Ez történt a kedvenc masszőrömnél (2)

Lassan felültem, majd felálltam az ágy mellé és már éppen lehajoltam, hogy felhúzzam a fürdőnadrágomat, de persze neki háttal, mikor rájöttem, hogy nem a kezeit mossa a csapnál, hanem engem néz, bámul... Hogy miből jöttem rá? Abból, hogy nem hallottam a víz csobogását!
Még előrehajolva voltam, így hogy megbizonyosodjam arról, hogy jól gondolom ezt, a lábaim között hátra néztem és tényleg ott állt a masszírozó-ágy végénél, karba tett kezekkel és engem nézett. Mikor észrevette, hogy a lábaim között hátranézek, rám szólt, szigorúan:
- Érdekes onnan is a látvány? Mert innen egyenesen csodálatos! De elég volt a nézelődésből! Álljon, egyenesedjen fel, forduljon felém a kedves vendég - míg az – és ha megstíröltem, utána lassan,erotikusan felhúzhatja a fürdőgatyáját, majd mehet.
Elcsodálkozva hallottam ezt, de megtettem. Felegyenesedtem, megfordultam, de persze a kezeimet magam elé, pontosabban a merev farkam elé kaptam, azzal takartam azt.
Ő meg rám üvöltött:
- Szerencséje a kedves vendégnek, hogy itt vagyunk s nem nálam, otthon, mert ott ezért a mozdulatáért jól elverném a kézfejeit, kívül és belül a tenyereit, majd persze még a szép, kicsit szőrös és izgató, domborodó popóit is, hogy pár napig biztosan nehezen tudni ülni azokon.
- Nocsak, nocsak. Ábrándozunk kedves Mester! Mi lenne. ha a szaván fognám?
- Ezt hogy érti? – hökkent meg a mester.
- Úgy, hogy mikor mehetek és hova? Már mikor ott leszek, akkor azt teheti velem, amit csak kedve szerint szeretne, mester, DE! Kedves Mester Úr! Csak kölcsönösen! Előbb Ön engem, de utána, még aznap, ott, én is megtehetem Önnel! Dominálhatom. Áll az alku?
- OKÉ, igen, természetesen. Ugyanannyi ideig, de minimum egy óra hosszat.  - válaszolta azonnal a mester.
- Rendben, akkor mikor és mi a cím, ahova mennem kell? – kérdeztem meg, majd elvettem a kezeimet a merev farkam elől, lehajoltam, erotikusan felhúztam a fürdőnadrágomat, először hátul a popóimra, majd lassan beletettem az egyik, majd a másik golyómat, tökömet is és végül a merev farkamat is. Még el is igazítottam, hogy a fürdőgatya mindenhol takarja. Majd vártam…
A masszőröm végre felocsúdott, elfordulva egy cetlire leírta a címét és mikor odaadta azt a kezembe ezt mondta:
- A pontos napot s időpontot jövő héten, mikor jön a gyógyiszap-kezelésre, akkor véglegesítjük, addig kigondolom. Napközben, az egyik hétköznap, mikor nem dolgozom, megfelelő lesz?
- Tökéletes, de legalább négy órás időtartam legyen!
- Az email címemet is odaírtam, hogy a tabuinkat megírhassuk egymásnak. – mondta.
- Tabuk? Olyanja is van? Én azt hittem, mivel azt mondta az előbb, hogy is mondta? „…akkor azt teheti velem, amit csak kedve szerint szeretne…” – idéztem, de akkor jöttem rá, hogy azt én mondtam, így elhallgattam, ő meg nevetett.
- Még lehet tabuja, csak előre írja meg! Ott már nem veszem figyelembe. – hangsúlyozta ki a mester.
- S Önnek? Önnek van, vagy lesz? – kérdeztem meg rá nézve.
- Az még kiderül majd a jövő heti iszapkezelésén! – válaszolta sejtelmesen és közelebb lépett.
Ekkor már igencsak jól látszott, hogy ő is nagyon izgatott még, mert határozottan előre állt a fehér gatyájában valami.  Odanyúlt, előre húzta a gumit, átemelte „azon” s megmutatta a mögötte lévőt. Jól látszódott a merev farka a sötét szőrei közepéből kiemelkedve.
Következő héten siettem a fürdéssel és az orvosi masszázs is hosszúnak tűnt, mert már ott akartam mihamarabb lenni a gyógyiszapkezelésen.
