Régebbi kalandok Pécsett és a Mecsekben (4)

Így hamar rájöttek, ha nem akarnak sokat kapni, akkor a pólóikat, majd a gatyáikat is kapják le magukról. Megtették.
Ott álltak előttünk mezítelenül, de még nem ágaskodó farokkal.
Ekkor Zétény rám nézett, én meg vissza rá:
- Én kövesselek Téged, vagy Te engem? – incselkedtem a kérdésemmel.
Zétény még nem is tudott válaszolni, de István már hozzá lépett, kivette a meglepett Zétény kezéből a lovaglópálcát és rácsapott Zétény gatyáján át a farkára s hozzátette:
- Majd én bíztatom, közben. – s huncutul nevetett.
Ránéztem Istvánra, aki kapcsolt s a lovaglópálcával megcélozta az én - már kezdődően merevedő - farkamat s megszólalt:
- Te is kapsz bíztatást Uram, hogy ki ne maradj! – szólt, ütött s nevetett.
Így n is megkaptam a magamét s Zétény után már rólam is lekerült minden.
Ott álltunk hát négyen, egymás mellett, egy szál faszban.
Ki, ki megszemlélte a másikét: kié nagyobb volt már, ki még csak kezdett meredezni; volt vékony, vastag, hosszabb-rövidebb, de mind egyformán szőrös volt.
Ahogy gusztáltuk egymásét s hasonlítottuk a magunkéhoz, halk csuklást hallottunk a széna közül. Egyszerre néztünk mind oda. Egy fiatal srác állt ott, kezeslábasban, mereven (de nem a farka állt még, csak ő!) a szénabálák között.
Zétény kapcsolt. Ránézett, majd megkérdezte természetes hangon:
- Végeztél már? Bekötötted a Táltost a helyére?
- Igen, Gazdám. Szénáért jöttem fel s mivel hangokat hallottam, no meg csapások hangját, így kíváncsi voltam s jöttem megnézni, kik, mik okozzák. – válaszolta belepirultan a srác.
- Bemutatlak: Ő az istállófiúm, Jancsi. Ő látja el Táltost, Ő dolgozik vele. – szólt Zétény, majd felé fordult: Jancsi. Elfelejtettelek, ne haragudj. A többiek a fővárosból jöttek le, ma itt maradnak, s csak holnap mennek vissza, haza.
- Igen, Gazdám, bocsánat már megyek is s nem láttam semmit. – mondta Jancsi s indult volna, de Zétény megállította: - Várj, ne rohanj! Máskor is láttál már jönni hozzám többeket, azt is észrevettem, hogy furdal a kíváncsiság, mi történik, mikor nem vagy ott/itt. Most, ha nem sietsz, akkor maradhatsz s meglátod, meg is tapasztalhatod. Akarod? – szólt és nézett rá.
- Hát éppen nem sietek, de… - kezdte Jancsi, de Zétény közbevágott:
- Azt is tudnod, vállalnod kell, hogy Te is kapsz, de Te is adhatsz, mint a többiek. Egyenrangú leszel velünk! – fejezte be Zétény.
Jancsi körülnézett rajtunk, kicsit gondolkozott, majd ezt mondta:
- Egye fene! Még ilyenre sem volt módom, ki tudja mikor lesz újra? Maradok! – jelentette ki s már mozdult is, hogy a kezeslábasa gombjait a melleinél kigombolja, de István csapása megelőzte. Pontosan s váratlanul eltalálta a farkát.
- Aúúúúúúúúú! Ezt azért nem kellett volna. – sziszegte Istvánnak dühösen.
- Ezen mindannyian átestünk. – világosította fel István pikírten Jancsit.
- Akkor, megvárjuk, míg Jancsi is hasonló lesz hozzánk… - jelentette ki Zétény, megvárva, míg Jancsi kigombolja, lehúzza, majd kilép a kezeslábasából, s ott áll maga is mezítelenül, majd folytatta:
- Mint látjátok ti is, most már én is, amit eddig csak sejtettem, hogy Jancsi „gyárilag szőrtelen”, mehetünk tovább!
- Most mindenki lesorjáz a létrán, majd, uzsgyi át az udvaron, s be a szemközti ház utolsó ajtaján. Ott, bent találkozunk! Fotás! – mondta s adta ki az utasítást Zétény.
