Menta vagyok, nem művésznév - 1. rész: Foltok

Az ifjú „bika” hatalmasakat taszított, csípőjét pedig furán, olyasfélén mozgatta jobbra-balra, mintha a farkával keresett volna valamit a lányban. Menta kapaszkodott. Az izmos vállak eleinte kívánatosan duzzadtak előtte, mintha épp erre találták volna ki őket. De nem tetszett neki, ahogy a srác izzadt. Ezért a párna két csücskét ragadta meg, azt gyűrögette, miközben próbálta meggyőzni magát, hogy a fájdalom és a kényelmetlenség az együttlét természetes velejárója. A srác ráadásul nem is nézett ki olyan jól meztelenül, mint a feszülős pólóiban a próbákon. És így, ahogy előrelökte alsó állkapcsát, vicsorgott, csimpánz módjára kifordította ajkát az erőfeszítéstől, mindennek lehetett nevezni, csak jóképűnek nem.

– Picsába – Lóri, akit mindenki „Lorenzó” néven ismert, mindig elmélyítette a hangját beszéd közben, de valahogy így is ki lehetett hallani belőle némi affektálást. Mindig – Hadd vegyem le – figyelmeztetés nélkül kirántotta méretes bránerét, Menta felnyögött és sajgó öléhez kapott – Nem tudok elélvezni ebben a szarban! – ujját a puncinedvtől csillogó óvszer alá feszítette és már rángatta is le, mintha az minimum égetné. Menta türelmesen megvárta, amíg Lorenzó teljesen eltávolítja, és amikor elégedett vigyorral újra fölé hajolt volna, szolid hasizmánál fogva eltolta magától.

– Az egyszer kurvaélet, hogy nem tömöd belém a csupasz farkadat.

– Most viccelsz – Lorenzó nem kérdezte, állította. A tekintetében tükröződő, lágy hangulatvilágítás vészt jelző reflektorrá változott. Azt üzente, nagyon ajánlja neki, hogy csak vicceljen.

– Vagy visszahúzol egy másikat, egy tisztát, és folytatjuk – Menta ránézett a jókora, eres farokra és vállat vont – habár messzebb vagyok az orgazmustól, mint egy foghúzáskor lennék. Ha viszont nem veszel újat, befejeztük.

– Picsába – Lorenzó idétlenül, négykézláb lehátrált az ágyról, a markában gyűrögetett kotont a szőnyegre hajította, amire Menta mindig olyan kényes volt – Miért kell elbasznod? Tök laza csajnak tűntél.

– Az vagyok – Menta kivett a párnája alól egy kinyúlt pólót, amiben aludni szokott és felhúzta meztelen testére. Nem azt a csipkés, fekete kis semmiséget vette vissza, amiben a fiút fogadta, nem érezte többé, hogy arra méltó lenne. Felszisszent, amikor a ruha hozzáért a vállán vöröslő harapásnyomhoz – de sem az AIDS, sem az egyedülálló anyaság nem vonz.

Lorenzó égnek emelt karral, erőltetetten kacagott.

– Ezt nem hiszem el, baszdmeg. Mostmár AIDS-es is vagyok?! – kirohant a mosdóba és hangosan bevágta maga mögött az ajtót. Fél perc, ha beletelt, és máris élesen véve a levegőt, kilépett, kókadt farka végéről még csöpögött valami.

– Azt meg feltakarítod odabent – ült fel Menta.

– Majd felnyalod – A srác felhúzta az alsóját, és valamiért előbb bújt zokniba, minthogy farmert húzott volna. Menta utálta, ha egy meztelen, vagy majdnem meztelen férfin zokni van. Lorenzó magában motyogott még valamit.

– Gondolom, eldicsekszel majd a stábban, hogy mekkora király voltál ma éjjel – Mentát pofozták már meg hasonló szavak miatt, és egyszer fojtogatták is, de nem állta meg, hogy ne szurkálódjon.

– Mivel dicsekedjek? – Lorenzó már a cipőjét húzta fel, természetesen a szőnyegen guggolva – Hogy feljöttem hozzád, de a mosdóba kellett vernem, mert téged még megbaszni sem lehet rendesen? Nem, kösz. Majd azt mondom, hogy rám akartál mászni, de lekoptattalak.

– Kérlek, ezzel ki tudnék egyezni. Az ajtót megtalálod, ugye? Sokkal nagyobb, mint egy csikló…

Az ablaküveg még hosszan rezgett, miután az ajtó becsapódott. Amikor pedig beállt a csönd, Mentának sírhatnékja támadt. Egyetlen, tébolyult másodpercig késztetést érzett rá, hogy kirohanjon a lépcsőházba és szóljon a srácnak: jöjjön vissza, tréfált. Dugja meg csupasz farokkal, mit bánja ő! Csak maradjon még egy kicsit…

Csillámos rúzzsal bekent ajkába harapott. Nem a gondolattól, hogy az a férfinak csak jóindulattal nevezhető, lelketlen tenyészmén úgy kefélje tovább, mint ahogy egy vajjal teli dobozzal tenné. Inkább büntetésül. Gyűlölete magát ilyenkor. Hogy ilyen gyenge és elesett, valahányszor valamelyik basz-pajtás távozik.

