Boszorkány útja.1.

Boszorkány reggel a tavaszi nap simogatására ébredt. Nagyon szerette az évnek ezen időszakát, igaz sok volt a feladat, ébredt a természet, be kellett gyűjteni a növényeket, virágokat, nem lehetett lazsálni az erdőben. Egyedül élt régóta, a lányai felnőttek, volt amelyik már aki nem is ezen világ útjait taposta, unokák, dédunokákat is messze vitte az élet. Ismerte a pletykát hogy egyik dédunokája a király udvarában fő varázslónő polcig jutott, fényes karrier, de már elszakadt a földtől amiből minden tudás árad, csillogó, villogó illúzió, könnyű győzelem melytől mindig tartózkodott.

Valami mégsem volt rendben, közel száz évet töltött férfi nélkül, a társa elment a háborúba ahonnan nem tért vissza, ott maradt a faluban három lánnyal egyedül, nehéz volt, mégis könnyebb, mint most, amikor már szinte nincs is kuncsaft. Mindent begyűjtött, megtermelt, csakis a hús okozott problémát, azt kérte fizetségért a füvekért, porokért, esszenciákért minden ősi tudásért amit még édesanyjától tanult. Szinte lehetetlen manapság jó ételt szerezni, hiszen abban is benne kell lennie a föld értékének, nem lehet bolti árú, olyan ellenszolgáltatás kell amilyen a munka, gondosan, verítékkel nevel állat. Ilyen a mai világban ritka.

Felkelt, megfürdött, átnézte a kamrát, ellenőrizte az éjjel begyűjtött harmatot, a telihold alatt kiteljesedett virágokat, a lassan bugyborékoló üstöt. Mindent rendben talált. A reménytelenség mégis ököllel csapta arcon, ennyi lenne? Csak még egyszer érezhetné egy férfi érintését, egy csókot, egy ölelést, vagy sokkal többet, a vágy olyan erősen facsarta a lelkét, tudta most jött el a pillanat, amikor mindent hátrahagyva még egyszer buja csábítót fog játszani. Régen megvoltak a szükséges eszközei, a fiókban ott lapultak a hozzávalók, egy gyors forralás, két órán keresztül megint húsz éves lehet. Nincs sok idő, a város messze van, gyorsan átnézte a készletet, az elkésztetett a főzetett palackba zárta. Elindult az úton, amelyen már régen nem járt. A város is közelebb került az évek alatt, kisebb lett az erdő, magányának hamarosan a gépek zaja vet véget. Fél óra gyaloglás után ott is volt, ami régebben még legalább két órába tellett.

Első megálló egy csillogó ruhaüzlet, amelynek kirakatában egy hihetetlenül piros melltartó és egy pár térdcsizma hívogatta a látogatókat. Pár arany még maradt, amit az unokák hoztak a legutóbb, ezt valami szexisre kell költeni, olyan göncre mely nem leplezi a célt, ma baszni akarok. Elámult a választékon, a világ megváltozott, mindenhol műbőr és latex, semmi természetes anyag, azt viszont el kell ismerni, nagyon szépen mutat a testen, rendben, sokat biztosan nem takar. Ismerte még a saját méretét, látta a tükörben az a reményekkel teli csitrit aki egykoron volt, mikor először ment el a bálba. Nagyot változott azóta a világ, sokkal gyorsabban haladtak a korszakok, megélt vagy száz évet, mégis azt érezte az utolsó harminc, több életnek is beillett volna. Gyorsan döntött, nem adott teret a kétségnek, hiszen alig nézett ki nyolcvannak, amikor az eladólány kérdezte kinek is lesz, bedobott egy ismeretlen nevet, mindegy az igazat, nem oszthatja meg senkivel.

Nagyon sok munkába, kárhozatba került összehozni a fiatalító szérumot, 10 évbe tellett amíg létrejött, és csak a szerencsének köszönhette azt a fekete hattyútojásból kikeltett anakondát.

Nem lesz még egy esélye, ezt tudta, nem is ronthatja el, azért kicsit kérdezősködött a lánytól aki egy fekete szatyorba rakta a portékát. Kiderült a város éppen Eostre istennő tiszteletére tavaszi termékenységi fesztivált rendez az éjjel, amely sokak szemében felér egy nyilvános orgiával. Ott a helye, gyorsan döntött, majd éjfél előtt átalakul, a sötétség leple alatt megint bolondos csábító lehet.

Táncolni fog, ebben a buja gúnyában nem veti meg a hús hívását, csókolni akart, élvezni a szenvedélyt, vágyott egy férfira, aki tudja miként is használja a testét, hogyan lobbantsa lángra azt ami már régen kihunyt. Boszi éppen elhagyni készült a boltot, amikor megakadt a szeme egy bilincsen, amely egy sötétebb sarokban lógott elhagyottan egy szögön. Felé indult és a bilincs ráköszönt. Elmondta véletlenül esett ki a gazdája zsebéből és vissza kívánkozik a kézbe, ahol annyi kalandot élt át, annyi nő csuklóját fonta körül, annyi kegyetlenül izgató sikolyt okozott, most mégis elveszett, nem tudja mit tehetne, mert a Gazda nem jött érte vissza, már legalább három hónapja lóg elhagyatottan, mégsem veszik észre, már senkinek sem kell.

Kegyetlen az élet, de nagyon szívesen szegődne boszink mellé és segíteni elérni a célját ma este, ha utána viszonzásul megkeresik együtt a gazdát és visszajuthatna a saját zsebébe.

Boszi körülnézett, mivel nem látta az eladót, leemelte a bilincset, gyorsan zsebre vágta.

Miután elhagyta a boltot, kérte meséljen neki a legbujább kalapjairól, addig is gyorsabban telik az idő estig.

A bilincse regélni kezdett egy lányról, akinek az volt a vágya, minden percben amikor szexel a Gazdával a keze a lábához legyen kötözve. A Gazda nem tiltakozott, megbaszta a száját, a punciját keményen, csak akkor engedte el mikor ő is elélvezett háromszor. Azután ott volt az a hölgy, aki már nem volt fiatal és hajlékony, de a bilincs tett róla ne felejthesse el a szabályt miszerint a Gazdát nem érinthetjük meg engedély nélkül, az ő kezén volt a legtöbbet az évek alatt, már a szívének ritmusából érezte mikor jut el a csúcsra, imádta a vibrálást amit a testéből kifacsart a kéj. Összeesküvők voltak, mindig szólt a Gazdának, mikor valaki orgazmust színlelt, a megtorlás ilyen törvénysértés esetén nem maradhatott el.

Boszi kíváncsian kapta fel a fejét, de a bilincs felmelegedett amikor nekikezdett egy mesének a hazug lányról és az ő büntetéséről.

Folyt. köv.