Artúr kedvesen fogadott, megkérdezte hogyan telt a hetem, míg melegítette az iszapomat. Mikor készen lett, hátravezetett a legutolsó kabinba és mutatta, hogy feküdjek le az ágyra, de halkan azért megjegyezte, hogy nem a legkisebb, fecske fazonú fürdőgatyámban jöttem. Én nem szóltam semmit, csak lefeküdtem az ágyra, de már a nélkül, hátra.
Mikor bejött a kis kocsijával, a két vödör iszappal, nekem háttal jött be és úgy húzta a kiskocsiját, így azonnal nem is vette észre, hogy meztelen vagyok. Csak mikor odafordult, hogy alám tegye, a derekam alá a melegebbet, akkor jött rá, hogy nincs rajtam gatya.  Ohne zsenír, nem nagyon lepődött meg, de a vállaimnál fogva nyomott le, bele az alám tett iszapba először, majd átfogott már a medencecsontomra és azzal még jobban belenyomott, eligazított, majd vett még egy kis iszapot és óvatosan rátette a farkamra, tökeimre s elsimogatta azon. Ekkor éreztem, hogy ez nem a melegebb, hanem a hidegebb iszap volt. Elnevettem magamat és évődve megkérdeztem:
- Félt a mester úr, hogy meg”főzi”, mielőtt kellően foglalkozhatna azzal? 
- Jaj, dehogy, csak jobban szeretem a keményet, s nem a puhára főzöttet! – válaszolta.
Majd folytatta az iszap felhelyezését a térdeim alá és rá, el is egyengetve azokat.
Mivel hozzám ért, így éreztem, hogy kezdek merevedni ettől, s én nem is vettem észre, de Ő igen, hogy ez annyira sikerült, hogy a makkom csupasz vége kezdett kiemelkedni a rátett iszaprétegből. Ő odanézett, majd elnevette magát és annyit mondott:
- Nocsak, nocsak! De siet a kicsike. Nem tudja kivárni, míg sorra kerül?  De teszünk róla! – mondta és kisietett, majd hamarosan visszatért, valamit a kezében, tenyerében hozva.
Mikor kinyitotta a tenyerét mellém érve, akkor láttam mi van abban: egy vékonyabb orvosi dilatator volt az. Ráismertem. Ő figyelte a reakciómat és megnyugodott, hogy nem ijedtem meg attól. Megkérdezte tőlem:
- Tudja a kedves vendég mi ez és mire használatos?
- Természetesen. Ki akarja rajtam, bennem próbálni? – kérdeztem vissza.
- Dehogy, csak gondoskodom róla, hogy a betakarás alatt is végig, míg csak ki nem bontom, kemény, merev maradjon.  - válaszolta és tette is már. Óvatosan behelyezve, becsúsztatva a húgycsövembe azt, majd ráborította a lepedőt s a pokrócot is. Ellenőrizte is, hogy ott áll-e, ahol kell, tapintással, majd kellemes pihenést kívánva kiment. Érdekes mosollyal nézett vissza rám az ajtóból.
Megint belealudtam a fél órába, és érdekes, színes álmom volt, így morogtam mikor éreztem, hogy bejőve, bontogatni kezdi a pokrócot, s lepedőt rólam.
Ránézve láttam, hogy mosolyog, vagy inkább somolyog a bajsza alatt. Megkérdezte:
- Kellemesen pihent a vendég? Netán tán álmodott is valami szépet közben? – kíváncsiskodott.
- Természetesen igen. Nagyon kellemes s kéjes volt, s álmodtam volna még, a végéig.
- Rendben, de ha már így történt, hogy felébresztettem, akkor lehet(ne) élőben is folytatni az álmot, nem?
- Igen, jó lenne, de sajna a mester úr nem tudja mit álmodtam. – jelentettem ki.
- Az igaz, de talán a nélkül is tudok olyant tenni, ami megfelelne az álom folytatásának, hogy a kedves vendég is így érezze, élvezze. – válaszolta Ő.
S tette is, mert kibontott a takaró - lepedőből, persze ügyelve, hogy a dilatator végét megfogja, ne jöhessen ki még és a másik kezével megsimogatott, leszedte a farkamról és golyóimról az iszapot, majd most láttam a harmadik vödörben vizet hozott, azzal le is mosott, mosdatott ott, majd felegyenesedve mellém lépett, elővette a gatyájából a már szintén merev farkát s a számba dugta…
(folyt. köv.)