Egy régi történet jutott eszembe a mostanában történtekről (2)
2022. 01. 31. 11:30 | Published: 717x
Még a múlt év novembernek végén kaptam egy levelet, ami meglepett. Azt írta a küldője, hogy régen már találkoztunk alig párszor és azt kérdezte, hogy hajlandó lennek-e még újra találkozni vele. Mivel több támpontot nem adott, így azt írtam vissza, hogy persze, szívesen elevenítek fel mindig régi ismeretségeket, de azt is megkérdeztem, hogy az új találkozásnak lenne-e más célja is, valamint semleges helyen akarja, vagy eljönne fel hozzám?
A második levele gyorsan jött, látszott várta és remélte az elsőre az igen választ és azt írta, hogy utcában a régi cukrászda tökéletesen megfelelne a találkozáshoz számára és utána onnan hamar hozzám is átmehetünk.
Ekkor jöttem rá, hogy ő még azt hiszi – ennyi év múltával- hogy még a régi helyen lakom, de téved. Megírtam az új címemet és azt javasoltam találkahelynek. (Még mindig nem tudtam ki lehet az illető.)
A harmadik levél már nyílt volt. Megírta, hogy Daniel a neve, talán így is emlékezem reá még és azt is hozzáfűzte, hogy Jóska is elmaradt akkor, mikor ő, régen, mert együtt maradtak sokáig, de sajnos tavaly az év elején Covidban elhunyt. Nekem mindig volt - a történeteimből látja – most is vannak szolgáim, subjaim és azt gondolja, hogy ha még úgy gondolom, akkor az elmaradt büntetését most szívesen le-, megszolgálná, elviselné, bár az óta ő is domként funkcionált Jóskával. (Ekkor jutott eszembe a régi történet, ami (1) részben szerepel.)
Hosszasan elgondolkoztam a régi esetről és eszembe jutott Józsi is, így megkerestem, vele is leveleztem hosszasan a mikéntről-hogyanról. Ő már régóta nem sub, hanem újra dominál, illetve mostanában már két éve azt sem. Nem emlékezett Danira.
Én igen. Daniel mindig tökéletes úriemberként élt-él bennem. Frissen vasalt öltönyében, fehér ingben nyakkendősen, tükörre fényesített lakkcipőben. Gesztenyebarna, göndör haja volt, mindig divatosra vágva. Igen fess, snájding, szívdöglesztően megnyerő pasi volt. Bár csak egyszer láttam – akkor – meztelenül, de arra most is emlékezem, hogy igen rövid, pihe szőke színű szőrei voltak, az egész testén mindenhol, még a fenekén is. Abban az időben nem volt divat a trimmelés, így gondolom ma már trimmelve van.
Izgatottan vártam a megbeszélt időben a megérkezését. Emlékeztem, hogy szerette a sütiket, különösen a tortákat, így azt is és kávét is készítettem elő.
Végre megjött, be tudott jönni a kapun s kimenve elé, a lépcsőnél vártam.
Nem csalódtam emlékeimben.
Még ma is szívtipró volt Daniel, ahogyan jött fel a lépcsőn, kigombolt ballonkabátjában, az elmaradhatatlan sötét színű, fess öltönyében, igen vonzó – itt ott már őszes beütésű, de még mindig hullámos szőke hajával, ami divatosra volt nyírva. Ami akkor nem volt, most szépen ápolt, kis kör szakállt viselt. Arca frissen volt borotválva s ahogyan elment mellettem érdekes, vonzó illatfelhő úszott utána.
Bent az előszoba-konyhában megvárt, először csak kezet fogtunk, majd összeölelkeztünk is. Hosszasan lapogattuk egymás vállát-hátát. Még puszi is volt.
Levette a ballonkabátját, cipőjét és zokniban ment be a szobába, nem fogadta el a felkínált vendég-papucsot. Bent már a zakóját is levetette és az odaadott akasztóra tette, a szekrényajtóra. Leültünk, behoztam a kávét, a sütiket, a cukrot-tejet, tejszínhabot. A kínai készletet használtam erre.
Meg is akadt a szeme rajta, hogy minden ugyanabból a készletből van. Jól megnézte s csak annyit mondott: - Ott még nem ez, de egy másik készleted volt. Zöld, ha jól emlékezem.
