de köszönöm a bemutatót”

„Mi köszönjük ezt az érdekes és inspiráló idegenvezetést” válaszolja a fekete visszaváltva angol nyelvre. A szőke vágyakozva néz a feketére, és fejben már tervezi az édes bosszút.

A teadélután véget ér, a lányok meghatározó élménnyel indulnak haza. Ha lenne második rész, az a szőke lány kalandjait mesélné el.