Kiszolgáltatva 2/2. rész

Kiszolgáltatva 2/2. rész

(kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel

Az intéző fanyarul húzta el a száját, és valami olyasmit felelt, hogy amennyiben a felettese úgy látja jónak, megcsapatja a farát, mire a másik férfi azt felelte, hogy néhány hónapja is milyen remekül lenyugodott, miután botot kóstolt a feneke. Erre az intéző is emlékezett, és elismerte, hogy a deresen sok feszültség ki szokott szabadulni belőle. A másik azt javasolta, hogy méressen ki a hátsójára huszonötöt, majd kis gondolkodás után megtoldotta tízzel, mondván, hogy ekkora fenéknek meg se kottyan a huszonöt, és jobban eléri a célját a botozás, ha még tízet alávágnak.

Az intéző fenekét dörzsölgette a nadrágon keresztül, és azt felelte, hogy egyébként valóban esedékes számára egy hasalás, mivel idestova három hónapja nem kapott botot a feneke. Így a felettese utasította, hogy haladéktalanul hasaljon egyet.

Mindhárman elhagytuk a helyiséget, és hamarosan láttam, miközben vizet vittem a konyhára, hogy duzzogva hasal a deresen, a pribék leszíjazta, és magára hagyta, hogy kiválassza számára a megfelelő botot.

Mivel nem volt más munkám egyelőre, a diófának támaszkodtam, és sajgó fenekemet tapogattam, miközben hallottam, hogy az intéző morog valamit magában. Feneke valóban elég húsos volt, és a kidomborításban segített a keményre tömött szőrpárna is. Valami olyat morgott az orra alatt, hogy negyvenhét éves korára ezt kell megérnie, hogy ugyanazon a deresen páholják el, amire a pórokat hasaltatják. Voltaképpen azért berzenkedett, mert a kastély deresszobájában lévő kényelmes, párnázott derest még nem próbálhatta ki, noha hallott arról, hogy felettese, aki a deresre küldte, jó véleménnyel volt arról a fekpadról, egy kupa bor mellett elmesélte a közeli fogadóban, hogy milyen megtiszteltetés volt számára ráhasalni.

Végre visszatért a pribék, és kezdetnek megnyomkodta az intéző vaskos fenekét. Meg is jegyezte, hogy ritkán van alkalma ilyen hájas fart botozni, mire a hasaló férfi pironkodva felelte, hogy véleménye szerint a szakácsnak még nála is nagyobb az ülepe, mert látta legutóbb, amikor amiatt kellett megbotozni, mert elsózta az ételt.

A pribék ragaszkodott ahhoz, hogy szinte ugyanakkora az ülepük, majd miután tisztázták, hogy összesen harmincöt ütésről van szó, a pribék lendületesen bemutatta az intézőt a botnak. A hájas férfi fehérülő ujjakkal markolta a deres lábait, miközben nagyokat nyögve nyugtázta a kemény botütéseket.

A pribék tudása legjavát adta bele, és ezt az intéző is elismerte nyögdelés közben, mialatt újra és újra berzenkedve rázta meg terebélyes fenekét. Egyre kínosabban nyögött, és többször is elnézést kért emiatt, hozzátéve, hogy máskor jobban bírja a botot. Nem érti, most miért nyögdécsel ilyen hangosan, máskor visszafogottabban viselkedik a deresen.

Valami olyan feleletet kapott, hogy igyekezzen férfiasan nyögni a bottól, és hiszen egy javakorabeli férfi nem nyögdel ilyen panaszosan, mire azt válaszolta, hogy úgy látszik, most jobban meggyötri a bot, mint máskor. Meg-megrázta a farát az ütések szünetében, mintha azzal kirázhatná belőle a fájdalmat.

Voltaképpen nem bírta rosszul, de jól sem. Túlságosan sokat nyögdécselt az ütések szünetében is, és már előre hangosan felnyögött az új ütésnek, amikor még meg sem kapta. A pribék ezt is szóvá tette, amitől az intéző szégyenkezve hajtotta le a fejét. Próbált azzal védekezni, hogy ez még új bot, először kapja a büntetését ezzel, és még nem hangolódott rá, de a pribék nem így gondolta.

Mire a huszonötöt megkapta, az intéző már igen panaszosan nyöszörgött, bizonygatta, hogy elég volt, a botozás elérte célját, de akkor a felettese odaért, a pribékkel közösen megnyomkodták, ellenőrizték forró, hurkás fenekét, és megegyeztek abban, hogy még tíz ütés kijár neki.

