Csikis bosszú 3.

Az előző rész végén Sanyit ott hagytuk Aranka néni karmai között, a portásfülke mögötti szoba ágyán széttárt karokkal és lábakkal meztelenül kikötözve.
Nagyon kényelmetlenül érezte magát, reflexből próbálta takarni a meztelenségét, de nem tudta, hiszen ki volt kötözve, Aranka néni pedig gonosz, megvető pillantásával hosszan a képébe bámult. Ilyenkor becsukta a szemét, de Aranka néni ezt egy idő után elkezdte büntetni, mindig, amikor Sanyi becsukta a szemét, élesen belecsípett valamelyik hónaljába, ami egyszerre volt nagyon csikis és nagyon fájdalmas. Ha meg elfordította a fejét, akkor a hajánál fogva rángatta vissza. Nem tehetett mást, muszáj volt belenéznie Aranka néni szmébe, érezte, ahogy szemét elöntik a könnyek, ezt borzasztóan szégyellte, de legalább egy kicsit Aranka néni feje is elmosódott.
- Maga olyan szexi sírás közben – mondta Aranka néni és a telefonjával csinált egy képet a fiú csatakos arcáról. Sanyi pont annyira el tudta fordítan ia fejét, hogy beletörölje az arcát a lepedőbe, akkor látta, hogy Aranka néni két hatalmas madártollal közelít felé
- Ugye nem?! – kérdezte rémülten.
- De, de! Most jön a maga kedvence, a csikizés.
- Jaj, ne, kérem, többet nem bírok ki. Inkább csípjen belém, tépje ki a hajamat, csak ezt ne!
- Könyörögjön csak, az zene füleimnek – mondta Aranka néni, ahogy közeledett a tollakkal.
- Nagyon szépen kérem, ne tessék megcsikizni!
- Ide figyeljen, amióta itt van nálam, végig sír. Most már szeretném hallani nevetni.
Sanyi megpróbált valami nevetésszerű hangot előállítani.
- Ne erőlködjön, ez nagyon béna így. Majd a tollacskák segítenek.
Fogta a két tollat és nagy műgonddal huzogatni kezdte Sanyi lábujjai között. Sanyi hisztérikusan nevetni kezdett és kapkodta a levegőt. Az az átkozott érzés a lábujjainál, viszketett is, fájt is, csikizett is, próbálta a lábát csapkodni, de a gumikötelek nem engedték. Még jobban elkezdett nevetni, amikor a tollak a talpán kezdtek körözni, majd áttértek a bokájára. Az egy kicsit kevésbé csikizte, legalább meg tudott szólalni.
- Mikor lesz vége?
- Duguljon most már el!
Ezzel tovább haladt a tollakkal Sanyi lábszárán, térden, térdhajlaton. Ez még épp elviselhető volt, de aztán a két toll baljósan közelített a combok belső részéhez, akkor már hiába próbált csöndben maradni, egyre nehezebben ment, először csak lihegni kezdett, és amikor herezacskóján és a péniszén érezte a tollakat, elkezdte rázni a nevetés. Nem is gondolta volna, hogy egy toll a farkán is ilyen csikis érzést tud okozni. Aranka néni hosszan és nagy élvezettel mozgatta a tollakat a fiú intim tájain, aztán haladt tovább az alhason kezdve a has felé. Igazából alig talált olyan pontot a testén, ami nem váltott ki hisztérikus nevetést. Amikor a két oldalán huzogatta fel-le a tollakat, Sanyi elkezdte jobbra-balra dobálni a testét. Ezen a ponton már teljesen feladott minden ellenállást, tűrte, hogy megtörténjenek vele a dolgok, és a saját nevetését úgy hallotta, mintha nem is ő lenne, hanem valaki más. Jött még egy érzékeny része, a hónalja, arra felsikított, utána jött a válla, nyaka, az inkább elviselhető volt, a toll még a fülkagylójában is megfordult, az inkább kellemetlenül viszketett, szeretett volna a kezével odanyúlni, de miután nem tudott, csak rázogatta a fejét.
