Gyönyör és vágy

Bőrödbe kötél vág, bilincsem már nem ereszt.
Enyém vagy, kedvesem!
Félve pislogva figyeled léptemet,
gyönyörű tested megrezzen.

Reszketve várod, mit teszek én veled;
Büntetlek vagy jutalmazlak ismét?
Combod és feneked már pirosra csapkodtam,
mint szemérmed édes kincsét.

Csináljunk hát valami mást, mi nem volt soha még,
ami új élményt tartogat!
Sok cseppnyi veriték serken izgalom után,
én csak arcod nézem.

Rezegsz, látom, s mondanád, amit már oly sokszor,
és szádba pecek feszül.
Néma vagy most, csak nyögj, ha úgy jobb!
Szavak nem kellenek.

Nem tudod, milyen édes a kín, ha én adom,
s nem ismered magad.
Megmutatom, hogy gyötrelem miként okoz vadító kéjt,
mely mélyből fakad.

Bőrödre suhint a korbácsom,
s megérted majd nyomát.
A gyötrelemből, könnyek közt születő vágy,
vad gyönyör jajszavát.