Így duzzogva tolta ki ismét, és a botozás folytatódott. Hiába panaszolta, hogy jaj, de fáj, jaj, de alávágtak, még tízszer megkóstolhatta a botot a fenekével. Beleizzadt a büntetésbe, és ekkor már belátta, hogy le kellett volna vetnie a ruháit, nemcsak a fenekét szabaddá tenni. De akkor még nem gondolta, hogy ennyire megizzasztja a felettese által javasolt „kis botozás”.

Mégis, amikor megkapta az utolsót, és a pribék feloldozta a szíjait, olyan nehezen kecmergett le a deresről, hogy a pribék kénytelen volt megsürgetni, és azzal vádolta, hogy szándékosan elhagyja magát. A felettes is azt bizonygatta, hogy egy kis bot csak jót tett neki, mert máris a múlté a feszültsége, a bot sikeresen kiverte belőle az indulatokat.

Erre tántorogva felállt, és miközben felcibálta hájas fenekére a nadrágot, ismét csak azt bizonygatta, hogy ezúttal alaposan elhúzták a nótáját.

A fához támaszkodva álltam, és tapogattam a fenekemet, és láttam, ahogy a kastély felé botladozik, ahol egy kis szobát biztosítottak neki, ott akart enyhülést találni az ágyán heverve.

Amikor eltűnt, a felettes nagyot sóhajtott, majd övéhez nyúlt. Kissé zavartan mondta a pribéknek, hogy azt hiszi, most ő jön, és miközben feltérdelt és végighasalt, kitolva mezítelen fenekét, hogy öle alá tolhassák a lószőrrel keményre tömött párnát, kérte a pribéket, hogy huszonötöt jó botot mérjen ki számára.

A felettes idősebb ember volt, talán ötvenedik évét is túlhaladta. Mialatt deresre húzták felemlékezte, hogy idestova fél éve is elmúlt, hogy megcsapatta fenekét, és bevallotta, hogy napok óta kívánja a botot.

A pribék megnyugtatta, hogy előfordul az ilyen, noha ritkábban, mint ahogy bevallják. Még a pórok között is akad olyan, aki felkelve a deresről felsóhajt, hogy ez bizony jólesett. A hasaló férfi bólintott, és visszaemlékezett, hogy legutóbb is elégedetten kelt fel a deresről.

Ellazította fenekét, jelezve, hogy felkészült a botozásra, és ettől kilátszott szőrrel lepetett fenékvágata is. A pribék ügyesen lecsapott, és a hasaló férfi elégedetten felnyögött. Látszott rajta, hogy jólesik neki a kapott ütleg, erről tanúskodott az ütéseket kísérő hálás nyögdécselése. Igazán férfiasan bírta a botot, és igyekezett ellazítani fenekét, miközben biztatta a pribéket, hogy alaposan vágjon alá. Látszott, hogy rég összeszokott párost alkottak.

Nem telt sok időbe, hogy ráhangolódjon a botra, és meg is jegyezte, hogy már kijárt neki egy alapos verés. A pribék dicsérte, hogy milyen férfiasan nyögdel, és megjegyezte, hogy remekül néz ki a feneke, szépen előtűnnek a vörös hurkák, amitől a hasaló férfi büszkén emelte fel a fejét.

Talán két-három percbe telt, és a pribék jelentette, hogy kimérte a huszonötöt, és kioldozta a szíjakat. A férfi lassan kecmergett fel, és bevallotta, hogy ez most igen jólesett a seggének. Tett egy halvány ígéretet, hogy legközelebb nem hanyagolja el ennyi ideig a fenekét, hiszen most nehezebben hangolódott rá a botra, mint általában.

A pribék azt felelte, hogy ahhoz képest egészen jól bírta, és látszott, hogy a kivörösödött arcú férfi örül a dicséretnek. Azt felelte, hogy idestova negyedszázada kóstolt először botot a feneke, és ha évente csak négy-öt alkalommal újította fel ismeretségét ezzel az eszközzel, akkor is elvárható, hogy hálásan nyögje a botot, valahányszor deresre húzzák.

Hálásan megköszönte a pribéknek, hogy ilyen alaposan elverte, miközben megigazította ruháit. Szinte délceg léptekkel távozott megpróbáltatásai színhelyéről.

Önkéntelenül is összehasonlítottam az intéző szánalmas sántikálásával, és nem volt nehéz eldöntenem, hogy melyikük bírta jobban. Valójában nem is csodálkoztam, hogy a felettes, aki sokkal ügyesebben rúgott fel, mint az intéző, a botozása közben is sokkal férfiasabban viselkedett.

Lassan enyhült fenékvágatom fájdalma, és némi pihenés után folytattam a megszokott munkámat.

Vége