A 2014-es tavasz ünnepen történt (1)

Az idei tavasz ünnep megint három napos rendezvény volt Aquincumban a régészeti park területén. Sok résztvevő volt jelen, színesítve a rendezvény palettáját és közöttük megint megjelentek a XIX. aquincumi légió X cohorsának katonái, szám szerint tízen a századosuk vezetésével. Hét sátor került felállításra, ebből hat a katonáknak és egy a parancsnoknak, de volt egy nagyobb, közös sátor is, ami a közös tevékenységek céljaira szolgált, valamint ebben tárolták a felszereléseket, a kardokat, lándzsákat, mellvérteket és a többi szükséges eszközt.

Idén én is csatlakoztam a csapathoz már, mint úgy, hogy a hatodik, üres sátorba egyedül beköltöztem és én nem katonai egyenruhában voltam, hanem csak tógában sétálgattam a rendezvény területén.

Első nap még a cohors katonái segítettek nekem, ha valamire szükségem volt – berendezték a sátramat, tettek be szalmát derékaljnak, rá pokrócot, valamint egy kisebb ládát, amin a dolgaimat tárolhattam. Másnap volt a rabszolga árverés, ahol kívántam magamnak egy rabszolgát vásárolni a kínálatból.

Ezért már az első nap délután szétnéztem a barbárok táborában, szemre vettem a megjelenteket, mint lehetséges rabszolga-jelölteket és meg is akadt a szemem nem is egy, de két lehetséges jelöltön:

Az egyik egy fiatalabb legény volt a húszas évei közepén, trák, középmagas, arányos testalkatú, de a szívósabb fajtából. Látszott rajta, hogy erős, izmos, és nem ijed meg a munkától.  Barbárnak ugyan barbár volt, de azért valamennyire megértette már a beszédünket, ez azt mutatta, hogy régebben lehet már rabszolga, elsajátíthatta a szükséges ismereteket, szokásokat, no meg a tiszteletet.

A másik egy az elsőnél magasabb, vállasabb srác volt, szép szál, szintén, erős, inas, izmos és szőke. Ez az északi származására utalt. Ő még vadabb, barbárabb volt, kevés látszott meg rajta az itteni élethez való alkalmazkodásból.

Többször is arra sétáltam, nézelődtem, figyeltem őket, no meg a többieket is. Azt is megfigyeltem, hogy mikor a Nap már lenyugvóban volt és a rendezvény látogatói már eltávoztak a rendezvény területéről, hogy jó pár barbárt kiválasztanak, majd az őreik kíséretével elvezetik a tábor területére, oda, ahol a régi időben is egy római kori fürdőépület állt. Kíváncsian utánuk mentem és azt láttam, hogy az ajtón besorjáznak a barbárok, majd bent az előtérben ledobják minden göncüket és anyaszült meztelenül besorjáznak az első medencébe, ahol sorban leültették őket. Ott áztak egy ideig a közép meleg vízben, majd átterelték őket a következő medencébe, ahol már meleg víz volt. Abban nem sok időt töltöttek, mehettek tovább a hideg vízbe, majd onnan ki a felmelegített kövekre, felfeküdve száradtak meg. Ott őreik kezelésbe vették őket: volt, akinek hajat vágtak, igazítottak, volt, akit leszőrtelenítettek itt-„ott”, de volt, akit valami kenőccsel kentek meg a hónaljaikban, vagy farkuk körül. A lapidáriumban, a köveken feküdve az is jól megfigyelhető volt, hogy mindegyik barbár komoly erotikus kisugárzással rendelkezik, és „szerszámaik” sem kicsik, töpörödöttek, mint a légió harcosainak, hanem vaskosak, hosszúak és általában jó szőrösek is. Ha ezen túl voltak, akkor mehettek kaptak tiszta göncöket és abban távozhattak vissza a táborukhoz. Ezt még egy turnussal megcselekedték, így minden barbár tiszta lett aznap este.

Azt is megfigyelhettem, hogy a fürdőben a vizet a fürdetésük után cserélték újra, tisztára és most már bárki mehetett oda, aki akart ott fürdeni, kipróbálni a római fürdőt. A mostani vendégeknek már két izmos srác – fürdőszolga - is rendelkezésükre állt, akik a fürdés után megdögönyözte, megmasszírozta alaposan őket.

Én is kedvet kaptam a fürdéshez, így magam is bementem a fürdőbe, ledobtam a tógámat, de alatta a magamra tekert „alsónadrág” rajtam maradt volna, de mások rosszalló tekintete után attól is megváltam.Hosszabban a meleg vizű medencében áztattam magamat, figyelve és stírőlve a többieket, mellettem. A lapidáriumban jól megdögönyözött az izmosabb fürdőszolga majd hagyott a meleg kövön megszáradni. Ott találtam magam mellett a „ruháimat” is.

Visszamentem a sátramhoz, ahol már várt a közös vacsora, ami kondérban készült, nyílt tűzön és mindenki maga szedhetett abból s kapott hozzá frissen sült kenyeret is.

A jóízűen elfogyasztott vacsora után még ücsörögtünk a tábortűz melege mellett, ahol a katonák vidám történetekkel szolgáltak a katonaéletről, majd később már csak énekeltek,

Hamarosan aludni tértünk, mert reggel korán volt ébresztő, amit reggeli torna követett, majd teljes  felszerelésben körbe futották párszor a teljes rendezvény területét felmelegedésképpen, amíg elkészült a reggeli is.    

10 órától nyílt meg a beengedés és már ilyen korán is sokan jöttek családostul meglátogatni a tavaszünnep rendezvénye programjait. Sokan – főleg a gyerekesek – a sátrak közé is bejöttek, ismerkedtek, próbálgatták a katonák, légionáriusok felszerelését teljes  és fényképeket is készítettek ebben mutatva magukat.

Erre azért volt szükség, mert az árverés ideje alatt, az éppen árverésre kerülő barbár férfiről az árverést vezető tag a fején át, hátrafelé felhúzta a testét takaró zsákruháját és meztelenül állt ott és hogy begerjedjen, a farka is megmerevedjen nézhette az ott , széttárt lábakkal üllő, fiatal csajt.

A tíz rabszolga közül hét európai származású volt: viking, francia, német, germán, spanyol, olasz és trák. A másik háromból egy igen fiatal arab srác volt, szinte még pejkó korban, majd egy igen hirtelenszőke északi srác, talán svéd, vagy norvég és egy távol-keleti, ferde szemű japán, vagy vietnami.

Sorban léptette elő a vezető tag a soron lévő barbárt, húzta fel róla a zsákruhát, mutatta meg teljes valójában annak testét, és aki akarta közelebb is mehetett, megfogdosni, megszemlélni az „árút”, belenézhetett a szájába, megszemlélve a fogait, állkapcsát.

Az első hat viszonylag gyorsan elkelt, de mikor a trák került sorra, közbeléptem és nem engedtem lemezteleníteni azt, hanem megvettem magamnak.

Őt az arab csikó követte, de sokáig állt ott középen, meztelenül, de senki sem érdeklődött iránta, így félreállították és a másik megvenni kívánt északi srácom került sorra, de azt sem engedtem lemezteleníteni, hanem azonnal megvettem.

Utolsónak a japán került sorra. Azt sokan megnézegették, megfogdosták közelről és csak hosszas mustra után vette meg valaki.

Ekkor újra középre állították az arab csikót, aki már nagyon vörösödött szégyenében, így gondoltam egy merészet és gyorsan őt is megvettem.

(folyt. köv.)