Egy régi jutott eszembe történet mostani folytatása (2)

Ott állt hát Dani kissé berogyasztott lábakkal s szinte teljesen kilátszó, mereven álló farokkal az ajtó előtt, eléggé pirosodó arccal, ami részben a megaláztatástól volt ilyen, de a már rajta eluralkodó dühtől is.
Jóska vagy nem vette ezt észre, vagy nem akarta mutatni, mert tüntetően a teljesen látszó farkával foglalkozott, azt nyomorgatta, szorította, csavargatta, szóval azzal kínozta. Dani dühe meg csak fokozódott, pláne mikor Jóska elé állt, belemarkolt a hajába, annál fogva előre, lefelé húzta a fejét és végül – ha nehezen is – de a szájába nyomta a sajátját, hogy szopja fel.
Elhűltem, mert azt hittem, majd ha már merev lesz, azzal akarja megkúrni Danit, amit az biztosan nem viselt volna el. Itt s most biztosan nem! (Azt nem tudtam, hogy régen eltűrte-e Jóskától ezt, vagy sem.)
Készen álltam, hogy közbelépjek, ha kell, de szerencsémre nem kellett.
Jóska, mikor már kellően merev volt a farka, magához intette Sanyit és azt dugta meg az ágy előtt, annak nekitámasztva, rádöntve, és eléggé durván, keményen. Sanyi próbált tiltakozni, húzódozott a testével, de nem sokra ment, mert Jóska erősen odaszorította az ágyhoz s uralta a helyzetet. Dani sem volt abban a helyzetben, hogy most tiltakozzon, így beletörődve hagyta.
Józsi, hogy mentesítse Sanyit, felállt Tibi mellől és felkínálkozott Józsinak, hogy ő is szeretné, ha megdugná. Jóska csodálkozva ránézett, majd kirántotta a farkát Sanyiból, azt lelökte az ágyról s helyére nyomta Józsit, majd ugyanolyan durván hatolt bele, mint az előbb Sanyiba.
Közben Tibit kiszabadítottam a gúzsba kötéséből, hagytam kicsit mozogni, majd utasítottam, hogy foglalkozzon a továbbiakban Sanyival. Tibi kicsit csodálkozott, majd simogatni kezdte Sanyi testét, a farkához jutva már célirányosan szorongatta, csavargatta azt és végül megujjazta, majd hason fekve a szőnyegen a magává tette. Ő persze mindezt nem durván, hanem inkább érzéssel tette. Persze kemény volt azért, amennyire kellett, sőt mozgott, kevert is benne. Az is látszott, hogy mind a ketten élvezik, akár csak azt, mikor elélvezett benne. Sanyi gyorsan megfordult, lehúzta Tibi farkáról a gumit s leszopogatta, körbenyalta azt, élvezettel. Teljesen letakarította a farkát.
Közben láttam, hogy Dani unatkozik, hiszen Jóska már Józsit kefélte – szintén élvezettel – kavart benne, hosszan, durván és csak nem akart elmenni, vagy nem tudott (?)
Így Danit magamhoz intettem és én kezdtem foglalkozni a testével, cirógattam, csikiztem és láttam végre már nem dühös. Jókedve lett ettől, élvezte is már. Sőt sürgetett, hogy ne hagyjam abba, csak csináljam tovább, tovább.
Végre Jóska abbahagyta Józsi kúrását, kiszállt belőle és kicsit tétlenül körbenézett, de én azonnal ráküldtem Danielt, hogy most mutassa meg, milyen dom Ő.
Nem is kellett Danielt bíztatni, azonnal rárivallt Józsira, hogy feküdjön csak hasra a szőnyegen és végig taposott rajta, nem nézve, figyelve, hogy még mindig merev egy picit a farka, így azt is a szőnyegbe taposta. Jóska feljajdult erre, de Daniel rámordult, hogy kussoljon és tűrjön. Felkapta a lovaglópálcát és felülről jól elverte Józsi domborodó popóit is, csak úgy csattogott, miközben azért hol az egyik, hol a másik popóján, zsemléjén állt.
Intett nekem, hogy gyertyákat kér, majd mikor vittem hozzá egy gyertyatartót öt gyertyával, letette Jóska mellé, meggyújtotta, kicsit hagyta égni azokat, majd nem is túl nagy távolságról – egyenként – megcsöpögtette azokkal Jóska hátát, farát, de még a combjait és vádliit is. Majd ráparancsolt Tibire, hogy egy bőr ostorral verje le a sztearin darabokat Jóskáról.
Most Jóska hördült fel: - Jó, hogy nem Sanyival csináltatod ezt. – hörögte, mire Daniel flegmán intett Tibinek, hogy lépjen odébb, helyére rendelte Sanyit s utasította, hogy folytassa, amit Tibi elkezdett.
