Subom szervezte meglepetés (4)

A deresre fektetve, oda”kötözve”, pontosabban a pántokkal odaszorítva, számban Jancsi „szerszámjával” nem sok időm volt elmélázni a dolgokról, azok alakulásáról és jövendő sorsomról. Tamás mester már kapta is az egyik szélesebb, fa paskolót és derekasan hozzálátott a feszülő popóm kipirosításához. Majd eszközt cserélt és a fapaskoló helyett hosszú szíjakból font bőr korbáccsal „kenegette” a fenekemet – de nem csak azt - még pirosabbra. Nem sokat tudtam izegni-mozogni a deresen, mert a pántok jól tartottak és Jancsi is igencsak vigyázott, hogy ne tudjam elengedni a szopizás közben a farkát. De észrevettem arra is vigyázz, hogy ne érjen fel a csúcsra, s ne terítse be a számat s farkából.
Arra „ébredtem”, hogy már nem csattog a bőr korbács a fenekemen, sőt csend van, nagy csend és Jancsi is kihúzta már a számból a merev farkát. Hallottam a zilálását, ahogy éppen kézzel segít magán, majd kilövellt, de nem rám! 
Felnéztem, már amennyire tudtam oldalra fordítani a fejemet s meglepetten láttam, hogy Tamás mester már nem áll mellettem, a deres mellett, nincs is a kezében semmi. Sem fapaskoló, sem bőr korbács, hanem inkább az eddigi délceg tartása erősen megváltozott és szinte összegörnyedve állt mellettem. 
Jobban körülnézve azt is láthattam, hogy Jancsi a sarokban zuhanyozik, majd törülgeti magát, míg a subom éppen felém tart és mellém érve fokozatosan leemeli rólam a pántokat, majd egy hideg vizes törülköző-darabbal végig törli az igencsak felhevült, erősen pirosodó és izzó zsemléimet s felsegítve elém tartja – nem az eddig viselt gönceimet – hanem a sportnadrágomat, majd a pólómat, amiben jöttem.
Kérdőn néztem rá, de nem magyarázkodott a subom, sőt szinte nem is mert rám nézni, míg csak fel nem öltöztem s akkor elém térdelt, megcsókolgatta a lábaimat, bokáimat, majd lassan felfelé haladt a csókokkal s a nyalogatásával s elérkezett a sportnadrágom széléig, de tovább nem mert menni már a szájával, csókjaival, nyalakodásával. Várt. (vajh, mire? – gondoltam.)
Róla előbb Jancsira néztem, aki szintén visszaért már hozzánk s ott térdelt a subom mellett alázatosan, de szintén nem rám nézve, hanem maga elé, a földre. Ekkor figyeltem csak fel Tamásra, aki szintén a körünkben volt, ott állt a deresem mellett, de nem a korábbi délceg, mesteri tartásával, hanem szinte összegörnyedve, bűnbánóan s szintén nem rám nézve, elnézve mellettem. Lassan megszólalt:
- Uram! Elnézésedet kérem, hogy még itt és így vagyok, állok s nem térdelek előtted, mint a subjaink, de még nem kaptam parancsot, hogy mit és hogyan tegyek a továbbiakban, így nem mertem megmozdulni. Várom parancsodat! – mondta halkan.
- Aha, akkor, ha jól értem, megváltozott a helyzet. Már nem vagyok a subod Tamás mester, hanem Te vagy az én subom a továbbiakban. Jól értem a helyzetet? – néztem rá válaszát várva.
- Igen, így van Uram, mindannyian várjuk a parancsaidat! – felelték mind a hárman.
Elgondolkozva néztem rájuk egy ideig, majd lassan körbejártam őket egyenként. Először Jancsit kerültem meg, majd elé érve megfogtam a löttyedt farkát és markomba szorítottam a csüngő golyóit, míg csak fel nem szisszent erre. Halkan mondta kérését:
- Ha lehet, Uram, mértékkel, érzékkel, mert nagyon érzékeny az a területem! – kérte.
- Semmi gond, nem teszek kárt benned, azokban sem!  Csak kitapintom az érzékeny pontjaidat. – nyugtattam meg őt nevetve.
- Fordulj s lódulj! – rúgtam fenékbe Jancsit, mikor megfordult s végre elindult. Utána szóltam: - Várd meg a subomat, mert ő is hamarosan megy veled. Menjetek együtt ki, de ha szólítlak titeket, azonnal legyetek újra itt. Megértve? – kérdeztem meg.
- Igenis, Uram, parancsod szerint teszem/tesszük. – válaszolta Jancsi megadóan.