Iparkodtunk, majd hamarosan már mindenki, egymás-hátán, a fürdőterem végébe préselődött, Zétény alig tudta becsukni maga mögött az ajtaját.
- Egy darabig itt fogunk lenni. Először is megfürdünk ott a jakuzziban. – javasolta Zétény s mutatta, hogy mindenki bele. A jakuzzi csak 4 fős volt, éppen annyian voltunk, így mindenkinek jutott szabad hely, bár voltak akik, szívesen másikak ölébe ültek volna. 
- Nem tesz semmit, cserélünk majd. – jelentette ki Zétény s már jelezte is az első játékot: - Akire mutatok, széttett lábakkal s kezekkel hídba áll, a fejét a vízbe dugva s várja a csapást a popójára. Majd kiemelkedik s rámutat, akire gondol, hogy megütötte. Ha nyert, akkor csere, ha nem a feje újra a vízbe került s újra kap! Hogy nehezebb legyen… - kiemelkedett, megnyomott egy gombot s a jakuzziba több felől is vízsugarak érkeztek, így a víz összezavarodott.
- Kezdhetjük? – kérdezte s Jancsira mutatott.
Az hídba állt, majd több közül végül Zoli ütött. Nagyot csattant, Jancsi feje már a vízszint fölé is került, de pechére, Istvánra mutatott, így újra dughatta a fejét a vízbe.
Másodszorra már eltalálta, hogy Zétény ütött, így cseréltek s egy ideig, vidáman így folyt a játék.
Mikor már mindenki sorra került, volt, aki többször is, Zétény egy másik gombot is megnyomott, de most a falon s hangos morajlás hallatszott. Több helyről is, meleget fújt be egy ventilátor, hamarosan meleg lett a fürdőteremben.
Mikor már eléggé meleg volt a levegő, Zétény kiparancsolt minket a vízből s mutatta, hogy üljünk le a falak menti padokra. Majd előhúzott egy fa bakot, aminek a tetejére háromszög alakú fadarabot szögeztek s körbe nézett, majd Zolira mutatott.
- Ide gyere s „lovagold meg”! – utasította s közben a bak alatt, a bokáit összekötötte.
Mikor ezzel meg volt, vette a lovaglóostort, távolabb lépett s meglendítve ütött. Pont Zolim popóját talált el, aki ettől megugrott előre, de fel is kiáltott, mert az les fa élen elcsúszva a golyóit érzékenyen érintette ez. Mikor Zoli megnyugodott, most újra ütött, de már kisebb volt a megugrás s a sikkantás is. Mg talán ötször eljátszották ezt, mikor Istvánra mutatott Zétény, hogy hajoljon oda s kezdte szopni Zoli farkát. Állítsa fel. Közben István is kapott egyet-egyet a popójára, amitől ő is felkapta a fejt, de Zoli felnyikkant, mert szopott közben s fogai végigkaristolták Zoli merevedő farkán a bőrt. Most már egyszerre kapott István is a fenekére s Zoli is, így egyszerre ugrottak meg, szisszentek fel, ha nem együtt mozogtak.
Csere volt, mert Zétény lovagolta meg a bakot, Jancsi kezébe került az ostor és engem jelölt ki szopogatónak. Mind a ketten kaptunk becsületesen Jancsitól.
Utolsó párként Jancsi lovagolt, István ütött és Zoli szopott, majd cseréltek, mert István vette át a szopó szerepét s Zoli ütött.
Mi közben félrehúzódva egyeztettünk Zéténnyel a továbbiakról.
Két lehetőség volt: Az egyik, hogy innen átmegyünk a dombra s ott a tőkék között folytatjuk a játékot, a szürkületben, de még meleg estében; vagy innen a pincébe tesszük át a további játék terepét.
Én az elsőre szavaztam.
Zétény még abban bizonytalankodott, hogy Jancsi is meg legyen-e dugva, vagy sem, de én azt mondtam, hagyja ezt a srácra, majd jelzi, ha akarja, de azt is, ha nem. Meg fogjuk látni.
Így Zétény úgy döntött, hogy felmegyünk a szőlőbe, ahol játszunk, de szalonnát is sütünk közben.
(folyt. köv.)