Tádé esete a dobozzal. (1)

Kora délután értem jött, pontosabban értem jöttek, mert nem csak a sofőr, de Tádé is már benne ült, mikor én beszálltam. Ott ült középen, közöttünk. Ez egy másik kocsi volt, hátul dobozos, így elöl hárman is ülhettünk. Tádé lábai között volt a sebváltó mikor beültem, de mellém húzódott, így az mára sofőr és ő közé került, de így is észrevettem, hogy néha a sofőr mellnyúlt s Tádéét markolta meg sebességváltáskor. Magamban jót nevettem ezen.
Rám néztek, hogy mondjam, merre menjünk. Én azt javasoltam, hogy ki a városból és Ürömnél pedig már szóval irányítottam, utasítottam merre menjen, így hamar elértünk a célunkhoz. Az nem más volt, mint Eger várának romjai, pontosabban az a helyszín, ahol az Egri Csillagok című filmet forgatták jó tíz évvel ez előtt. A hely nagyon szép helyen van, egy domboldalon, vele szemben egy másik domboldal látszik. A helyszínen a forgatás végén ott hagyott, félig kőből épített vár-részletek, bástyák, falak, kapuk, persze mind omladozott, ki-bedőlt részekkel, kicsit veszélyes is már, az idő vasfoga is pusztított azokon. A fiúk kíváncsian néztek körül, fel – felmentek a falakra, az ép kapurészletekre, egyszer csak azt vettem észre, már nem is látom őket.
Én is alaposan körülnéztem, bár már korábban többször is jártam itt, de minden látogatáskor újabb és újabb részek tűnnek fel. Így volt most is. Már régóta bolyongtam a falak között egyedül, mikor az egyik falsík mögül kilépve, az egyik félig bedőlt kapuhoz értem s meglepetésemre megláttam a fiúkat: ott voltak a kapunál.
A sofőr most is hosszú farmerben volt, de Tádé rövidnadrágot viselt, egy bermudát, vászon anyagból. Tádé ott függött az egyik gerenda-csonkon, csuklói összekötve s azokon lógott le, lábai nem értek le a földig. Ahogy ott lógott, felhúzódott a pólója, kilátszott az alól a hasa és a köldöke az ottani szőrzetével együtt. A bermudája gumija is kicsit lejjebb volt, a dereka alatt. A sofőr srác éppen jól megmarkolta a csomagját és szorította, gyömöszölte, amíg mondta:
- Szerencséd, hogy csak én markolászom éppen, s nem Félix, mert Ő sokkal keményebb lenne veled. Akkor fogsz csak sziszegni majd igazán! – hallottam őt.
Hirtelen nem tudtam mit is tegyek, így visszaléptem s vártam egy kicsit a folytatásra. Mit tesz még a sofőrünk.
Nem is kellett sokáig várnom, mert még jól megmarkolászta Tádé – gondolom kemény farkát és az ahhoz tartozó golyóit – s mikor elengedte, lassan felém fordult s megszólalt:
- Előjöhetsz már, hallottalak az előbb is, hogy ideértél, innen a tied a srác. Tedd vele, amit akarsz! – hallottam.
- Rendben, de nem itt. Kicsit nyílt a terep. Más ötletem van… - kezdtem, de nem ismertettem, hanem a sráchoz léptem, de addigra már a kezembe volt a zsebemből elővett bőr pertli, s azzal alaposan megkötöttem a bermudában lévő, tényleg merev farkát és körülkötöztem a jól lógó golyóit is a bermuda anyagával együtt, majd az egész csomagot - miután segített leengedni a gerendáról Tádét – a csuklóihoz kötöztem, amik előtte voltak már.
Megfogva a pertli végét vezettem magam után Tádét a kocsiig, ott kinyittattam a dobozt a sofőrrel, s oda betuszkoltuk Tádét, oldalán fekve, de már a bokáit is összekötöztem. Mi meg beültünk előre s lassan végig mentünk az erdei úton vissza a faluba, majd onnan Ürömre és abból ki, fel a dombra az úton. A dombtetőn pedig balra letértünk egy szintén földes útra, ami jól járt volt, mert egy tanyához vezetett, ahol lovarda működött. Ott már jártam korábban, többször is. Erről az útról is betértünk egy bokros részen a bokrok mögé, ahol azok takartak.
Ott leállíttattam a kocsit s hátra mentünk a dobozhoz. Annak ajtaját a sofőr srác kinyitotta s megláttuk a rémült Tádé képét. Azt hihette, hogy így visszük sokáig. Rászóltam:
- Nem lehetett túl kényelmes, de azért igen rossz sem volt. Ugye?
- Igenis, Uram, azaz nem! – válaszolta Tádé hebegve.
- Most igen, vagy nem? Döntsd el! – cukkoltam őt.