Ennyire ritkán mennek félre a dolgok, mit az új fiúval. Lorenzó pár hete kezdett el abban a sorozatban szerepelni, amiben Menta már évek óta fel-feltűnt. Habár a lány már többször bebizonyította magának, hogy rossz ötlet munkatárssal kavarni, ebben a jó megjelenésű, színi sulit végzett, ifjú tehetségben volt valami esetlen báj. Az izmai és formás álla mögött egyfajta belső bizonytalanság. Menta olyasvalakinek gondolta első ránézésre, mint aki él-hal azért, hogy kielégítse a partnerét. Nem volt valami nagy manőver elcsábítani Lorenzót, aki persze végig azzal a meggyőződéssel élt, hogy ő szedte fel a csinos színésznőt. Onnantól egyenes út vezetett ehhez a nagyjából negyven percre elhúzott, sótlan komédiához. Az előjáték úgy történt, hogy az egyébként izgatóan induló csókolózást követően Lorenzó sokáig kitartóan nyalogatta és szopogatta Menta fülcimpáját, csak mert ő egyetlen egyszer felnyögött. Azt is inkább a fiú kedvét fokozandó. Utána Lorenzó szárazon betette. Mentának konkrétan maszturbálásról kellett fantáziálnia, hogy nedves legyen szex közben.

Miközben letusolta magáról a csalódása tárgyát képző fiú csípős, kölni szagú izzadságát, arra gondolt, kell legyen valami tartós megoldás. Merthogy ha nem is a legtöbb, de aggasztóan sok egyéjszakása ér véget megbánással. Jobb esetben csak nem keresik egymást többé. Rosszabb esetben kénytelenek találkozni, de kínosan kerülgetik egymást. Még rosszabb esetben egy óvatlan pillanatban lefotózzák a meztelen fenekét, hogy aztán pénzért árulják a celebetbasztam.hu-n. Akár egyik, akár másik eshetőséget nézte, egyikből sem került ki kielégülve, egyiket sem követte dorombolva nyújtózkodás egy kiadós, békés álommal megkoronázva. A párkapcsolatai még sokkal rosszabbak voltak. A kezdeti fellángolások csakhamar hangos drámákba torkoltak romantikus-vígjáték helyett. Próbálkozott nőkkel is, de ugyanolyan önzőek, arrogánsak és durvák tudtak lenni vele, mint a férfiak. Épp csak a terhesség nem fenyegette velük, minden más igen.

Szomorú sóhajjal vette szemügyre az összerejszolt tükröt és mosdótálcát. Nem érzett hozzá kedvet, hogy most álljon neki. Tudta, hogy a geci hamar szárad, de kerámiáról könnyű letakarítani. Még szerencse, hogy a hülyegyerek nem a szőnyegre verte!

Újra pólóba bújt. Ágyneműt cserélt, végigvetette magát az ágyon és mélyen beszívta a ropogós lepedő virágillatát. Finoman széttárta combját és ráérősen izgatta magát a halk és visszafogott orgazmusig. Nem öntötte el öröm, és a női cikkek ide vágó állításaival szemben hálát sem rebegett tőle, amiért nőnek született. Csak egy kis megkönnyebbülést érzett és fáradtságot.

Álmában elment a boltba, hogy kekszet vegyen, de az már délután zárva volt. Lorenzónak, vagy korábbi szeretőinek egy csepp hely sem jutott a tudatalattijában.

***

Várakozásával ellentétben a stábban nem ment híre a dolognak. Lorenzó komolyan gondolhatta, hogy nincs mivel kérkedni, ha egyszer a műsor félbemaradt. Valahonnan kölcsönzött annyi gerincet, hogy ne hazudjon orgazmus-cunamikról és pirkadatig tartó, kéjes sikolyokról, meg arról, hogy Menta azóta az üres buszon is kénytelen állva utazni. Maga a fiatalember távolságtartóan, hűvösen viselkedett vele, de nem ellenségesen. A közös jelenetükben könnyedén elnevetgéltek és flörtöltek egymással. Elvégre profik vagyunk, vagy mifene, gondolta Menta.

Sajnos csak beütött a szar. Egy helyes, szakállas segédoperatőr párszor kedvesen rámosolygott, Menta pedig viszonozta. Két beállítás közt egyszer ahogy elment a férfi mellett, teljesen ösztönösen megérintette a karját. És ennyi. A büfében az ismeretlen férfi odajött hozzá, amíg ő magában kávézott, indokolatlanul hosszú torokköszörülés után bemutatkozott, majd tettetett lazasággal, mintha neki aztán mindegy lenne, felvetette, hogy „valamikor igazán megihatnának valamit együtt.” Menta pedig egy Szalagavatóra készülő tini izgalmával fordult felé és tanult, filmsztáros mosollyal azt mondta: „Az szuper lenne!” Közben remélte, hogy újabb elhamarkodott lépésének a kerámia látja majd kárát, és nem valami nehezebben tisztítható felület.

A forgatás szünetében Menta kiment rágyújtani, és ellenőrizte a hívásait. Meglepve látta, hogy a nővére, Adél is kereste. Méghozzá kilencszer hívta. Mentát balsejtelem fogta el. Mit akarhatott? Megnézte, mennyi ideje van még a következő jelenetig. Éppen elegendő. Megnyomta a visszahívás gombot.

folyt.köv.