A tollak megálltak, Aranka néni egy kis szünetet tartott. Sanyi úgy zihált, mintha most futott le volna egy félmaratont. Izzadt, kalapált a szíve.
- Hú, de durva – ennyi jött csak ki belőle.
Ekkor Aranka néni bekötötte a szemét. Ezt nem is bánta, legalább nem kellett többé ránéznie, meg amúgy is a neonlámpák kellemetlenül fényesek voltak. Pár percig csak feküdt és nem történt semmi. Aztán, elektromos fogkefe berregését hallotta meg. A hang néha közelebb jött, néha távolabb ment, ösztönösen megpróbált elhúzódni onnan, ahonnan a hangot hallotta.
Egyszer csak a fogkefe a köldökébe fúródott bele. Ez váratlanul érte. A fogkefe perceken keresztül kizárólag a köldökében volt, hol egész szorosan hozzányomódva, hol csak lazán, amikor végre abbamaradt, még hosszú percekig érezte a viszketést a köldökén.
A következő meglepetés akkor érte, amikor a mellbimbóin érezte a fogkefét, az egyszerre volt elviselhetetlenül csikis és kellemetlenül fájdalmas.
Aztán újra távolodott a hang és elindult a lába felé, már el volt készülve az elviselhetetlen érzésre, de még percekig csak a hangot hallotta, aztán váratlanul elkezdte a talpán érezni, a másik talpán pedig Aranka néni ujjait. Ez teljesen elviselhetetlen volt, visítve, hangosan nevetett.
Aztán elhallgatott a fogkefe és már csak az ujjakat érezte a testén, amelyek teljesen követhetetlenül szaladgáltak a talpán, combján, hasán, oldalán, hónaljában, intim részeken. Eltartott legalább 20 percig megállás nélkül, aztán váratlanul abbamaradt. Sanyi még percekkel utána is nevetett és nagy nehezen hagyta abba. Feküdt bekötött szemmel, és várta, mi történik.
Váratlanul az ujjak újra elindulnak boszorkányos gyorsasággal. Aztán újra szünet. Aztán újra elindultak. És ez így ment tovább, volt, hogy csak egy pillanatra állt meg, de volt, hogy percekre. Ez még annál is rosszabb volt, mint amikor folyamatosan mentek. Sosem tudta, hogy most vége van-e, már arra se volt ereje, hogy megszólaljon, illetve úgy tapasztalta, hogy nem is tanácsos.
Egyszer valóban vége lett. Amikor egyszercsak Aranka néni levette róla a szemtakarót, aztán eloldozta, teljesen elernyedve feküdt ott, mint aki föl se fogja, hogy mi van.
- Álljon föl és húzzon innen! – hallotta Aranka néni hangját, de nem mozdult.
Aranka néni megragadta a haját és úgy húzta le az ágyról a kijárat felé, másik kezében megfogta a nedves alsógatyát és mintha ostor lenne, jó erőseket húzott a fiú hátára. A fiú alig tudott lábra állni, tántorogva ment ki a szobából, káprázott a szeme.
Ahogy kiért a portásfülkéből, a folyosón ott álltak mind a lányok, akikkel korábban a szobában volt. Ahogy meglátták, nagy sikításban és tapsban törtek ki és odaszólogattak Sanyinak.
- De szexi!
- Na, hogy sikerült a randi?
- Látom, romantikus éjszakád volt.
- Követtük az egészet, Aranka néni live-ban közvetítette.
- Nyugodtan fölmehetsz, nyitva a szobád, a cuccaidat is visszavittük.
Sanyi leszegte a fejét és markában a nedves alsónadrágjával, meztelenül elkezdett futni a lépcső felé. Azonban a lányok minduntalan az útját állták.
