Gábor és Márk rendhagyó barátsága 2. (lábfetisizmus, csikizés)

Gáborról és Márkról már meséltem az előző részben, most kicsit részletesebben is bemutatom őket. (Mindketten az én képzeletem szüleményei, nem valós személyekről mintáztam őket.)
Gábor 23 éves meleg fővárosi egyetemista fiú, kicsit túlsúlyos, korán kopaszodó. Jól főz, szeret jókat enni, viszont a sport sosem volt erős oldala.
Márk 20 éves heteró fiú ugyanarról az egyetemről, feltűnően szép fiú, hosszú szőke göndör hajjal, ad is a külsejére, szeret szép ruhákban járni, a testét is karbantartja, Gábort is az izmos felsőteste fogta meg, amikor látta őt a gólyatábori diszkóban félmeztelenül táncolni.
Tartós kapcsolatuk egyiküknek sincs, Gábornak rövidebb távú partnerei szoktak lenni, de az se zavarja, ha egyedül van. Márk vad csajozós korszakát éli, neki meg a monogámia nem megy.
Egymást a legjobb barátjuknak tartják és rendszeresen találkoznak, rendszerint Gábor lakásán, mert Márk koleszos. Márk olyankor mindig főz, kézműves söröket isznak és focit vagy filmet néznek a kanapén ülve.
Gábor időnként viccesen, az esélytelenek nyugalmával udvarolgat Márknak:
- Mókuska, úgyis tudom, hogy előbb-utóbb velem fogsz összejönni. Én türelmes vagyok.
Márk ilyenkor röhögni szokott:
- Azt várhatod. Nekem ilyen furcsa szokásom van, hogy a lányokat szeretem.
- Ezt te csak hiszed. Előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy a fiúk sokkal jobbak.
- Reménykedjél csak.
Gábor jó emberismerő volt, és látta, hogy Márknak valójában nagyon jólesik az ő udvarlása. Márk alapvetően hiú, és az, hogy ő tetszik egy meleg fiúnak, a hiúságát hízlalja. Másrészt őt minden érdekelte, ami erotika, és szívesen ment bele Gáborral mindenféle homoerotikus játékokba.
Szerette Gábor lábfetisizmusát, mert ez azzal járt, hogy Gábor rendszeresen másfél órán keresztül masszírozta a talpát. Jól masszírozott, Márk ezalatt teljes ellazultságban feküdt a kanapén. Időnként szerette ingerelni Gábort a lábával.
Vasárnaponként gyakran kirándulni ment egyedül, szerette a természetet és amúgy pörgős-bulizós életet élt, rendszerint akkorra lett elege az emberekből. Utána gyakran elugrott Gáborhoz, leültek a kanapéra, és Márk a zoknis lábát Gábor ölébe tette. Gábor pedig nagy élvezettel és aprólékossággal csomagolta ki Márk lábát. Különösen akkor, amikor hideg volt és Márk dupla zoknit vett föl. Utána a nyelvével kitakarította Márk lábujjai közül az izzadtságot.
Máskor Márk, aki büszke volt ügyességére és hajlékonyságára, kézenállt és lábujjait szétterpesztette.
- Na gyere, lábevő – szólt ilyenkor Gábornak, aki pedig odament, megfogta Márk bokáját és elkezdte nyalogatni. Ez csikizte Márkot, egy ideig próbálta tartani a kézenállást, de aztán nagy nevetés közben összeomlott. Aztán talpraugrott, fölemelte a lábát és Gábor nyakába tette. Ha már nagyon elfáradt, akkor lábat cserélt.
Másik rendszeres játékuk volt, hogy Gábor időnként Márk háta mögé lépett és váratlanul csiklandozni kezdte Márk oldalát. Márk rendkívül csikis volt, alapvetően utálta és a csikizést. Ilyenkor összegörnyedt, de hamarosan a lábai is feladták és a földre került. Megpróbált gyorsan felállni, de Gábor gyorsabb volt, a földön is tovább csikizte, annyira, hogy Márk képtelen volt elmenekülni, csak nevetett és forgolódott jobbra-balra, közben hangosan káromkodott és elmondta Gábort mindennek, megpróbált rúgni, de Gábor olyankor Márkot a hasára fordította, ráült a combjára és úgy csikizte a talpát, Márk ilyenkor már csak a padlószőnyeget tudta ököllel ütni. Mikor Gábor végre abbahagyta, Márk addigra már kimerült, zihált, kapkodta a levegőt és fürdött az izzadtságban, majd kinyúlt a padlón.
- Anyádat – mondta Gábornak, de inkább barátságosan, mint ellenségesen – ez azért durva volt.
Érdekes módon, ugyan Márk utálta a csikizést, és amíg tartott, addig úgy érezte, hogy ennél szarabb érzés a világon nincs, de közben mindig várta is, hogy megtörténjen. Gábor volt az egyetlen személy, akivel szemben időnként élvezte a kiszolgáltatottságot és alávetettséget.
A lányoknak például sosem engedte, hogy csikizzék, elég keményen rájuk tudott szólni, ha megpróbálták. Lányokkal szemben mindig domináns volt, és sok energiát is fordított erre. Gáborral azért szeretett lenni, mert ott néha lehetett ő a passzív. Gábor neki apapótlék is volt, bár csak 3 év volt köztük, de Gábor nagyobb volt, szerettek félmeztelenül ölelkezni, Márk szeretett elveszni Gábor szőrös, mackós testében. Gábor meg időnként úgy is játszott vele, mint egy gyerekkel. Felkapta, feldobta a levegőbe, Márk pedig ilyenkor úgy nevetett, mint egy gyerek. És ennek a része volt az is, hogy élvezni tudta, hogy Gábor csikizi őt.
Viszont Gábor mondta, hogy egyszer ki fogja kötözni és úgy fogja csikizni. Márk ebbe sokáig nem ment bele, úgy érezte, hogy ezt nem bírná. Gábor azonban kitartóan mondta újra és újra, Márk végül azt mondta: Jó, majd Gábor születésnapján, de csak egyszer, megteheti.
De erről már a következő részben.
(folyt. köv.)