Ölelő lángok
(natkának!)
Félek tőled, perzselő tűz,
Láng, mely szoros béklyóba fűz.
Forró viasz, égető csók,
Múlt árnyai ragadozók.
Rettegés ráz, mégis vágyom,
Újra éljem a világom.
Bőröm idéz, lelkem fél még,
Mélyből hív a farkaséhség.
Csukott szemmel, halk sóhajjal,
Sodródok a vad dallammal,
Cseppjeid veted rám sorban,
Egymásba olvadunk nyomban.
Kis érintés, kéj-fájdalom,
Borzong végig hátamon.
Megtanulok látni újra,
Félelem lesz vágyam útja.
Nem rettegek már csak érzek,
Viasz és láng együtt élnek.
Fáj és perzsel, mégis kérek,
Lángodtól már sosem félek.
Comments (0)