- Hova, hova? Csak nem menekülünk a lányok elől?
Körbeállták Sanyit és egyre szorosabban közrefogták, nem engedték elmenni.
- Hagyjatok! Lécci, hadd menjek! – könyörgött sírással küszködve, de a hölgykoszorú összezárult körülötte, és elkezdték hátulról bökdösni az oldalát, hátát, hasát. Reflexból oda akart csapni, de akkor valaki a hóna alá nyúlt és megcsikizte. Ugrált jobbra-balra, próbált menekülni a bökdöső ujjak elől és kitörni a lányok gyűrűjéből, hol itt, hol ott, de mindig visszapattant. A lányok nagyokat vihogtak a próbálkozásain, és böködték-csikizték tovább. Sanyi egyszer csak érezte, ahogy a lábai összecsuklanak és a földre kerül. Ekkor két-két női kéz a bokáját markolta meg és megint húzni kezdték a folyosó hideg kövén, és eközben folyamatosan csiklandozták mindkét talpát. Sanyi nevetett és próbált rúgni mindenfele, de erősen fogták, végül lefektették a kőre és az összes lány csiklandozni kezdte. Hiába nem volt már lekötözve, hiába csapkodott és kapálódzott, ennyi lánnyal egyszerre nem bírt. Már minden érintés egyszerre fájt és csikizte, forgolódott jobbra-balra, próbált fölállni, de a teste tehetetlenül rángatózott.
A lányok végül öt perc után megkegyelmeztek neki és ott hagyták. Pár percig még feküdt az oldalán, aztán nagy nehezen szédelegve fölállt. Felbotorkált a harmadik emeletre a szobájához, tényleg nyitva volt az ajtó és a kulcs ott lógott a belső zárban. Szerencsére üres volt, mindhárom szobatársa hazament a téli szünetre.
Magára zárta az ajtót, azonnal rávágta magát az ágyra, fejét a parnájába fúrta és elkezdte rázni a zokogás. Ennyire még soha nem alázták meg, a teste égett, a fülében pedig visszahangzott Aranka néni agyoncigizett hangja: „A maga többi része az kuka”. Végül elaludt.
Délután 3 körül ébredt meglehetősen másnaposan, nem emlékezett pontosan arra, mi történt vele. Kiment zuhanyozni, hogy kicsit magához térjen, utána megnézte a telefonján a bejövő üzeneteit. Az egyik egy kép volt, Anna küldte neki át, látta magát meztelenül, ahogy Aranka néni a hajánál fogva húzza ki a portásfülkéből. Nem volt valami fényes látvány, feje piros volt és a földet nézte, a képen néhány lány is látszott, ahogy röhögnek rajta.
Fájdalmában ő is egy kicsit elkezdett röhögni.
- Te hülye állat - mondta a saját képének -, hogy hagytad magad átverni!
Kitört belőle a röhögés, visszabújt az ágyba és fejét a párnájába temette nevetett. Ő így gyászolta el magában az egész Anna-sztorit.
Aztán fölöltözött és lement a földszintre, remélte, hogy elkapja valamelyik lányt a társaságból. Rékát meglátta a bejáratnál cigizni.
- Ne haragudj - szólt neki nagyon alázatosan -, kérdezhetek valamit?
- Mondjad, én is akartam valamit kérdezni.
- Akkor mondjad!
- Te mondjad!
- Jó! Szóval... ezeket a felvételeket nem tettétek ki sehova?
- Még nem.
- De ugye nem is fogjátok?
- Hát ez attól függ.
- Mitől?
- Hogy leszállsz-e Annáról. Hogy nem látunk meg többször a szobája környékén, se a női tusolóban.
- Nem tervezem - mondta a fiú -, a tegnap éjjel után már én se akarom őt látni. De akkor becsszó, hogy nem mutatjátok meg senkinek?
- Megegyeztünk - mondta Réka és kezet nyújtott.
folyt.köv.