Ámítás és idomítás

Ámítás és idomítás

Csorog le a nyál ahogy belém hatoltál

mégis én hatoltam beléd, te csak ott voltál

Mennyire mélyen megborultál

és a nyakadon a póráz és előtted a tál.

Másnap persze mindent tagadtál!

Újra kezdődik minden nap a meghódításod

újra hazudsz és újra rajta kaplak

Újra kezdődik minden nap a tanításod

Újra tagadsz és újra megtagadlak

Miért játszol velem a korbács számit vagy én?

Nem mindegy ki van a korbács mögött e tény,

aki a gyeplőt jól tartja annak idomul a kanca

le foglak csutakolni és meg leszel hajtva.

Azt mondtad ne tegyem fel a szemellenzőt,

akkor miért tekingetsz félre?

Kösselek ki, verjelek el

és nem hagyom hogy elélvezz végre!

Nem jár neked, rossz voltál

nem itatlak, a bőrkulacsból megvan az okom

pofont kapsz amikor faszt szeretnél

és faszt amikor meg pofon.

Sosem ér véget ez a brutális hipnózis,

a banális katarzis

Mi valahogy mindig félre kúrunk

 még ha együtt vagyunk akkor is.