Én pedig lenyúlva, a magam subját megragadtam a hajánál fogva, s kicsit felhúztam.
Majd villámgyorsan két hatalmas taslit adtam neki jobbról és balról is hozzátéve:
- Majd megtanulod, hogy Gazdád háta mögött nem egyezkedsz, konspirálsz más Mesterekkel, még akkor sem, ha azok, fiatalabbak nálam és sok mindent ígérnek neked, te köcsög! Mikkel szédített meg? Mit ígért neked Tamás mester?
- Igenis, Uram! – szólalt meg a subom s tudtam, hogy tudja mire céloztam s miért kapta a nagy taslikat. Azért még megkérdeztem tőle: - Mondd szolga, élvezted a látványt, amit velem tett Tamás mester itt? – szólt gúnyosan a hangom, nem hagyva, hogy az előbbi kérdésemre válaszoljon.
Subom meg sem mert szólalni, de egészen elfehéredett, mert sejtette, ha újra kettesben leszünk ezért még lesz büntetése, bőven. Én meg noszogattam:
- Szólalj meg hát végre! Élvezted az eddigieket? Ebben maradtatok Tamás mesterrel előzetesen, vagy?
- Igeeeeeeeeeen, Uram. Én nagyon nem akartam a dolgot, de Tamás mester kényszerített rá és szörnyű verést helyezett kilátásba, ha előre merek Uramnak erről szólni. ! – nyögte ki végre.
- Aha! Hát verés az lesz majd, de nem itt Tamás mestertől, bár, ki tudja, még az is lehet, de otthon, kettesben biztosan. – nyugtattam meg a subomat a jövőjéről. 
- Most menj Jancsival ki, de hívásomra repüljetek vissza, ide. Mars!
Amint mind a ketten kimentek az istállóból, amit kínzóteremmé alakított Tamás. Rá néztem, aki már igencsak feszengett előttem állva. Tudta, hogy most már ő kerül sorra.
Őt is körbejártam, itt-ott megigazítottam valamit rajta, vagy csak hozzányúltam, hozzáértem és élveztem, hogy végre szabadon én is megtehetem vele. Húztam az időt, de egyben fel is akartam izgatni őt.
Ezért nem csak a hátán az ingéhez, karján a csuklójánál a bőréhez, de a combján a nadrágjához is hozzásimítottam a kezemet, de igen kerültem, hogy a csomagját fixírozzam szemmel, vagy pláne ahhoz hozzáérjek, kézzel.
Tamás már lassan igen izgatott lett, szinte remegett egész testében a várakozásától és gondolom elképzelte, hogy mi vár reá, mit, hogyan fogok tenni vele, s ettől igencsak megnőtt a csomagja, szinte szétfeszítette elől, az amúgy is szűk farmerjét. 
Én pedig csak kifejezéstelen, szinte morc arccal keringtem körülötte, tovább növelve a feszültségét. Egyszer csak kirobbant belőle:
- Bassza meg már Uram! Ne várakoztasson, keringjen itt körülöttem, mint libafos a levegőben, hanem kezdje el végre a kínzásomat, adjon vissza mindent, amit csak akar, vagy még annál is többet. Ordítson, kiabáljon velem, beszéljen csúnyán, hordjon le, csak tegyen már valamit! Kérem, Uram! – tette még hozzá lehiggadva.
- Annak is eljön az ideje, Tamás helyett Tomi szolga!  A Tamás név túl komoly egy subnak, egy kis szex rabszolga pöcsnek, annak elég a Tomi név is. Megértve?
- Igenis, Uram! Ahogy parancsolja, akkor Tomi szolga leszek. Az Ön szex rabszolgája a továbbiakban. – hunyászkodott meg s lassan térdre akart előttem ereszkedni, de leállítottam mondva:
- Parancsoltam ilyent neked, te pöcs? Azt teszed, amire utasítalak! Adtam ilyen utasítást neked? Különben is koszos lesz a szép, feszes farmerod térde, ha itt ebben a koszban letérdelsz előttem. Vedd le inkább! – utasítottam hozzátéve: - Az előbbi kirohanásodért, a káromkodásodért s főleg a tegezésemért úgy is büntetés lesz a részed. Azt pedig nem ilyen feszes farmeren át fogod kapni. Hogyne, hogy a durva, vastag anyag felfogja a csapásaim zömét.  Dehogy is! Látni akarom a szép, hamvas, kidudorodó zsemléidet, mielőtt megcsapdosom azokat! No, meg mást is, de azt nagyon! – tettem még hozzá nevetve.
(folyt. köv.)