Kikötözve az erdőben

Kikötözve az erdőben

Úrnőm már régóta emlegette, hogy szeretne kicsit játszani velem a természet lágy ölén is. Azt gondoltam, hogy bizonyára majd valami lágy tavaszi, vagy nyári délutánon fog ez megtörténni.
Nem így lett.

Egy elég hűvös szombat délután rámparancsolt, hogy miután összetakarítottam a házban, szedelőzködjek, mert túrázni megyünk. Megkérdeztem, hogy mit vehetek, amire csak annyit felelt, hogy amit akarsz. Egyenlőre.
Mosolya semmi jót nem jelentett számomra.
Láttam, ahogy összepakolja az eszközöket. Gondoltam, hogy nem sima túrázás lesz. Ahogy sejtettem. Ahogy kimentünk a kocsihoz, rámrakta a fém bilincseket a kezem mögött, majd belökött a kocsiba. Alig bírtam feltápászkodni, hogy legalább lássam, hogy merre megyünk. Kimentünk a városból, majd egy csendes erdei útra kanyarodtunk le.
Itt rámparancsolt, hogy száljak ki. Ő is kiszállt, megragadta a táskát és rámszólt, hogy álljak vigyázba.
Majd szépen levette a bilincseket. Ekkore rámszólt, hogy kezdjek vetkőzni. Kicsit zavarban is voltam, meg hát őszintén szólva elég hideg is volt. Tettem, amit tennem kell, elkezdtem vetkőzni. Már csak az alsónadrágom volt rajtam (egy passzos fekete short), amikor mondta, hogy az maradhat, "Nehogy lefagyjon". Majd elővett egy magassarkú női szandált és felszólított, hogy vegyem fel. Felvettem, majd becsatoltam a lábamon.
Rajta egy hosszú fekete bőrkabát volt, egy vörös toppal, és egy fekete szövegnadrággal. Hosszú haja szépen hátra volt fésülve. Mindig tökéletesen állt a haja. Imádtam. :)
Elkezdtünk sétálni a kicsit nyirkos, esős hidegben. Lábamon a magassarkúval elég kínszenvedős volt. Majd megálltunk egy fánál.
"Tudom, hogy szereted a természetet! Öleld át ezt a fát".
Megtettem, amit kért és az is történt velem, amire számítottam. Kezeimet a másik oldalon gyorsan a fához bilincselte. Nem igazán tudtam mozdulni, hiszen ha leguggolok, akkor a cipő miatt fáj, így pedig azért, mert a kéreg dörzsölte a mellizmomat.
Éreztem, hogy mögöttem matat. Elkezdett simogatni. Egészen lágyan haladt felfelé, majd lefelé. Egy picsit éreztem, hogy meg is nyalja a gerincvonalamat, majd nyelve lágyan siklik fölfelé.
ÁÁÁ, miért vagyok kikötve a fához, kérdeztem magamról. Majd hátulról átkulcsolta a kezeit a derekamnál, rátette kezeit az egyre jobban dudorodó alsónadrágomra.
- Nocsak, nocsak. Mit mondtam? Mikortól szabad meredeznie?
- Amikor parancsot ad erre Úrnőm! - válaszoltam...
- Mondtam neked ilyet bármikor is?
- Nem... - feleltem.
Jó,akkor ezért büntetés jár neked.
30at kapsz pálcával, de előtte még elhallgattatlak.
Ekkor hallottam, hogy matat a táskában, felém hajol, majd egy gagot nyom be a számba. Próbáltam volna kicsit rázni, hogy nem kell, de ekkor a fülembe súgta, hogy jobb, ha csöndben maradsz.
Majd kicsit megcsípte a fenekem, amire abbahagytam a kis mondandómat, amiből leginkább csak a mfmfmmmmmfffff volt érthető. Ezek után letolta alsómat egészen a lábaimig.
Hallottam, hogy megint a táskánál babrál, majd ahogy kivesz valamit, amivel elkezd a levegőben suhintgatni.
Majd éreztem, ahogy lesújt rám. Eléggé fájt...
1... 2... 3... 4...
A huszadik után a könnyem is kicsordult, olyan erősen ütött... Elég nehezen jutottunk el harmincig, már eléggé kapálóztam.
Majd elrakta a pálcát, mögém bújt, átölelt és megcsókolta a nyakam.
- Szeretem, amikor ilyen vagy...
Majd finoman levette a gag-ot, én pedig közel hajoltam a füléhez és belesúgtam, hogy:
- Köszönöm a leckét. Jó volt.
Ezek után elengedte a bilincset, amit megint magam mögött kapcsolt össze.
Nekilökött a fának és úgy vetette magát nekem.
A hűvös őszi alkonyatban csak azt lehetett hallani, ahogy két ember halkan nyögdécsel a erdőben...