Nem valentin (29. rész)

Mire Liza kinyitotta könnyes szemeit, Dom már nem volt a szobában. A nő remegve görnyedt az ágyra Anna elpilledt meztelen teste mellé. Ákos még zihált, az ágy szélére ült és finoman cirógatni kezdte a két meztelen testet.

Néhány perc múlva hallották az ajtócsapódást. Mindhárman egymásra néztek. Nem tudták mire vélni a dolgot.

Egymást támogatva kikecmeregtek az ágyból és elvonszolták egymást a fürdőszobáig. Sehol senki. Dom kisétált.

Liza mámortól ragyogva mosolygott és a fürdőkádba lépve közös zuhanyra intett a kezével Annának.

Egymást fürdették, szappanozták némán, csak a szemeik beszéltek. Mindketten remegő, libabőrös testtel álltak egymás előtt. Olykor-olykor egy-egy intenzív csókolózásba is belegabalyodtak. Ákos a fürdő padlójára rogyott békés tekintettel figyelte a két nőt és közben azon gondolkodott, hogy egyszer még biztos jól fog jönni ez az emlék, de most még a kisujját sem tudná felemelni, nemhogy férfiasságát életre keltse.

Mire Ákos is letusolt, addigra a két nő összebújva aludt békésen. A férfi nem akarta megzavarni őket. Visszahúzódott a kanapéra.

Reggel úgy vélekedett, hogy talán jobban is tette...

Arra kelt álmából, hogy éppen elélvez. Pont mint egy telhetetlen és önkontrolltalan kiskamasz. Rettentően szégyellte és összezavarta a dolog. Álmában Dom farkát szopva nyúlt magához, hogy a férfi lábfejére élvezzen.

Ezek szerint mégsem volt véletlen, hogy egy másik férfit kívánatosnak talált. De amikor erre ébredés után rádöbbent, teljességgel megijedt a saját érzéseitől és gondolataitól.

Anna és Liza hatalmas ajtócsapódásra ébredt egymás karjában.

Egymás felé fordulva elmosolyodtak és egy csók elég volt, hogy meg is feledkezzenek az iménti zajról. A tegnap emlékei kavarogtak mindkettejükben. Így hát egymásnak estek. Lábaik szorosan összefonódtak a takaró alatt és puncijukat egymás combjának dörzsölték, miközben karmolások és simogatások váltották egymást kezeik által, csókjaik és harapásaik pedig bejárták egymás mellét, nyakát, ajkait, füleit, vállát. Csak nyögtek és sóhajtoztak, még mindig egy szó nélkül.

(folyt.köv.)