Subom szervezte meglepetés (2)
2021. 05. 28. 11:55 | Published: 1037x
Ekkor megállt a keze. Felemelkedett, de a hajamba markolva a fejemet is felemelte, hogy rá nézzek, a szemébe.
- Mi volt ez s mi lesz a négy? – kérdezte meg szigorúan.
- Uram! Nem tudom Önnél mi a módi, de én ki szoktam kérdezni a szolgámat a tabuiról, főleg ha először szolgál nálam, mert dom vagyok ugyan, de ember is. – válaszoltam.
- Ja, vagy úgy! Már értem. Ezt kihagytam. Pech! De majd levered rajtam, ha te leszel a domom, ha leszel. De, most, még én vagyok az! S nem nagyon érdekel, hogy te, mint köcsög, mit nem szeretnél meg- és átélni, de … - közbevágtam:
- Négy!
- Hogy mi? Mi volt a négy? – akadt meg a fiatal mester s haragosan rám dörrent: - Most, azonnal megmondod, vagy szíjat hasítok a hátadból, ide tabuid, vagy oda tabuid! – fenyegetett meg vészjósló hangon. – Hiszen még azt sem tudom, mik azok? – dörrent mg egyet.
Én pedig nagyon lassan, nyugodtan csak ennyit mondtam:
- A négy az volt, hogy domként, mesterként nem is érdekellek, mint szolga, mert nem vagy kíváncsi a tabuimra, így nem veszel emberszámba, hanem csak egy szextárgyként vagyok/leszek a szeánszodon. – hallatszott tőlem.
Nem csak a fiatal mester döbbent meg azon, amit hallott tőlem, de még a saját subom is. Az is olyan elképedve nézett rám.
A fiatal mesternek idő kellett, hogy magához térjen és végre megszólaljon:
- De hiszen már megkérdeztem. Idézem magamat: „- Hiszen még azt sem tudom, mik azok?” Jó lenne, ha köcsögként nem akarnál kioktatni, hanem kérdéseimre jó szolgaként azonnal válaszolnál. Meghallhatom végre a tabuidat?
- Igen, Uram, természetesen. Sorolom: Nem lehetnek maradó nyomok, mikor távozom. Nincs pofon, ütés, rúgás, köpés, s semmilyen más, szaftosabb dolog. Legyen szabaduló-szóm. Ja és nem vagyok szex-tárgy, szex rabszolga sem, különösen nem „analista”! Az orál még elmegy, a nyalás is mértékkel. Tű nem, kivéve a tűs kerék, az mehet. És néhakis szünet is jó lenne, már nem vagyok fiatal, mint Ön, Uram, így is sok mindent birok, de kis szünetekkel. Köszönöm, Uram, hogy meghallgatott s még jobban köszönöm, ha be-, meg is tartja és akkor reménykedhet abban is, hogy lesz legközelebb. – fejeztem be s jeleztem is, mert lesütöttem a szemeimet, a földet néztem magam előtt a továbbiakban.
Hallottam, hogy mellettem, a subom, meg sem mert moccanni, még levegőt venni sem, de azt is, ahogy a fiatal, kismester dühében fújtatott, kapkodta a levegőt. Majd lassan normalizálódott a légzése s már normális hangon szólalt meg, adta ki az utasítását:
- Kötözd ki a másik szolgát a fa bakhoz, áthajolva s szopasd fel magadat vele, köcsög!
- Igenis, Uram! – szóltam s már tettem is.
Amint kikötöztem és elé léptem, hogy megszopassam magamat a subommal, ő mellé lépett és a kezébe vett lovaglópálcával egyet-egyet odacsapott rá, de nem kicsit, hanem nagyot. Ilyenkor a subom megugrott, s vagy kiejtette a farkamat a szájából, vagy mélytorkosra csúszott. A fiatal mester jókat derült ezeken, majd már áthajolt maga is a bakon s a lovaglópálcával nekem is oda - oda suhintott a pucér fenekemre. Iparkodtam nem megmozdulni az ütésére, de ez nem mindig sikerült.
Később már azzal szórakozott, hogy körmeit végighúzkodta az oldalaimon, hátamon, de a mellbimbóimat is morzsolgatta, húzkodta, hogy megzavarjon, s ne tudjak elélvezni. Sokáig sikerült is neki. Végre megkérdezte:
- Megdugod a szolgát, vagy inkább elmész a szájában?
