Hétfő délután a fürdőben és utána történtek (2)

Fellépőben ezt hallottam németül a baráttól:

1. Én a helyedben most nem mennék el ezzel a villamossal. Jön másik, de a barátom nem lesz már akkor itt, ha most ezzel elmész, pedig ő is szeretne tőled valamit. Megérné meghallgatnod Őt!

Így visszaléptem, a villamos elment, én meg a baráthoz fordultam magyarázatért:

1. A barátom ugyan jobban szeret angolul beszélni, de azért megértette, amit előbb, mikor elmentél mellette, mondtál neki és Ő is így van ezzel. Szívesen fogadná, ha leszopnád és még mást is tenne veled. – hallottam.
2. Aha, ezt jó hallani, de azért valamit tisztázzunk: én dom, mester vagyok, Te sub és a barátod? Őt nagyon dominánsnak nézem, de azt velem nem teheti meg. Fontos!
3. Hát? Hogy gondolod akkor? – kérdezett vissza.
4. Én szívesen leszopom, de mást is szívesen teszek vele, de csak amit magam is akarok. Nem parancsra! Ezt mond meg neki is! – utasítottam a sub barátot.

Az visszament a barátjához, valamit beszéltek, majd már együtt jöttek vissza hozzám és a barát szólalt meg:

1. Hallom, hogy Te is Mester van. Rendben. Tehetsz velem azt, amit mind a ketten akarunk, de csak azt! – hangsúlyozta ki.

Rábólintottam. Ekkor folytatta:

1. Akkor mehetünk is. Gyere el velünk az airbnb-lakásunkba most – ha ráérsz – és elleszünk hármasban kedvünk és vágyunk szerint. Ezzel a köcsöggel meg elbánunk, elszórakozunk felváltva, vagy akár egymás után is vele. – hallottam.

Így is történt. Hamarosan egy belvárosi bérelt lakásban kötöttünk ki, ami két szoba hallos volt, szépen felszerelt és berendezett sok mindennel, de hamarosan kiderült, hogy ők is hoztak magukkal több eszközt a bdsm játékaikhoz.

Mikor azokat megláttam, megkérdeztem, hogy mindezekhez mit szóltak a vámnál, de legyintettek, hogy semmit, még a szemük sem rebbent. J - állították.

Mind a hárman a hallban telepedtünk le, majd ők ketten – külön-külön eltűntek a saját szobájukban, csak én ücsörögtem tovább a hallban.

Végre előkerült a szolga srác, hozott nekem kávét, kis tejet, de tejszínhabot is, no meg barna cukrot. Alig tette le, mikor előjött a saját szobájából az „élő zörgő csontváz” és rákiáltott:

1. Még mindig van rajtad valami? Minek? Nem itthon vagyunk, köcsög? Mióta divat, hogy így mutatkozol itthon? – hadarta és a kezében hozott lovaglópálcával közben hatalmasakat csapott a szolgasrác domború zsemléire.

Az meg felpattant, azonnal lekapott magáról mindent – még a zoknijait is – és már ott térdelt a mestere előtt meghunyászkodva, a lábát csókolgatva, de az elrúgta magától és rám mutatva mondta:

1. Ő is mester, most és itt őt köszönts szolgai módon, ahogyan neked, te köcsög, tanítottam!
2. Igenis, Mester! – válaszolta az s már fordult is felém, elkapta a kezeimet és azokat csókolta meg alázattal, majd előre dűlve a lábaimon a zoknijaimat is csókokkal illette, de végül felemelkedett, majd ahogyan ültem a fotelba, belehajolt az ölembe és a pantallómon át megcsókolta a farkamat (ami bizony erre már előre meredezett a pantallómban). És mivel meredezett, így felálltam és állva mutattam a szolgának, hogy ismételje meg a csókokat a pantallómon elől ott, ahol az a merev farkamtól kiállt.

Nem is kellett többször intenem, mert a szolga már tette is a dolgát szorgalmasan addig, míg nem a Mestere odalépett és eltolta tőlem. Az is, de én is csodálkozva néztem rá, mire ő is odamutatott a saját spotgatyája elejébe, ahol szintén látszott már, hogy az ő farka is mereven előre áll, mit áll, meredezik, csak úgy eltolva a gatyája anyagát, majd kiszakítva azt.

Egy pillanatra tanácstalanul néztünk össze a szolgával, de én kapcsoltam hamarabb, mert nem túl gyorsan, de határozottan én is odébb toltam a szolgát a Mestere elől, lassan térdeltem le úgy, ahogyan voltam a pantallómban a szőnyegre és odahajolva a Mester srác elé, már nyalogattam is a sportgatyáját, majd az egyik kezemmel előhalászva annak szerencsére bő szárán át a farkát, már kaptam is be és szopogattam szorgalmasan.

(Meg kell jegyeznem kellemes érzés volt, mert a farka is kellemes illatú volt, volt valami illat rajta, de az íze is jó, kellemes volt.)

Iparkodtam változatosan szopogatni a farkát, nem csak a végén a csupasz makkját, de belenyalva a szárába elérni a csüngő tökeit és azokat is megszopogatni felváltva, majd vissza a merevedő farkára, azt is végig nyalni a farok tőtől a végéig és vissza.

Jól csinálhattam, mert a Mester közben kéjeseket szuszogott, cuppogott is hozzá és simogatta a hajamat, majd arra biztatott, hogy ütemesebben szopjam őt. Így hamarosan már éreztem a testén a remegést, ami a kéj tetőzését előzte meg. Szólni akartam, hogy ne a számba lövelljen, de már elkéstem ezzel, mert éreztem a magjait – több csomagban – a számban.

Le nem nyeltem, hanem kiszaladtam a fürdőszobába és kiköpve a számat is kiöblítettem utána és úgy mentem vissza. Arra értem be, hogy a szolga már a nyelvével tisztogatja Mestere farkát körbe-körbe nyalva azt.

Mikor végzett a Mestere utasította, hogy most engem szopjon le, vagy inkább fel, ami hamarosan meg is történt. Már megint mereven állt előre a farkam, mikor azt éreztem, hogy a szolga előttem térdelve bontogatja a pantallómat, majd lehúzza azt rólam, de az alsóm sem maradhatott rajtam, mert azt is lehúzta rólam – gondolom - a Mestere utasítására.

Így meztelenül álltam már ott a hallban, mikor a Mesterről is lassan lehúzta a sportgatyáját a szolga – bár nem mert odanézni, de én láttam, hogy neki is áll a farka – és elfordulva a sarokba mászott és ott is maradt addig, míg a Mestere vissza nem hívta.

Akkor sem mert felnézni, hanem kis szökkenésekkel jött vissza a sarokból, oda a Mestere elé, aki azonnal ráparancsolt:

1. Helyezkedj csak el a kanapé hátuljára, ahogyan szoktál! – hallottam és azt láttam, hogy a szolga feláll, ráhasal a kanapéra, majd a jobb lábát is felteszi arra, míg a bal lábán támaszkodik a padlón. Így feltárult a „bejárata” és semmi akadálya sem volt, hogy Mestere odalépve már „kardjára” is tűzze, azaz felnyársalja.

De ezt olyan határozottan, mondhatnám nyersen tette, hogy a szolga feljajdult a belé hatolástól, még a teste is megrándult, de az a Mesterét nem nagyon izgatta. Csak pumpálta már alaposan és gyorsan.

(folyt. köv.)