Váratlan látogatás (2)

„Így ért véget a névnapi felköszöntés Zoltán napkor.”
Ezzel zárult a történet első része és akkor még nem tudtam, hogy tévedtem, mert nem ott és akkor értek véget a névnapi felköszöntések. 
Miért is? Mert bár Zoli bemutatott minket egymásnak nála, de ki figyelt a nevekre akkor, ha ilyen csodálatos testet lehetett közben nézni, stírölni, fixírozni… stb, ahogyan ott állt előttünk tök mezítelenül.
Így csak mikor elbúcsúztunk, akkor figyeltem fel a srác nevére, mert újra megemlítette és akkor ütötte meg a fülemet: Patrik.
Hát persze, miért is nem gondoltam erre korábban, hiszen minden stimmelt: vörös haj és a szintén vörös testszőrzet mindenhol, a szeplős, fehér bőr. Valódi ír modell!
És mivel azt régebbről tudtam, hogy a Patrik névnap március 17.-én van, gyorsan megbeszéltem, azaz elkértem az email címét, előrelátóan. Megadta.
Így már névnapja előtti nap írtam Patriknak, hogy másnap este ráér-e? Jött is a válasza, hogy sajna nem, mert elfoglaltsága van . De pár perc múlva jött egy újabb levélke is tőle, ha én viszont ráérek másnap este, akkor van egy ötlete, azaz meghívása számomra. Mégpedig egy eredeti ír vendéglőbe, Budapesten, Szent Patrik napi vacsorára vinne el, magával, és utána már ráérne bármeddig, bármire, velem! 
Csábító volt az ajánlat, bár kis szervezést igényelt, de másnap 19 órakor ott találkoztunk az étterem/pub előtt, ahova már együtt mentünk be.
Szépen fel volt díszítve a terem, ír zászlókkal, sok zölddel és virággal, szalagokkal, még az asztalokon is volt virág. Mikor mi megérkeztünk még nem voltak sokan, egy tucatnyian talán, de mind párban. Voltak vegyes és egyneműek párok is, mint mi! 
(Most értettem meg, hogy Patrik miért kért, hogy jegygyűrű legyen rajtam, így nem csak az, de még egy másik, címeres (egyetemi) gyűrűm is rajtam volt.)
Lassan körbe jártunk az üdvözlő italként kapott wiskey-vel és bemutatkoztunk a már ott lévőknek. Bemutatkozás közben többen meglepetten látták a címeres gyűrűmet, de nem akadtak ki azon, csak jobban megnézték. Végre Patriknak is feltűnt és gyorsan megérdeklődte a részleteket, így mikor - később – már tőle érdeklődtek arról, tudott válaszolni a kapott kérdésekre, egy kivételével. (Erről később írok még!)
Közben jöttek újabb párok, mikor az egyik pár fiú tagjában felismertem egy régi ismerősömet, csak eddig nem tudtam róla, hogy ír felmenői is vannak. (Pedig gondolhattam volna, mert ő is vörös hajú, szeplős bőrű srác.) Kicsit csodálkozott, hogy ott találkozunk, de úgy intéztük, hogy egymás mellé kerüljünk az asztalhoz, leüléskor. (Végül összesen 24-en voltunk.)
A vacsora kezdetén egy idősebb, de nálam fiatalabb úr mondott köszöntőt, maga is Patrik, és itt született Magyarországon, de őrzi gyökereit. Szép, de rövid szöveg volt, majd kiittuk a wiskey-inket - állva – s aki tudta elénekelte vele az ír himnuszt.
Igen hosszú, sokfogásos volt a vacsora, ismert-, de ismeretlen, fogásokkal is (nem beleértve az asztal alatti, szomszédokkal cserélt „tizenkét fogásról” ). Volt előétel, háromféle főétel, közöttük az egyik hal, de tengeri és sajtok, desszertek a végére. A fogásokhoz ír sört, vagy hozzájuk illó borokat, a végén desszert borokat ittunk.
Általában magyarul folyt a csevej, de volt még két egynemű pár, akik született írek voltak, így – felkérésünkre – beszéltek egymással írül, pontosabban keltául is. Velük angolul csevegtünk.
A vacsora alatt a szomszédomként leült, ismerős sráccal (Dani, azaz Danny) is kitárgyaltuk, hogy kerültem oda és azt is, hogy lesz a vacsorának folytatása nálam. Ő sóhajtozott, hogy szívesen ott lenne az est további, azaz éjszakai részén is, de a nejét előbb haza kell vinnie. (Később ő is csatlakozott hozzánk, mert eljött hozzám, a lakásomra.)
