Megismerkedés adventben… (2)

Frédi ott állt a szoba közepi szőnyegen nézve az ablakot. Kezei a tarkóján összetéve, hátrafeszítve s kis terpeszben várt. Szép lassan körbejártam, minden oldalról megnézve, hogy ez a fiatal, szép, kellően szőrös test rám vár, azt tehetek vele, amit csak akarok.
Azt is észrevettem, hogy Frédi a szeme sarkából azért figyeli, amit teszek, pontosabban, hogy éppen nem teszek semmit s nem bírta tovább szótlanul. Megszólalt:
- Nem tetszik Uram, amit lát? Másra, többre számított? Vagyis nem ilyen lovat akart? – kérdezte cukkolva.
- Elhallgass, mert megjárod! Ne sürgess, mert eljár a kezem. – tettem hozzá rádörrenve. – Állj, várj türelmesen! – parancsoltam rá és már nem csak körbejártam továbbra is, de itt-ott meg is tapogattam, simítottam a kezemmel a testét, utóbb már körmeimet is bevetve, hogy elhúzódjon tőlem ezért, s végre legyen indokom megbüntetni.
Bejött, mert tényleg megmozdult, elhúzódott tőlem, hogy a körmeim ne érjék el a bőrét. Én pedig – szinte csak erre várva – azonnal megmarkoltam a szép, hosszú, göndör, gesztenye szőke haját, amit a fején hátul lófarokba kötött, s elfordítottam magamtól, hogy a szabad kezemmel nagyot csaphassak a feszes fenekére szorosan simuló, érdekes mintájú, sárga-piros- kék színű, fecskeformájú alsónacijára. De nem csak egyet, hanem többet, egy egész sorozatot.
Frédi egy darabig mozdulatlanul tűrte, de a sokadiknál már kicsit el- elmozdult a teste, s néha már fel- fel is szisszent a csapások erősségétől.
Most a hajánál fogva térdre kényszerítettem magam elé a földre, majd mikor már négykézlábon állt, a haja helyett a nyakörvén lévő pórázt fogtam meg, s annál fogva sétáltattam körbe-körbe a szobába, míg nem a számítógép asztal előtt álló főnöki fotelhoz értünk, amire felhúztam, hogy feltérdelt rá s kezeivel átfogta annak támláját.
Most a körmeimmel a hátát húztam végig, majd az oldalait is, de erre már megint megmozdult, elmozdult, mert látszott kicsit csiklandós a lelkem.
Így már további területeket vettem a körmeimmel birtokba s újabb testrészeket is találtam, ami szintén csiklandósnak bizonyult, mint a hónaljai, feneke alatti combrészei elől-hátul, de különösen a talpai.
Így, ebben a helyzetben ott hagytam, mert hoztam a kínai fa eszközökből s azokkal folytattam a csikizését. A végén már igen nagyon izgett-mozgott a kezeim között, próbálta kiszabadítani a testét a körmeim közül, de sikertelenül.
Hogy ne tudjon nagyon elmozdulni, lassan, élvezettel lehúztam róla a kis, színes slipet, de hirtelen akadályba ütközött ez.  Persze, mert már állt a farka, mint a cövek s az „megfogta”. Átnyúlva a lábai között a gatyagumit átemeltem a”cöveken” s már lejött az a bokáiig.
Most hoztam bőr pertliket, azzal átkötöztem a farok tövét, majd szétkötöttem – már amennyire tudtam – a golyóit is egymástól és a pertlik végét az ülés alatt az oszlophoz rögzítettem. Így már csak nagyobb fájdalmak árán tudott csak elmozdulni a széken térdeltében. Meg kellett gondolnia, hogy ezt választja, vagy a körmeim okozta fájdalmat.
Míg a pertliket kötöttem azt is éreztem, hogy a farka környékén is erősen szőrös, de az nem nyírt, trimmelt, vagy borotvált, hanem szintén selymes, göndör tapintású.
Másrészt az is láthatóvá vált, hogy amint már sejtettem, a zsemléi között is kellően szőrös az ánusza környéke s maga a popsija is.
