Te kéred...

Ma elverlek. Tudod, ezért jöttél. Nemcsak verlek, persze, mert akarom, hogy majd elélvezz, de a mai program a verés lesz. Tudom, hogy élvezed, ha fáj, és tudom, hogy utána napokig büszke vagy a nyomokra, amik rajtad lesznek. Kékek, zöldek, néha pirosak. Lassan múlnak el, és addig is érzékenyek. De te pont ezt szereted. Mert még akár 3-4 nap múlva is felizgat, amikor leülsz, felizgat, amikor a melledhez nyúlsz.

Ma is te hozod az eszközöket. Sosem beszéltük meg, de ez egy kicsit a szertartás része. Megérkezel, és kipakolsz a táskából. Átadod nekem, amit azért hoztál, hogy érezd magadon. Nincs különösebb ünnepélyesség ebben, de én mindent elveszek tőled, kicsit kipróbálom a levegőben, és lerakom a kisasztalra. Ma is csak azt hoztad, amiket szoktál: paskoló, lovagló pálca, korbács, és egy kisebb ostor. Mindegyikből többet is. Előveszed a köteleket, a szájpecket, a csipeszeket is. Meglátjuk, mi minden kell, te nem tudod, mit terveztem. Mikor befejezed, alázatosan lehajtod a fejed, és megkérdezed, levetkőzhetsz-e, vagy mást szeretnék.

Mivel nem volt semmi extra ruha kérésem, így nincs más dolgod, csak vetkőzni. Szeretem nézni, ahogy egyre kevesebb a ruha rajtad. Aztán ott állsz előttem meztelenül. Szendén, lehajtott fejjel, a tested mellett a kezeiddel. Én csak nézlek, nézlek, és ettől te egyre jobban zavarban vagy. Majd rád parancsolok, hogy vetkőztess le. Ezt te megteszed, ügyesen, rutinosan. Tudod, hogy semmi mást nem csinálhatsz, csak a ruhákat veheted le. Azért te próbálkozol a kezed a farkamra téved, ami már kemény tőled. Megfogod, óvatosan, mintha engedélyt kérnél. De pofont kapsz. Egyet, nem túl nagyot, de engedetlen voltál. Bocsánatot kérsz, és befejezed a vetkőztetést.

Megállsz előttem egy méterre, és várod, mi fog történni. Odalépek, átölellek. Ölelj át, mondom. Ma elverlek. De nem úgy, ahogy szoktam, mert ma te fogsz irányítani. Kikötlek, és ma nem használunk szájpecket sem. Ma te fogod kérni, hogy üsselek. Te választod ki az eszközt, te választod ki a testrészed, mindent. Én csak végrehajtom. De azt akarom, hogy rendesen el legyél verve. Ezért ha úgy érzem, nem vagy kellően ügyes, elveszem az irányítást.

Tehát te mondod, mi legyen, én megcsinálom, de én se fogok hallgatni. Megjegyzéseket fogok tenni, és ha nem tetszik, amit kérsz, tudni fogod. Megértetted?

Megértetted. Kilépek az ölelésből, te terpeszbe állsz, és várod, hogy kikösselek. Én megkérdem, hogy állva, vagy fekve kezdjük, és te az állás mellett döntöttél. Azt mondod, így elérem minden testrészed. Hah, mondom, és a talpad? Kinevetem a zavarod, mert tudom, hogy mindent meg akarsz nekem adni. A talpad is.

Kikötöm a lábaid és a kezed. Állsz előttem felemelt kézzel, és én megint csak nézlek, és várok.

- Uram, kérem, használja a paskolót. Kérem, üssön a melleimre. Mindkét mellemre 5-5 ütést, közepesnél erősebbet.

Megteszem. Nem finomkodok, hiszen te kérted. Kérted, de valahogy mégse számítottál rá, az első ütés után próbáltad magad félrerántani. Meg kellett fogjalak, hogy a többi ütést is megkapd. Egyre hangosabban fogadtad azokat.

- Köszönöm, Uram. Azt hiszem, nem tartottam magamat megfelelően, kérem, pofozzon meg, kérem, adjon két nagy pofont.

Az első után elsírod magad. Átölellek, megsimogatlak, majd kicsit váratlanul kapod meg a másodikat. Ezt már elfogadod sírás nélkül.

- Köszönöm, Uram. Kérem, használja tovább a paskolót. Könyörgöm, üssön a fenekemre tízszer, és ha jól viselem, kérem, utána simogassa meg.

Elkezdem, 3 után már pirosodik a feneked. A hatodiknál már feljajdulsz, az utolsó kettőnél mintha könnyezni is elkezdenél. Abbahagyom, és simogatni kezdelek. A feneked után áttérek a puncidra, a csiklódra is. Már az eddigi ütésektől is felizgultál, így gond nélkül tudok belédnyúlni. Izgatlak még egy kicsit, csak a magam örömére. Aztán hátralépek, és várom, mit kérsz.

- Uram, kérem, használja a lovaglópálcát, és verje el a combomat. Nagyon kérem, adjon 20 botütést, mert szégyentelenül élveztem, amit az előbb csinált.

Tudod, hogy szeretem a pálcát, én pedig tudom, hogy mennyire nehezen viseled, ha a combodat verem. És a 20 ütés nem lesz kevés. Nem mondod, milyen erővel üssem, és ez hiba volt… Rá fogsz jönni, tudom. De finoman kezdem, alig csapom meg. A második kis ütés után kezded érezni, hogy elrontottad… A szemedben látom, de azt is, hogy próbálod tartani magad. Majd egy nagyobbat ütök, és azután egymás után kettő igazán erőset. Az elsőre eláll a lélegzeted, a másodikra felsikítasz. Megállok, megsimogatom a nyomát - már szinte hurkás lett. Aztán folytatom. A végére már folynak a könnyeid, nehezen tartod magad. De nem omlasz össze. Megérdemelsz egy ölelést, simogatást.

Leveszem a köteleket, lefektetlek az ágyra. Még szipogsz, de már erősen ölelsz. Azután pihenünk egy kicsit, hogy később folytathassuk...