Erika és Ádám - 22. rész

Erika szokás szerint korán ébredt. Még alig pirkadt, a lehúzott redőny résein át még nem jutottak be a fénysugarak

Jó meleg volt az ágyban. Összekucorodott, szorosan a még mélyen alvó Ádámhoz bújt. És akkor megérezte… a keménységet. Azt a nagyon kívánatos, hajnali keménységet, amin egy percig se kellett gondolkoznia, hogy kihasználja. Lassan, hogy ne ébressze fel Ádámot, és óvatosan, hogy zajt se csapjon a nyikorgó ágyon, egyre lejjebb csúszott. Be a paplan alá, hozzábújva Ádámhoz. Végigcsókolgatta a hasát. Aztán egyre lejjebb. Nyelvével nyálas csíkot húzott lefelé, amíg a szája ruhadarbot nem ért. Akkor finoman körbetapogatta és nagyon gyengéden végigharapdálta a férfiasságát, csak hogy eligazodjon ott lent, a sötétben. Még mindig finoman, hogy fel ne ébressze, de ellenállhatatlanul előtörő vággyal lehúzta róla az alsónadrágot. Kiszabadította, és azonnal a szájába is vette. Aztán végignyalogatta a farkát, le, egészen a golyóiig, többször, alaposan, körbe-körbe. Még egy kis nyálat engedett a tenyerébe, és míg felülről, óvatosan lefelé feszítette és csúszkált rajta a keze fel-le, alulról mohón és állhatatosan nyaldosni kezdte. Mindenhol, ahol érte.

Végig a farkát, lent a golyóit, a gátját… a feneke felé, ameddig csak elért. Mindent feltérképezett. Feltérképezte és élvezte. Csak néha dugta ki a paplan alól a fejét, egy kis lélegzetvételre, aztán ment is vissza, hogy tovább nyalogassa, kényeztesse a férfit - és persze saját magát is. Valami megcsörrent, a csipeszek voltak az ágyban, amik éjjel leestek. Este a mellbimbóin ezekkel aludt el. Most visszatette őket, hogy stimulálja magát (és arra gondolt, hogy mennyire jó lesz, amikor majd a kezébe veszi őket Ádám), aztán visszabújt, fejjel a takaró alá. Most már nem finomkodott. Kezelésbe vette Ádámot. Tövig a szájába vette, lenyomta a torkáig, majd módszeresen, ütemesen, alaposan szopni kezdte. Először közepes tempóban, de jó erősen. Aztán játszani kezdett az ütemmel. Begyorsított. Érezte a szájában a férfi keménységét. Egy kicsit lassított, újra nyalogatni kezdte, majd csak a makkjával játszott, miközben markával rászorított a tövénél. Aztán újra szopni kezdte, most már eltökélten, egy gondolatnyi kétséget se hagyva, hogy ezúttal végigcsinálja. Ez persze fel sem merülhetett benne, és természetesen Ádámban sem, aki egy ponton nyilvánvalóan felébredt, és bár először maga se tudta, hogy mi történik, hova és mibe csöppent, így félálomban, még passzívan élvezni kezdte a helyzetet, aztán fokozatosan átvette az irányítást. Belemarkolt a lány hajába és addig mozgatta Erika fejét, tolta rá erőből a faszára, nem törődve vele, hogy kap-e elég levegőt, hogy élvezi-e, csak mozgatta magán a lány fejét, a szorosan záródó száját, hogy eljuttassa őt a csúcsra és beleélvezzen. Így is lett, alaposan megdolgoztatta, de aztán végre jól teletöltötte a száját, miközben teljes erejéből rászorította.

Erika levegőt se kapott, de élvezte a férfi erejét, az élvezetét, örült, hogy végre sikerült őt meglepnie és álmában kicseleznie és örült, hogy végre az övé lett és lenyelheti mind… ha majd Ádám lazít egy kicsit a szorításán és elengedi a fejét. De ő nem tette, még jobban magára szorította és élvezte, ahogy a lány kapálózik és szenved. Kíváncsi volt, mit kezd a helyzettel. Aztán végül elengedte, hogy rendesen levegőhöz jusson és álmosan kinyitotta a fél szemét, miközben a lány alaposan tisztára nyalogatta mindenét.

- Huhhh, ez jó volt - sóhajtott fel Ádám ellazultan, és játékosan meghúzta a lány mellein levő csipeszeket összekötő láncot.

- De hogy felébresztettél… honnan vetted a bátorságot? - és azonnal lekevert neki egy jókora, csattanós pofont.

Erika megszeppent. Nem erre számított. Nem volt felkészülve erre a fogadtatásra.

Hüppögni kezdett.

- Én… én csak…

- Na jól van. Majd később elszámolunk - zárta rövidre a beszélgetést Ádám.