Lassan ittuk a kávét, eszegette a süteményt. Jól választhattam, mert lassan ugyan, de mindet megette. Nehezen indult a beszélgetésünk. Először mai témákkal, ki-mit csinál, hol, hogyan él, feleség, gyerekek, munkahely stb. Majd rátértünk a bdsm életünkre, élményeinkre.
Amiről inkább nekem voltak mondandóim, ő csak pár szóval mondta el Jóskával való kapcsolatát, annak szolgálatát nála, mellette, alatta. Egyszer-egyszer volt csak harmadik, ha Jóska felszedett valakit s elhozta bemutatni Neki.
Nem sokára megérkeztünk arra a területre, amiért idejött, találkoztunk. Elmondta a maga verzióját az akkori esetről, még Józsiról is hajlandó volt pár szóval megemlékezni, mint betanító mesteréről. Igazából szépeket, jókat mondott róla is, csak a lakását kicsinyelte, hogy szűkös volt és ……, de nem részletezte, értettem én. (Kinőtte a lakását is, a mestert is.)
Innen már nehezebben haladt a beszélgetés, mert nem tudta hogyan térjen rá a lényegre, a vágyára, én meg nem akartam neki ebben segíteni. Mikor teljesen elakadt, akkor egy sort hallgattunk – addig és friss kávét főztem, hoztam és új sütiket is, valamint üdítőket – de nem tudott erőt vennie magán, így végre én léptem.
Mikor kiitta az újabb kávéját s megette a tortáját, felálltam és állva ráparancsoltam:
- Talpra! Nincs több mellébeszélés! Mostantól azt teszed, amire utasítalak! Megértve?
- Igenis, Uram! – ugrott azonnal talpra és megkönnyebbülve várta a parancsomat.
- Először szolgai állásba állsz! – utasítottam.
Összekapta magát, kis terpeszbe állt, kezeit hátul a tarkójára kulcsolta és a földet nézte.
- Vetkőzz, mindent le magadról! De nem lehányni, hanem szépen összehajtogatva letenni, rendben! – utasítottam és örömmel néztem a parancsom teljesítését.
Lassan, megfontoltan kezdett neki: először az ingét gombolta ki végig, majd vette le, hajtogatta össze, majd a pantallója következett. Utána a zoknik, majd áthúzta a fején a hófehér atlétáját, ami persze vasalt volt reggel, mikor elvette és felvette.
Most már csak a selyem boxerja volt hátra, rajta. Az szép színes volt, szintén élre vasalt.
- Állj, várj! Forogj lassan körbe! – utasítottam, amit megtett, bár csodálkozás volt a képén ezért.
(Én meg arra voltam kíváncsi, hogy izgalomba van-e már, keményedik-e a farka, de nem látszott. Így cselhez folyamodtam, mert arra utasítottam, hogy ugráljon s közben a feje fölött csapkodja össze a kezét. Bevált, még lengett a farka ugrálás közben, jól láthatóan.)
- Most, állj! És lassan fordulj el, hajolj előre és úgy húzd le a gatyádat, majd dobd le a földre! – szólt a parancsom.
Megdöbbent, láttam. Az, hogy a gatya lekerül róla, az nem volt gond, még az sem, hogy elfordulva, de hogy a gatyája, a vasalt gatyája a földre kerüljön??? Azt nem!
Nem is tette meg! Hanem elfordult, lehajolva, lehúzta, majd felegyenesedett, odavitte a székhez, ráhajtogatva rátette a kupac tetejére s felegyenesedve visszafordult felém és úgy jött vissza, kezeit a tarkójára téve ért elém. Kihúzta magát s ekkor már látszott, hogy kezd előre merevedve felállni a farka.
Ott állt előttem, mereven, feszesen.
Odanyúltam, megfogtam a merev farkánál fogva – láttam összerezzent, ahogyan hozzáértem ott – és magamhoz húztam közelebb. Lassan lépdelt felém, kicsiket.
Mikor már elém ért, igen közel, előrébb hajoltam, rá a merev farka végén már a bőre alól kibukkanó makkjára és bekaptam, megcumiztam. Cuppogtam rajta s közben előre-hátra mozogtam is.
Hallottam, ahogyan szaporábban veszik a levegőt, szaggatottan.
Éreztem a testén is a remegését, rezgett, mint a nyárfalevél.
Még kicsit gyorsítottam a szopásomat, de közben már ujjammal – hátulról – az ánuszrózsáját simogattam és először csak egy, majd később már két ujjammal is folyamatosan megujjaztam őt.
(folyt. köv.)
Comments (0)