Tovább már újra a teljes szabad testfelületén jártattam, húzkodtam a kezem körmeit, majd feltettem a”műkörmeimet” is az ujjaim végre s azok még élesebb részeivel ingereltem Frédi bőrét mindenhol. Volt is kellő „izgalom”, vonaglás erre a részéről, egy-egy szisszenéssel kísérve.
A csiklandozás után vettem a fapaskolót s szépen végig vertem az amúgy kínálkozó, feszes popóit azzal, amit még egy csokorra fogott mogyorófa vesszőkkel is megsimogattam.
Szép, egyenletes piros lett mindenhol.
Jöhetett a piros színű gyertya, hogy az még tovább fokozhassa ezt a hatást. Alaposan megcsöpögtettem a popóit, de óhatatlanul jutott a vádlijaira és természetesen a talpaira is.
Kicsit gyönyörködtem a színes ”kép-ben”, mielőtt nekiláttam leverni a fa paskolóval a rászáradt sztearin részeket. Ami nem jött le, mert kellően beragadt a szőrszálaiba, azokat kézzel, egyenként szedtem le róla kellő sziszegések közepette. Még azt is megtettem, hogy a másik, szabad kezemmel átfogva a teste alatt, megmarkoltam a még mindig mereven álló farkát, hogy ne tudjon mozogni. Élvezte. Ő is, én is.
Mikor végeztem, hoztam egy virágspriccelőt s enyhén langyos, kicsit citromos vízzel, végigpermeteztem a bőrét, amitől újra dobálni, rángatni kezdte a testét a miatt, mert ez csípett.
Azt is éreztem a tenyeremben, hogy a farka közben mozgott abban, így ez is ingerelte, mert meg-megrándult néha. Nem akartam, hogy már elmenjen, ezért ott nem szorítottam tovább, vagyis inkább még erősen megszorítottam a farok tövét egy időre, míg lenyugodott.
Mikor láttam, hogy már megnyugodott, akkor feltetettem vele a csuklóira s a bokáira s bőr bilincseket, majd odavezettem az ajtófélfához s karabinerekkel a csuklóim lévő bilincseket az ajtó felső fájában lévő karikákhoz kapcsoltam s a bokáit pedig egy távtartóval széthúzattam.
Mivel Frédi nem volt egy alacsony srác, így csakúgy fért el az ajtóban, ha a fejét lehajtotta a mellkasára és így lefelé nézett. Most hoztam egy rövidebb bőrszíjakból fontkorbácsot s azzal elölről (mellkas, has, belső comb és farok, valamint golyók), de átbújva mellette hátulról is (hát, lapockák, „zsemlék”, vádlik) alapos „kenegetésbe részesültek.
Megint jött egy alapos vizes-citromos kezelés, majd fa csipeszekkel alaposan végig csipeszeztem mindenhol a testét, ahol csak értem. Nem ment ez kis sziszegések nélkül, mert a farkára végig, alul-felül, s golyói bőrére is került a csipeszekből.
Mikor végeztem alaposan megmustráltam a művemet s akkor vettem észre Frédi gúnyos tekintetét. Megkérdeztem tőle:
- Mi az? Min somolyogsz? Ha tetszik, akkor miért sziszegsz? – sorjáztam kérdéseimet.
- Azért Uram, mert előre elképzeltem, elképzelem, hogy hogyan, mivel fogod leverni a csipeszeket rólam s várod, hogy könyörögjek: - Ne tedd! Elég volt!
- Azt csak hiszed! – szóltam rá s közben felmutattam a fapaskolót. – Ezzel. – tettem hozzá.
Frédi még mindig gúnyosan mosolygott, de nem szólt semmit.
Tényleg nem.
Végig meg sem szólalt, míg a csipeszek zömét le nem vertem róla, a testéről, bőréről.
Voltak helyek, ahol ez nem ment, mert nem tudtam igazán odacsapni, így onnan kézzel szedtem le, de gondom volt arra, hogy ne csak kinyissam, de előtte meg is húzzam, míg fogta a bőrt, a csipeszeket.
Néztem Frédit közben.
Az szorította nagyon a száját össze s tényleg nem szólalt meg, nem sziszegett végig.
Nem, és nem.
Nem szólalt meg!
Viszont mind a ketten összerezzentünk, mikor a csendben megszólalt egy csengő.
Hangosan, szinte felsikítva.
Összenéztünk.
(folyt. köv.)