A titkárnő 6. folytatás

- Beléd egy hatalmas lófasz való, te mocskos kurva! De mindjárt visítani fogsz, ígérem! Rojtosra baszom a segged! - mondom kihúzva az ujjam, majd a fejedhez lépve a szádba nyomom.
- Szopd tisztára! - parancsolom.
Miután leszoptad az ujjam, végig kigombolom a köntösöm, és a merev farkamat simogatom.
- Itt az ideje, hogy megkapja az aranyos, ami jár neki! - mondom sejtelmesen, és egy kis papírdobozt veszek fel a kocsiról.
A csomagolás egyértelmű, a dobozban koton van. Csodálkozva nézed, ahogy kibontom, hiszen eddig soha sem használtam gumit. Szép lassan kibontom és a makkomra igazítva, a merev faszomra görgetem.
Egy pillanat alatt világossá válik minden a számodra, amikkor meglátod a "felöltöztetett" farkam, és rettentően megijedsz.
A kotont rücskök borítják.
- Neee Uram! Kérlek, kegyelmezz! - kiáltasz fel.
- De igen te hűtlen céda! Ezzel fogom szétbaszni a szűk kis segged, aztán pedig azt a szopós szádat! Azt akarom, hogy napok múlva is szenvedj, és emlékezz a mai napra, ha vécére kell menned! Már előre élvezem, ahogy tehetetlenül vergődsz a farkamon! - mondom gonoszul nevetve, egészen közel nyomva az arcodhoz a faszom.
Kétségbeesetten könyörögsz, ami csak még jobban felizgat.
Egy ideig még élvezkedek, a reménytelen könyörgésed hallgatva, aztán a széfesített lábaid közé lépek. Az asztalt úgy állítom be, hogy kényelmesen hozzáférhessek a kiszemelt nyílásodhoz, aztán leszedem a puncidról a csipeszeket, nem kis fájdalmat okozva vele.
Hiába sírsz és könyörögsz a segged lyukához érintem a makkom, de még nem nyomom be. A kocsiról egy lovaglópálcát veszek fel, és a végén lévő bőrdarabkát lassan végighúzom a testeden.
A félelemtől elnémulsz, és érzem, hogy reszket a tested.
- Ha még nem mondtam volna, addig verlek te szuka, míg el nem élvezek! - közlöm a mellemelőben feszülő csecseidet ütögetve nagyon finoman.
- Kérem Uram! - szipogod alig hallhatóan, várva a támadásom.
- Azt hiszem jobb, ha most beszélsz a férjeddel, lassan eltelt egy óra, és nem hiszem, hogy az aktus után kedved lenne cseverészni, te utolsó ringyó! - mondom elővéve a telefont, és a fülembe helyezve a fülhallgatót.
Szinte megmerevedve fekszel a speciális székben, és gyűlölettel nézel rám, amin nem csodálkozok. A telefont lassan a fejedhez közelítem már hívásra előkészítve.
- Két percet kaptok! - mondom és megnyomom a hívógombot a füledhez tartva a készüléket. Csak, hogy tudd, a makkom finoman nyomja a kis lyukad!
- Szia Drágám! - kezded a beszélgetést próbálva úrrá lenni magadon, és főleg a hangodon.
A férjed azonnal észreveszi, hogy más vagy, mint amit megszokott.
- Mi a baj szívem, olyan furcsa a hangod! -
Hogy fokozzam a feszültséget, a fedetlen mellbimbóidat kezdem piszkálni a pálca végével.
- Nincs semmi, csak nagyon kimerítő ez a tárgyalás. Az előbb ért véget az első felvonás, és azonnal kezdődik a folytatás. A főnök meg csak hajszol, egyetlen perc nyugtom sincs, ráadásul azt mondta, hogy késő éjszakába fog nyúlni. Tudod milyen zsarnok! – mondod, gyilkos gyűlölettel a szemeidben.
A férjed tovább aggódik, én pedig gonosz elégedettséggel vigyorgok, és tovább piszkálom a bimbóid.
- Lehet, hogy nem tudlak majd mindig pontosan hívni, de kérlek, ne aggódj miattam, csak kibírom valahogy! Amint tudlak hívlak! - folytatod a beszélgetést, de szemlátomást szeretnéd mihamarabb befejezni.
A férjed a szokásos dumát nyomja, hogy mennyire hiányzol, stb. Figyelmeztetően, kicsit erősebben feszítem a seggednek a makkom, és időt jelzek.
Elbúcsúzol és én elveszem a telefont a füledtől.
- Ezt jól csináltad, te ribanc! Kár hogy a férjed nem láthatja, mit csinálok veled! Szívesen végignézetném vele, mit művel a drága kis felesége, akiért annyira aggódik! A produkciódért jutalmat érdemelsz! Választhatsz, egyetlen mozdulattal, vagy szép lassan húzzalak karóba! - mondom élvezettel, és a feszes szeméremdombod kezdem simogatni.