Még semmi sem történt

Forró, nyári vasárnap van. Az Úr napja. Csak ketten vagyunk itthon. A harangszó is elmúlt. Besötétítve a szoba, a légkondicionáló halk zaja zúg. Így sincs hideg és mégis beöltözünk.

Külön-külön tesszük, mert bár tudjuk, hogy milyen szerepre készülünk, de a ruhatárunk több darabból áll és szeretjük meglepni a másikat. A sok-sok szerep közül a kedvencünket választottam. Te diáklány leszel, én tanár. 

A lenti fürdőszobába indulsz én a fentiben maradok.

Frissen igazítom a szakállam. Megmosom a hajam, lezuhanyzom. Újra illatozom magam. A bordó rövid ujjú ingemet veszem, a vászonnadrágomat és a zakót. Természetesen nyakkendőt is hordok. Egyébként mindig te kötöd meg nekem, kivéve ha beöltözünk. A cipőt is felhúzom. Te tisztítottad tegnap este a meccsnézés közben. Csillogóan fényes. Az órámat is felveszem.

Az eszközöket, amiket használni akarok, előkészítem. Berendezem a szobát. Elkészültem

Ma rajtam nincs latex, csak a cipőm és az órám szíja bőr, de tudom, hogy Te egyik nélkül sem tudsz meglenni.

Mindig rád kell várni és ez már meg is adja a játék alaphangját, mert tudod, hogy mikor kezdődik a tanítás. Biztos vagyok benne, hogy ma is szándékosan lassan készülsz és késni fogsz.

Tudom, hogy mennyi időd van hátra és ismerlek már, hogy minimum mennyi késéssel számoljak. Tudom, hogy mi fog történni. Tudom, hogy hogyan fogsz reagálni. Viszont nem tudom, hogy mivel fogsz meglepni.

Addig is a készülődés előtti elmúlt egy óra jut eszembe.

Akkor mindketten a meztelenségünkkel borítottuk egymást. Kifliket rajzoltunk a franciaágyon. A légkondicionálóból érkező szellők igazgatták izzadtságcseppjeink, a kezeink simogatták és nyelveink kísértek őket egymás katlanjain. A mély, őszinte szemeink amikor megtalálták egymást összemosolyodtak, a szájaink is hasonló boldogan. El tudunk így veszni nem csak egy órára egymásban.. Te cirógattál én csikiztelek. Te csikiztél én megharaptalak. Te megharaptál én elfenekeltelek. Te megmarkoltál én megöleltelek.

Mosolygok, mert várlak és még semmi sem történt.