- Nem, nem dugom meg azt a köcsögöt, Uram! Inkább a második, ha lehet. – válaszoltam.
- Rendben, te tudod. Igaz, lesz/lehet még másik lehetőséged is… - említette somolyogva s odébb lépve valamit matatott az egyik oszlopon.
Visszafordult, megnyugtatott, hogy csináljuk csak tovább, biztatott. Én közben arra koncentráltam már, így hamarosan sikerült ellövellnem.
Dobott egy törölközőt, majd a sarokba mutatott. Megértettem.
Mikor visszaértem, véletlenül az András-kereszt elé álltam. Meglátta, felcsillant a szeme és rám szólt:
- Jó helyen állsz. Szét a kezeket és a lábakat! Felkötözlek oda.
- Igenis, Uram, ahogyan parancsolod. – nyugtáztam s nyugisan vártam míg bilincseket hozott s karabinerekkel odakapcsolt X alakban az András-keresztre.
Azt gondoltam, kis ostorozás következik, azzal büntet, vagy csak élvezkedik, de tévedtem. Közelebb lépett s a markából elővarázsolt egy tűs kereket s azt megjártatta a testem szinte minden pontján, elől. De nem csak azt alkalmazta, hanem a kezeit, körmeit is, sőt az ékszeremet és a lógó golyóimat is megfogdosta, meghúzkodta, csavargatta. Majd eloldozott, fordítva rögzített az András-kereszthez s most a hátsó részemen húzkodta a tűs kereket, s nem hagyta ki, hogy a vágatomban is végig húzza párszor, oda-vissza. Azt hallottam, hogy felgyorsul a légzése s akkor éreztem, hogy nem csak a tűs kerék járt a vágatomban, de az ujja is, mert előbb csak körbetapogatta, simogatta az ánuszrózsámat majd - mint egy véletlenül - rám dőlt s közben becsúszott az ujja oda.
- Fél. – szólaltam meg azonnal, már hallottam is a Bocs!-ot tőle és hozzátette:
- Lehet egy is? – kérdezte meg érdeklődően, mire ezt válaszoltam:
- Persze, lehet, de mikor kimondom az egy-t, akkor már öltözöm s indulok is, ki innen. – nyomatékosítottam számára.
- Persze, hogyne. Csak azt tudnám, hogy hogyan kerülsz le az András-keresztről, ki enged el, mert én nem! – jelentette ki vihogva.
- Arra van/lesz valaki majd. – nyugtattam meg s közben hallottam, majd már láttam is, hogy nyílik az istálló ajtaja és belép rajta egy csikókorú, igen fiatal, szőke srác, átlagosan szőrösen, egy szál faszban. Szép szőke hajjal és világítóan kék szemmel.
- Hivatott, Uram? – kérdezte meg, míg szétnézett érdeklődően a pajtában.
- Igen, Jancsi. – szólt a fiatal dom én meg egyszerre megkérdeztem:
- Ő ki és mit akar itt? Mindjárt meg lesz a Egy s lesz aki ki is szabadít innen. Ő. – szóltam határozottan.
A fiatal mester kuncogott s ezt mondta:
- Nem hiszem, hogy parancsom nélkül, vagy parancsodra - a tiltásom kimondása után - meg meri tenni. – hallottam.
- Ki akarod próbálni, Tamás Mester? – cukkoltam őt. Az elkomorult, gondolkozott, mérlegelt és végre kimondta, merően Jancsiját nézve:
- Igen, próbáld ki! Te pedig ne merd megtenni, amire utasít! Megértetted Jancsi?
- Rendben. Fogadtunk, hogy Te ki tudsz engedni az András-kereszt fogságából azon az áron, hogy egy igen élvezetes lovaglás lesz a jutalmad. Ha kell az én subom addig lefogja, hogy megakadályozza Mesteredet a cselekvésében. Akarod? – néztem merően –szuggerálva - rá s kérdeztem meg közben.
- Ööö, igen, kecsegtető az ajánlat. – jelentette ki Jancsi és mesterre nézett: - Ezt ellenzi, Uram? Miért?
- Azért, mert azt mondtam, ne merd megtenni! – válaszolta Tamás mester.
(folyt. köv.)
Comments (0)