- Nem, Uram! Nem volt vészes. – nyögte ki, ijedten pislogott rám, de a sofőr srácra is.
- Akkor itt és most jöhet, amit az előbb a várban ő – mutattam a mellettem állóra – megígért neked! – kezdtem és belépve a dobozba a hátára fordítottam Tádét.
Ott feküdt előttem, jól összekötözve, azaz odakötözve a csomagja a csuklóihoz s a bokái is összekötözve. Odanyúltam s megállapítottam, hogy már összement a farka, de azért még kellően nagy a csomagja. Kíváncsi lettem a sofőrjére is, így gyorsan kiléptem a dobozból annak oldalára, így a sofőrfiú is arra lépett, mert azt hitte valamit kérdezni akarok tőle. De nem az következett, hanem meglepetésére, a farmerjében igencsak mereven, előre álló farkát ragadtam meg a markommal/markomban. Közben próbáltam a golyóit is odaszorítani egyben.
Nem ment. A srác felszisszent, jól állta/tűrte, de egyszerre nem tudtam mindent összefogni. Vagy a farmerje volt túl sprőd, vagy a csomagja volt túl nagy, de nem ment az istennek sem, pedig próbáltam gyömöszölni, igazgatni a markomban így-úgy is.
Végül odanyúltam, lassan kigomboltam a felső gombját, azon át benyúltam és lenyúlva elértem végre, amit akartam. Ha a szűk helyen nehezen is, de a markomba került mindene, „ott” középen. Láttam elmosolyodott, beszívta, de nem engedte ki a levegőt a tüdejéből és kicsit mocorgott is a markomban, hogy jobb legyen neki is.
Magamban jót nevettem ezen s megkérdeztem félhangosan, hogy Tádé ne értse/hallja:
- Te is szívesen lennél Tádé helyébe, vagy csak mellette?
- Azt hiszem inkább mellette s nem helyette. – jött halkan a válasza.
Ezért az után még jól megszorítottam a markomban lévőket, felszisszent, de elengedtem s kihúztam a kezemet a farmerjából és visszaléptem a dobozba, Tádéhoz. Az megint ijedten nézett, főleg mikor meglátta kezemben a vesszőket, amit közben szedtem/törtem.
Én pedig megint oldalára gördítettem, de most nekem háttal, s a kezembe lévő vesszőkkel párat rávágtam a kidudorodó popóira a bermudáján át. Nagyot nem ütöttem, mégis Tádé akkorát ordított, hogy a sofőr srác arca is ijedten jelent meg az ajtóban:
- Halkabban, ez igen hangos volt! – szólt rám s persze Tádéra is.
- Hamarosan halkabb lesz! – ígértem meg s előhúztam egy golyós pecket, amit beerőltettem Tádé szájába, majd megkötöztem feszesre a tarkóján, hogy jól belevágjon a golyó a szájába. Most már halk lett.
Nem úgy, mint a sofőr srác. Mert pechére ő is beljebb lépett a dobozba, így megint kéz-, azaz marok közelembe került s nem is hagytam ki a lehetőséget. Rámarkoltam a farmerjén át alaposan a kidudorodó csomagjára, majd bőr pertlit halásztam elő a zsebemből és a már kigombolt farmerjén tovább húztam lefele a cippzárját és a szabaddá váló, előre „ugró” farkát alaposan megkötöztem azzal, de arra is volt gondom, hogy a golyóit is szétkötözzem alaposan egymástól. Szép látvány volt.
A farmerjéből kilógó srác „ékszere” alaposan megkötözve és külön kötözve a lógó golyói s Tádé féloldalasan fekve, háttal. Most már mind a ketten kaptak a kezemben lévő vesszőkkel. Persze Tádé nagyobbakat a gömbölyű popóira, míg a sofőr srác kisebbeket a merev farkára és a nehezen hozzáférhető zacsijaira. Mind a ketten sziszegtek, halkan, de élvezettel. 
Még azt is észrevettem, hogy a sofőr srác kicsit úgy helyezkedett, hogy lábait széjjelebb tette, nagyobb terpeszbe, hogy jobban hozzáférhetővé váljanak számomra a szétkötözött zacsijai. Ezért nem csak a tört vesszőkkel ütögettem azokat, de a vesszők tőrt végeivel is megkarcoltam, kicsit megbökdöstem az elkötéstől feszesen sima bőrét, amit azért átlagos szőrmennyiség takart.
Ez csikiző hatást kelthetett a sofőr srácnál, mert a testét kicsit rángatta, vonaglott, már amennyire tudott a doboz zárt és szűk terében. A vesszők tőrt végei mellett a saját ujjaimon lévő körmöket is „bevetettem” s azokkal is karistoltam, de már nem csak a feszes zacsik bőrét, de a merev farka bőrét is.
(folyt. köv.)