- De én most még visszaalszom.

Jópár óra múlva ébredt. Erika addig a konyhában tett-vett.

- Szóval, hogy is volt? - kérdezte Ádám a szemeit dörgölve, kócosan.

- Hogy is jutott eszedbe ez a remek ötlet? Egy: felébresztettél. Kettő: engedély nélkül szoptál le. Három: felhúztad a redőnyt és folyamatosan csörögsz-zörögsz.

- De hát már dél van - próbált védekezni Erika. Elmúlik a nap.

- Elmúlik, elmúlik… - dörmögte Ádám az orra alatt. Nem megy az sehova. Mára amúgy sincs semmi különösebb program. Összepakolunk és hazamegyünk.

Véget ért a hosszú hétvége három napja.

- De előbb még… kitalálunk valami jót ezért a ma reggelért és megbüntetünk.

Megreggeliztek és felöltöztek. Elpakolták, ami már nem kellett. Aztán egy kicsit pihentek. Ádám tűnődve nézett maga elé. Valamit dünnyögött is. Aztán egyszer csak Erikára vetült a tekintete. Kiszámíthatatlan volt, mint ilyenkor mindig, nem árult el semmit a nézése.

- Na, gyere csak ide! - Erika felé intett.

Közben átült a díványról egy stabil székbe. A lányt szembefordította magával és az ölébe ültette.

- Tudod, van az a jelenség, hogy bevésődés. Ezt fogjuk most eljátszani, de keményen és valóságosan. Végigvesszük, hogy miket nem csinálhatsz, mert kezdesz elkanászodni. Értetted?

- Igen, Uram - Erika érezte a hangsúlyából, hogy nem nevezheti most Ádámot a nevén.

A férfi lehúzta róla a pulcsit a fején át és kikapcsolta a melltartóját. Levette róla azt is.

- Így ni.

Keményen kezébe fogta a két mellbimbóját és megcsavarta őket, jó erősen.

- Figyelsz?

- Igen, Uram, figyelek.

- Azt jól is teszed - mondta Ádám és még erősebben szorított a fogásán. Erika szinte felemelkedett ültő helyéből, annyira égetett a fájdalom a két mellbimbóján. Nem is bírta már helyezkedés és arcrándulások, fintorok nélkül.

Ádám észrevette, de nem szólt semmit, csak szorította a mellbimbóit és nézte a lány arcát, rezzenetlenül.

Amikor végre megszólalt, nem volt köszönet a hangjában. A legszigorúbb hangján szólt.

- Egy: nem ébreszthetsz fel soha többé, hacsak nincs vészhelyzet. Értetted?

Ezzel elengedte a lány egyik mellbimbóját, a másikat továbbra is szorosan tartva és lekevert neki egy hatalmas pofont.

Erika szemét elfutotta a könny.

- Igen, értettem - suttogta.

- Nem hallom! - már csattant is a következő pofon.

- Igen, Uram, értettem - mondta most a lány hangosabban.

- Jól van. Akkor kettő: nem nyúlhatsz ott hozzám engedély nélkül és pláne nem szophatsz le. Megértetted?

- Igen, Uram - válaszolt Erika, ahogy a pofon után levegőhöz jutott.

- Engedély nélkül nem izgathatsz fel. De majd most jól megtanulod - mondta Ádám, miközben a másik kezével engedte el Erika mellbimbóját és osztott ki egy pofont. Majd újra teljes erejéből mindkettőt szorította.

- Megértetted? Hadd halljam!

-Áúúú… Igen, Uram.

- Jól van. És akkor volt még ott az az alkalom… Hogy is volt? Bugyi nélkül jöttél a családi karácsonyi vacsorára, és ezt már az első pillanatban a fülembe súgtad? És élvezted, ahogy feszengek?

Erika akaratlanul is elmosolyodott az emlékre, aztán észbe kapott, de már nem bírt visszatartani egy apró kuncogást.

- Nnna, majd én letörlöm az arcodról azt a mosolyt - sziszegte a fogai közt Ádám és kiosztott két újabb, hatalmas pofont.

Erikának csengett a füle. Már egyáltalán nem volt mosolygós kedve.

- És mi is volt még….

Ádám végigvette az elmúlt pár hét eseményeit, felsorolva Erika összes apró bűnét. Szépen ki is osztott egy-egy pofont mindegyikért, miközben a lányt továbbra is kontroll alatt tartotta a mellbimbójánál fogva. Egészen belejött, élvezte a lány rándulásait, élvezte az arcán lecsorgó könnyeit, az elgyötört hangját, amikor megcsavarta a mellbimbóit, vagy a megszeppentet, ahogy a pofonok után szedte magát össze. Szépen meg is ígért persze mindent, hogy soha többet nem teszi. Aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e ezeket az ígéreteket betartani.

-folyt.köv-