Esetem a vidéki sráccal (3)

Egy ideig mind a ketten hallgattunk, majd a srác megszólalt:

1. Ma már annyi tabum megdőlt, kérhetek valamit még az Uramtól? – kezdte s mivel intettem, hogy igen, így folytatta: - Azt szeretném kérni, hogy ne nézze, hogy én is dom, mester vagyok, máskor, hanem bánjon úgy velem, mint ha a szolgája lennék, aki csak arra vágyik, hogy Önt szolgálhassa. Bárhogy. – tette még hozzá azonnal.
2. Komolyan mondod? – kérdeztem vissza, de megerősítette, hogy igen, így hát nem haboztam, hanem tettem, amit kért.
3. Akkor azt már tudod, hogy miket nem szeretek, ha a szolga tesz, de most azt is fogod tudni, hogy én mit szeretek a szolgával tenni. – jelentettem ki és már tettem is:

Odanyúlva a hajába markoltam és úgy vezettem oda az ágyhoz, ahol meglódítottam, hogy hasra érkezzen az ágyra, de már kapta is a parancsot:

1. Feküdj hasra, kezek oldalt kinyújtva, lábakat kis terpeszbe teszed és gondoskodsz arról, hogy a farkadra feküdj és az a lábaid között hátrafelé kerüljön! – hallotta és tette is azonnal mindazt, amire utasítottam.

Én pedig a kezembe vettem az egyikbe egy háromtűs kereket, míg a másikba egy egytűs kereket, mert csak ilyenek voltak és már térdeltem is fel, rá, úgy, hogy az ő teste a térdeim közé kerüljön.

Kezdetben a nyakszirtjéhez tettem mind a két tűs kerekek, majd lassan együtt húztam lefele azokat végig a gerincén, míg nem elértem a volt farkcsigolyájáig, mert ott felemeltem a tűs kerekeket és most a hónaljaiba helyezve azokat az oldalain húztam végig le, egészen a csipőjéig.

Majd az egytűs kereket áthelyeztem a farkcsigolyájára és onnan kezdtem húzni, lassan, míg csak be nem ment a vágatában és ott is lassan tovább elérve az ánuszrózsáját, de ott nem álltam meg, hanem tovább haladtam, míg csak a gátjánál el nem értem a golyói bőréig, majd ott, azokon haladtam tovább most már mind a két tűs kerékkel egymás mellett. Majd a golyói bőréről átugrottak azok a farkára, ami a lábai között feküdt mereven és annak bőrén, majd már a bőr nélküli makkján is végighaladtak. És onnan tovább a belső combjai bőrén le a térdhajlataiig, majd végig a bokákig és csakis tovább a sarkokon át a talpaira és ott húzva már nem bírta tovább, rángatta a testét, de nem sok sikerrel, mert én is teljes testsúlyommal rajta ültem a már szabaddá lett combjain. Nem engedtem neki, hanem csak húzkodtam a tűs kerekeket a talpain ide-oda hosszában, bár néha keresztben is.

Aztán hirtelen letettem a kezeimből a tűs kerekeket és mind a két markommal megmarkoltam a bokáit, melyeknél fogva felhajlítottam az alsó lábait derékszögben az ágyról, majd rászóltam:

1. El ne merd engedni ebből az állásból a lábaidat, mert megbánod! – figyelmeztettem és már a szabad kezeimmel meg is fogtam, mit fogtam markoltam a lábai között fekvő, merevvé vált farkát, amit kissé megemeltem a takaróról, már amennyire ezt meg bírtam tenni.

É így a szabadon „álló” farkát már kézimunkázhattam is, hol lassan, hol meg gyorsulva húzogatva azon a bőrét. Nem kellett sokáig működnöm, mert hamarosan láttam, hogy kezd remegni a teste, és még pár húzás és már ki is lövellte a magjait két-három adagban a takaróra. Gyorsan visszanyomtam a lábait az ágyra, majd a szabaddá vált fenekére csaptam nyitott tenyérrel jó párat és eléggé nagyokat is, csak úgy csattantak.

Ő meg sziszegett, nyögött és vonaglott alattam.

1. Mit képzelsz köcsög? Összepiszkítod a takarómat a magjaiddal? Takarítsd fel azonnal azokat onnan! – utasítottam és leszálltam róla, hogy meg is tudja tenni.

Engedelmesen megfordult a hasán, és odaérve a nyelvével kezdte felszedni a takaróról a magjait és meg bíztatásképpen nagyokat húztam nyitott tenyérrel a szépen dombordó popóira.

Mikor végzett, lassan rám nézett, de kapott még egy nagyobbat a popójára, és már hallotta is:

1. Megengedtem neked köcsög, hogy rám nézz? Nem! Na, ugye? Büntetésül ki leszel kötve oda! – mondtam és mutattam is az ajtó felé.

Nem engedtem felkelni az ágyról, hanem visszaraktam rá a boka- és csuklóbilincseket, majd újra a hajánál fogva odavonszoltam az ajtóhoz és X alakban kikötöztem oda azoknál fogva.

Kicsit távolabb léptem és meglendítve a kezembe vett hosszú szíjakból font „kilencágú macskát”, már le is csaptam a testére, ahol csak értem (persze óvatosan, hogy inkább csattanjon, mind fájjon és nyomot hagyjon.)

Kapott mind a két oldalról, elölről és hátulról is a macskával, majd mást eszeltem ki. Most pont a tengelyébe álltam, hogy átláttam a lábai között, de mögötte és meglendítve a macskát alulról felfele ütöttem a lábai között, de úgy, hogy a macska végei, a másik oldalon visszacsapódtak és pont az ölét, merev farkát és csüngő golyóit találták el.

Volt most is testrángatás, sziszegés, de egy-egy erősebb csapás után hörgés is.

Most átbújtam a teste mellett és elölről kapott hasonló módon csapásokat, de így a macska végei a zsemléin csapódtam, no meg a gátját találták el, az én nem kis örömömre, de ő ezen nem nagyon szórakozott, hanem inkább megint sziszegett.

De ezzel a sziszegésnek még nem volt vége, mert vettem egy spiclit, amibe kis ecetet és sok vizet töltöttem, majd ezzel végigpermeteztem a testét, mindenhol, nem kihagyva az ölét sem.

Most volt csak igazán rángatózás, és mellé sziszegés. Kis ideig hagytam, majd egy dörzstörülközővel erősen ledörzsöltem a testét, hogy az kipirosodott.

Még hagytam egy ideig ott X alakban kikötve pihenni, majd végül kioldoztam és megengedtem, hogy lefeküdjön az ágyra.

Ahogyan megpihent, megszólalt:

- Uram, nagyon köszönöm Önnek ezt a gyakorlatot, vagy mondhatnám kiképzést is, s bár néha fájt, de nagyon sokat tanultam közben.

Ebben maradtunk és abban, hogy máskor is eljön ilyen gyakorlatra.

(vége)