Az tétován Jóskára nézett, de annak arca a szőnyegen volt, így nem látott semmit, majd rám nézett, én meg intettem, hogy tegye meg, amire utasították. Sőt még rá is csaptam a kezemmel a csupasz s kívánatosan gömbölyű farára, hogy így nyomatékosítsam a parancsot.
A csattanásra Jóska is felkapta a fejét és észlelte, hogy én voltam, így nem szólhatott semmit. Sanyi ténykedésre sem, bár látszott, hogy nem tetszik neki, de tűrte azt. Azt nem mondom, hogy szótlanul, mert közben félhangosan morgott, és fenyegette Sanyit, hogy mit tesz vele, ha már megteheti.
Mikor Sanyi szinte mindent levert már Jóskáról, Daniel flegmán odalépett, lehajolva lenyúlt és Jóskáról pár, jobban a szőrébe odaragadt, sztearin darabot - a szőrszálaival együtt – letépett.
Most lett csak ordítás, jajveszékelés erre Józsitól.
De Daniel intett, Sanyi azonnal oda ült Jóska elé a szőnyegre s annak szájába nyomta a farkát, hogy az tele legyen, és ne tudjon ordítani. Még arra is ügyelt, hogy úgy mozogjon a testével, hogy Jóskának szinte mélytorkoznia kelljen s öklendezzen ettől.
(Arra azért figyelt, hogy ténylegesen arra ne kerüljön sor, de hogy maga is élvezte ezt a szituációt, hogy megalázhatja urát, az biztos.)
Daniel intett Sanyinak s Tibinek, hogy emeljék fel Jóska lábait behajlítva, Sanyi megfogta és Ő meg a tőlem elkért lovaglópálcával nagyokat sózott Jóska - általa tartott - csupasz talpaira. Most is lett volna ordítás, de Jóska nem tudott, mert teli volt a szája Sanyi farkával, így hát abba harapott. Nem is egyszer, dühében, no meg kínjában.
Most Sanyin volt a sor az ordításra, de nem is kellett utasítanom Tibit, mert az ott termett s már „be is fogta” a betömött farkával Sanyi száját. 
Így hát mindenki „foglalkoztatva” volt, nem tétlenkedett, csak Daniel, no meg én. Ezért így mi ketten foglalkoztunk megint egymással.
Dani újra szerette volna kezdeni a korábbiakat, amit tettem vele, de én mást gondoltam. Utasítottam, hogy szerelje fel magát bőr bilincsekkel, nyakörvvel, majd hozza pórázt és végig vezettem a srácok mellett az ajtóig és a pórázánál – farkánál fogva került újra kikötésre. Vettem egy rövidebb szíjakból álló bőr korbácsot és azzal vertem végig a testét mindenhol. Csattogott rajta a korbács, de fel sem jajdult ettől. Pedig biztosan fájhatott neki.
(Gondoltam, majd adok neked hősködést.)
Most mögé léptem és hátukról, a lábai között a vágatán át, céloztam és találtam el a golyóit, de a farkát nem, mert ahhoz rövidek voltak a korbács szíjai. Még erre sem nyögött, vagy sikoltott fel Dani.  Így körülnéztem és felkaptam egy másik korbácsot, mely hosszabb szíjakból volt fonva és most azzal céloztam, sikerrel, de a sikítás, vagy nyögés most is elmaradt.
Józsit utasítottam, hogy hozza be a kamrából a nagy létrát, közben Jóska fülbe valamit súgtam, aki kelletlenül, de végül is rábólintott arra, amit kérdeztem tőle. Így a Józsi által behozott nagy létrát a szőnyegre fektettem, de úgy, hogy a vége már az ágyon feküdt. Majd erre hasaltattam rá Jóskát s Sanyival előre nyújtva a kezét, csuklóinál fogva a létra végéhez köttettem, a lábait, meg az alsó létrafokhoz. Most Tibivel felszopattam Danit, majd mikor már mereven állt, akkor feloldattam s odakísérve ráfektettem Jóskára, akibe bele is hatolt felülről. Sanyit pedig odafektettem a létra alá és utasítottam, hogy szopja Jóska lecsüngő farkát. Tibinek is volt feladata, mert neki pedig Sanyi farkával kellett foglalkoznia és végül Józsi is kapott feladatot: ő Tibivel foglalkozott.
Érdekes volt látni a srácokat, hogy milyen élvezettel tették a dolgukat, rendületlenül, szorgalmasan és hamarosan már eredményesen is. Egymás után sóhajtottak, nyögtek fel, ki hosszabban – ki rövidebben, ahogyan elmentek egymás után. Tibi észrevette, hogy én kimaradtam, így ő engem is elküldött kézimunkával.
(folyt. köv.)