Akkor még nem tudtam, hogy nem ketten leszünk Partikkal, az én Patrikommal nálam, mert lesznek vendégeink is, akik jelezték ebbéli szándékukat, még a vacsora alatt, mert Patrikom elkottyantotta a nálam tervezett folytatást az asztalnál.
Kicsit árnyaltan, rejtélyesen kellett fogalmazni erről, már mint, a továbbiakban tervezett bdsm partiról nálam, de végül is sikerült senkit sem megbotránkoztatni a nejek részéről, sőt a két ír homo pár is értesült erről és az egyik pár tagjai jelezték, hogy szívesen csatlakoznának ők is ehhez, még úgy sem voltak hasonlóban, de mindig is szerettek volna részt venni egy ilyenen, kipróbálni, hogy milyen. Ezt otthon Írország nem tudják, de nem is mernék megtenni.
A vacsora után még sokáig táncoltunk ott az étteremben, még mi hatan is. Az egynemű párok egymással, majd párváltással, de más vegyes párosok hím- s nőnemű tagjaival is, felváltva táncoltak. Ez nem volt feltűnő itt, mert csoportos tánc is akadt jó párszor.
Az írek ugyan nem skótok, de az egyiksrác hozott magával killtet, azt később már felvette, megmutatta hogyan viselik azt az Egyesült Királyságban. Persze szinte minden srác felpróbálta azt, pár percig viselte, sőt még táncolt is benne.  Érdekes élmé volt, kuriózum.
Éjfél körül kezdett oszlani a társaság. Mi hatan – két taxival - mentünk el hozzám. Közben mi még megálltunk egy éjjel-nappali nonstop üzletnél kis piával feltankolni az éjszaka hátralévő részére. Sajtom, kenyerem, chipszem és mogyoróm volt otthon, de „ez” utóbbit mindenki „hozott” is magával „párosan”. 
Fent a lakásban - sok jó ember kis helyen is elfér alapon – szinte mindenki hamar kivetkezett a felesleges cuccaiból, ruháiból, a „mezek”-ből és már így alaposabban szemrevételezhettük egymást, s a kiválasztott másikakat is. Fő szabály lett, hogy nincs szabály! De féltékenykedés sem! Sem most, ott, nálam, sem később, már újra kettesben.
A hatos, ami három „pár” volt, közöttük az egyik ír homo pár és két vegyes, de homo magyar pár. Ezek közül az egyik mi voltunk Patrikkal. Hamar felbomlottak a párok és megindultak az ismerkedő beszélgetések. Nem csak a szánk járt, de a kezeik is kalandoztak már a kívánatos területeket, tapasztalatokat megkezdve, szerezve. Bár nem volt kedvező a hatos szám, de megoldottuk. (Később már könnyebb lett, mikor Dani, azaz Danny is megérkezett.)
Engem az ír homo pár tagjai érdekeltek, mivel azok is vörösek, szeplősek voltak és így a zsánereim. Úgy alakult, hogy mind a két srác is vonzódott hozzám, így mi elvonultunk hármasban, Patrik és a két másik, fehér, magyar srác is hamar egymásra találtak.
Nem zavartuk egymást, mert a két szoba az elkülönülést is lehetővé tette: ők maradtak a nappalimban, mi meg átvonultunk a spéci szobába, ami jobb is volt, hiszen ott több mindenre volt/lett lehetőségünk…
Persze a nappaliban maradtak sem csak „kézimunkáztak” egymáson, egymással, hiszen kreatívan sok háztartásban fellelhető eszköz használható a bdsm-ben is, bizonyos célokra…
(Korábban felmerült az egyetemi gyűrűmmel kapcsolatosan egy kérdés, amire még Patrik sem tudta a választ. Íme: A kérdés arra vonatkozott, hogy mi az apropója az egyetemi címeres gyűrűmnek, ami nagyon hasonlít a miskolci egyetemen használatoshoz? A válasz pedig az, hogy mi voltunk a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Gépész Karon végzett 100. évfolyam, így/erre emlékezve készült ez a gyűrű, ami tényleg hasonlít, de el is tér a miskolcitól! /Egyszínű, golyóscsapágyat mutat, a belső gyűrűben a BME névvel, de csak a velünk végzettek vásárolhatták meg. Erre volt két évük, majd összetörettük a klisét, hogy más ne csináltathasson/rendelhessen abból! Az évfolyamról hárman voltunk felhatalmazva, hogy aláírjuk az engedélyt a kérelmezőnek igazolva, hogy jogosult a gyűrű megrendelésére, majd hordására. Akkoriban sem volt olcsó, mert a teli arany gyűrű 1.500 Ft-ot kóstált, de volt egy könnyítettebb változat is, az 900 Ft-ba került átlagosan, mérettől függően./
(folyt. köv.)