Articles by time
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Buli után

Deleted user
2008. 12. 29. 23:38 | Published: 979x
1.rész

Buli után értek haza. Jó volt, sokat táncoltak, volt sok nevetés, egyszóval egy jó kis hétvége volt.
- Nyisd ki az ajtót és hagyd benne a kulcsod - szólt az ura a rabnőjére ellentmondást nem tűrő hangon. A rabnő bűntudattal, vegyes alázattal csak annyit mondott:
Igen uram. - lehet hogy látta?- gondolkozott- hát igen egy kicsit kacérkodott az ura egyik barátjával, lehet, nem kellett volna…de talán a fények, meg a stroboszkóp miatt nem vette észre, talán…
Az ura beállt a garázsba és elindult rabnője után. Belépett az ajtón, bezárta, a kulcsot pedig zsebre vágta.
- Csomagolj ki! - csattant fel az úr … - látta!...villant át a felismerés a rabnőben. Gyorsan kipakolt, majd azonnal elkezdett mosogatni, még azt amit pénteken az elutazás előtt hagyott ott. Diszkrét-feltűnően csinálta amennyire csak lehetett, hátha ezen kisseb bűne eltereli ura figyelmét.
- Mit csinálsz?! - Kiáltott fel az úr.
- Hát… ezt...itt hagytam… még pénteken…- s a félelemmel vegyes borzongás végigfutott rajta. Meg fog büntetni, s már szinte remegett is a lába.
Az úr közben leült és elgondolkozva meredt maga elé egy rövid ideig, majd megszólalt:
- Vetkőzz meztelenre!
A rabnő szinte páni igyekezettel teljesítette a parancsot- miközben cikáztak a gondolatai. Nem akarta az urát elveszíteni, hiszen oly jó hozzá. Ő csak megbotlott, ó bár ne tettem volna gondolta, és már nagyon bánta tettét. – De hát nem is volt komoly!
A parancs teljesítése után lehajtott fejjel ált az ura elé.
Az ura végignézett rajta, szép vékony, de formás alakján, formás mellein. Pont olyan volt amilyennek ő szerette.
- Fordulj meg! – szólt
A rabnő azonnal megfordult, a két kezét automatikusan a háta mögé téve.
Az ura tekintete végigszaladt formás popsiján és gyönyörű lábain, majd felállt a szekrény egyik fiókjából kivett egy bilincset, és rabnője két kezét összebilincselve a háta mögött, levezette a pincébe. A helység közepére vezette, majd felment. Kis idő múlva több dologgal a kezében jött vissza. A rabnő nem merte fejét felemelni, nehogy ezzel még jobban megharagítsa az urát. Kis idő után érezte, hogy a bilincsre középen kötél került, majd a kötél húzásának engedve kezei elindultak felfele. Egész előrehajolt már a kötél magasba emelése miatt, és egy halk nyögést engedett el. Ekkor az ura a kötelet rögzítette a mennyezeten lévő egyik kampón és megszólalt:
- Nem szólalhatsz meg, csak, ha engedélyt adok rá!
A rabnő némán biccentett, és várta az elkerülhetetlen sorsát.
Hirtelen éles fájdalom hasított a hátsóján, de olyan erővel és váratlanul, hogy majdnem felsikoltott. - pálca - futott végig a gondolat rajta.
Jött a következő ütés, majd a következő. Az ütések miatt kissé vonaglott a fájdalom hatására, melyek egyre erősebbek lettek, s ő egyre jobban rángatózott, a szemeiből kicsordult még a könnye is.
A sokadik csapás után egy kis szünet következett.
- Tudod ugye, hogy mért kapod?
Csak egy egyértelmű bólintás volt a válasz.
- Jó.
Az ura bőr bilincseket tett a bokáira, majd a lábait terpeszbe kényszerítette egy csövön átvezetett kötelekkel. Így még jobban kidomborodtak formás fenekei, melyek már igen vörösek voltak az előző megpróbáltatásoktól.
És újra lendült a pálca. A rabnő felsóhajtott és fájdalommal eltorzult arcán újra lecsordultak könnyei. Az ura mindenhol kezelésbe vette. A fenekén a felső combjain, és a belső combokon is ahol hozzáfért.
Már nagyon fájt a rabnő minden porcikája. Így még tán soha nem fájt neki, de tudta, hogy megérdemli, és a tudat miatt is emelkedett a fájdalma.
Már nem is tudta hányadik után aztán félbeszakadt az ütlegelése. A kis szünetet egy szusszanásra használta fel. Szeme sarkából látta, hogy az ura korbácsot vesz a kezébe. Beletörődve várta a csapásokat, melyek érkeztek is. De egy két ütés után abbamaradtak.
- Most megszólalhatsz.
Kicsit meglepődve, de még a könnyeit nyelve a rabnő ennyit szipogott:
-Nem érdemlem, meg, hogy szolgálhassalak…de uram, ha meg tudsz bocsátani…akkor büntess meg annyira amennyire még soha…és ígérem én leszek a leghűbb szolga a földön!
- Tudni fogod, hogy megbocsátok vagy nem. - szólt az ura, majd felment a lakásba. Vége az 1. résznek

Comments (1)

The comments are only available after login.