Nem valentin (13. rész)

Ákos óvatos kutatásba kezdett, biztos volt benne, hogy megtalálja a zár nyitját. Az előszoba fekete falai cseppet sem segítették a keresést, szinte vakon tapogatózott, hiszen lámpát nem mert kapcsolni. Végignézte a felakasztott kabátok zsebeit, de csak használt zsebkendőket és óvszert talált. Végigfogdosta az ajtó melletti falakat, de hiába.
Akkor eszébe jutott, hogy majd a telefonjával világít. Az aranyozott cipősszekrény tetjén szanaszét hevertek a kesztyűk és sálak, ott folytatta a keresést. Ahogy kissé már kétségbeesetten, egyesével dobálta le a sok vackot, az egyik kötött sál fonalaiba akadva a kulcs is a padlóra zuhant és megcsörrent. A szabadulás reményének kábulatába esve gondolkodás nélkül vette fel és próbálta kiszabadítani a sál fogságából. Nem hallotta azt sem, hogy az ágy megnyekken.
Liza puha léptekkel indult a zaj irányába, majd félig suttogó hangon szólt a férfihoz:
- Hova indulnál ilyen korán?
Ákos megtorpant ijedtében, de okos választ eszelt ki.
- Szerettem volna meglepetésreggelit hozni, de most oda a meglepi.
- Milyen kedves! Ezek szerint hálás vagy a tegnapért.
A férfi már kissé nyugodtabb lélegzetvétel mellett válaszolt:
- Ami azt illeti... Jól éreztem magam.
- Várj, nem kell, hogy teljesen oda legyen a meglepetés.
- Mire gondolsz? - de a meztelenül távolodó nő már nem adott választ.
Ákos ott állt felöltözve szabadulásának kulcsával a kezében, ezek után mégsem mert eltűnni. Valamilyen ismeretlen erő fogva tartotta. Talán Lizáé...

***

Amég a férfi ezen gondolkodott, Liza puha köteleket vett elő a ládából és a franciaágyon fekvő Annához vitte. A lány a hátán feküdt.
"Óvatosnak kell lennem" - gondolta Liza, mert az előbb még hason fekve hagyta ott. Lassan felhajtotta a takarót Anna lábairól és finom női kezével, a matracot egy-egy ponton lenyomva, átvezette bokái alatt a köteleket. Nem túl szoros csomókat kötött rajtuk, majd kissé lazára hagyva a köteleket, az ágy végéhez rögzítette másik végüket.
Anna egyik csuklója oldalra döntött feje mellett pihent, másik keze a hasán. Liza felkúszott az ágyra és finoman megpuszilta a lány arcát, hátha kicsit megmozdul. Anna lassan oldalra fordult, kezei arca előtt egymásra kerültek. A kötelek a lábán épphogy addig értek, amég lábait felhúzta. Liza mozdulatlanul, de nyugodt szívveréssel várt egy keveset, majd a párnát egy ponton lenyomva bonyolult csomókat kötött Anna csuklói körül. A kötél másik végét az ágytámlához erősítette amilyen feszesen csak tudta.
Az ágyról lekúszva finom léptekkel a konyhába sietett. Papírt és tollat vett elő. Levelet írt az ágyban fekvő lánynak.
Miután elhelyezte a levelet a szobában, Ákos mellett elsuhanva újra a ládához ment és egy latexfűzőt vett elő. Ahogy az előszobába lépett vele, a nő terveiről mit sem sejtő férfi ágyéka bizseregni kezdett az ismerős illatra. Liza összeszedte a lakásban itt-ott heverő ruhadarabjait és az előszoba homályában kezdett öltözködni.
A férfinak hirtelen melege lett.