Terapeuta 2.

Naponta nyúlok magamhoz,
Néha már napközben duplázok.
Inkább a vágyak, nem az elvek,
Belőlem mindig új embert nevelnek.

Hajt a vágy és kitolódnak a határok,
Egyre több perverz dolgot kívánok.
Betörni, használni nőknek a testét,
Fájdalommal betölteni nekik az estét.

Dokinénit kértem, hogy segítsen,
Mutasson nekem kiutat és vezessen.
Egy ölelésemtől kirázta a hideg,
Vágyaim válaszra találtam a testiben.

El akarta kezdeni a terábpiát,
De éreztem benne a vérmes bestiát.
Ahogy elfoglalta a helyét,
Én nyújtottam közben a kezem felé.

Rámnézett és tudtam mennyire várja,
Hogy kemény baszásnak legyen a szolgája. .
Ribanc lelke kicsit kérette magát.
Én meg letoltam neki a gatyám.

(folyt.köv.)