Pálcás fiú 4. -Edző szemével

Kitalált történet, ezúttal az edző szemszögéből.

Edzőként dolgozom egy konditeremben, ami a pandémia miatt be kellett zárjon. Az egyik srác, Béla, akit már egy ideje trenírozok, megkeresett tartsak neki privát edzést, tudja, hogy nekem van otthoni edzőtermem is. Laci nagyon jó testű fiatal, alig szőrös. Aki leginkább csajbulikon lép fel vetkőzéssel, rúdtánccal és hasonlókkal.
Beleegyeztem, de mondtam neki, ha nem fogad szót, alaposan elfenekelem! Amit már a második edzésen meg kellett tapasztaljon.

Azt hitte viccelek, pedig már korábban is előfordult, hogy rendesen a seggére csaptam, ha nem voltam vele megelégedve.
Ráadásul most kicsit szemtelen is volt, így megérdemelte a fenyítést.
-Vedd le a nadrágod és feküdj fel a masszázs asztalra! -mondtam neki.
Meg tette és ott feküdt egyszál piros feszes boxerben.
-Kapsz 20-at pálcával és 30-at szíjjal a seggedre, számold!
Nádpálcával rásuhintottam egy közepeset a szépen domborodó fenekére, ami látványosan megfeszült az ütés hatására, majd kapta a többit is. Elég rosszul viselte az első ütéseket.
-Lekötözlek, ha nem maradsz veszteg!
-Rendben mester, igyekszem, de nagyon fáj. -felelte
A tizedik után lehúztam róla boxer alsóját, szép csíkok látszottak az izmos fenekén. De megkapta, ami kijárt neki, a szíjat már meglepően jól viselte, de nagyon piros és forró lett a feneke, ő pedig hátranyúlt megtapogatni.
Megragadtam a karizmánál és utasítottam: -Felkelni és állj a falhoz!
Engedelmeskedett, de a falnál ismét fogdosta és nézegette az elvert seggét. Erre kapott még húszat lovaspálcával amit, ha nehezen is de elviselt.

A végén megbeszéltük a történteket, mondta, hogy még most is fáj neki, de biztos megérdemelte már. Meg csodálkozott is, hogy komolyan elvertem. Én pedig megnyugtattam, nem ő az első és eddig mindenki kibírta.

Következő edzés elején szokatlanul félénken jelent meg.
-Mi a baj, hogy van a feneked? -kérdeztem
-Jól vagyok, de mester nagyon lila lett a seggem, így nem mehetek dolgozni. -felelte.
-Ezentúl viselkedj jól! De mutasd meg a feneked!
Letolta a nadrágot a bokszer alsójával együtt és mutatta a fenekét.
Sajnos tényleg nagyon belilult, mondom neki, pedig ettől még nem kéne ennyire. Már én is sajnáltam kicsit.

Edzés közben aztán beszélgettünk is fenekelésről és hasonlókról.
Mondta, őt leginkább a fájdalmon kívül az zavarja, hogy lila lett a feneke.
Erre meséltem neki, régen szokás volt a nemeseknél pálcás fiút alkalmazni, aki a kivételezettek gyerekei helyett szenvedték el testi fenyítéseket, abban bízva, ha az úri gyerek látja, az is nevelő hatással lesz rá.
-Béla keressél valakit, amúgy is jobban szeretnéd, ha nem egyedül edzenél itt és majd ő kapja helyetted a fenyítést, neked pedig végig kell nézned. Így a pénzed is bánja a dolgot. -javasoltam.

folyt. köv