Articles by time
2024. 03. (42)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Péntek este.

Deleted user
2011. 05. 12. 15:49 | Published: 861x
Erika nyirkos, hűvös péntek reggelre ébredt. Még érezte az előző napi büntetést a forró popsiján. Kiment a teraszra, felhúzta fehér, csipkés hálóingjét, és megsímogatta érzékeny fenekét. Jól estett neki a reggeli hűsitő, kicsit nedves szél. Fáradtan lement, és egy kávét főzött, majd óvatosan leűlt, és lassan iszogatta, közben elgondolkodott azon, hogy miért kapta ezt az erősebb, szigorúbb fenyítést. Csupán csak fél órát késett, ezért lett volna? Erika, miközben ezen rágódott, lassan felöltözött, és elindult a boltba, hogy az ebédhez megvegye a hozzávalókat. Azt érezte, hogy mindenki őt figyeli, mintha látszana rajta, hogy mi történt vele előző nap. Lesütött fejjel ment végig az utcán, néha körűlnézett, hogy látja-e valaki, amikor senki sem figyelt megsímogatta fájó popóját. Hazaérve nekikezdett a főzésnek. - Megprópálok Zolinak a kedvében járni, a kedvencét csinálom, hátha ma jobb napja lesz gondolta, és feltette a pörköltöt. Közben leűlt a gép elé. Néha-néha ránézett a pörköltre, a tésztát már meg is főzte hozzá. Telt az idő, már 16 óra volt, és ő csak gépezett az ismerőseivel. Teljesen megfeledkezett az ételről, Zoli kedvenc ételéről. Egyszercsak felugrott, és a konyhába szaladt. Nagyon büdös, égett szag áradt onnan. Gyorsan kikapcsolta a gépet, majd az ablakhoz futott, hogy kinyissa, de ahogy az ablakhoz nyúlt, nyílt a bejárati ajtó. Zoli hazajött a munkából, fáradtan, és éhesen. Egyből érezte, hogy ma nem lesz vacsora. - Erika!!! Mit csináltál Te szerencsétlen. Kiabálta. Erika a fogait összeszorítva ment a nappali felé. Fejét lesütve, nagyon lassan lépdelt, még mindíg fátj a feneke. - Megyek Zolikám, mondta halkan. Zoli ott űlt a díványon, kezei a térdén. - Gyere ide, mondta a megszeppent lánynak. - Gyere csak, állj ide elém! A lány szót fogadott, a férfi elé állt, a fejét még mindíg lesütve tartotta. A férfi lassan felemelte a kezeit, és a lány állához tette, majd határozott mozdulattal felemelte azt. - Gépeztél ugye? - Nem. Jött a gyors válasz. - Biztos, hogy nem gépeztél? Be sem kapcsoltad? Senkivel sem beszéltél mi? - Így van, be sem kapcsoltam, és senkivel sem beszéltem. Nincs is rá nekem időm. - Akkor megengeded, hogy bekapcsoljam? - Persze. Megint jött a gyors válasz. Erika ekkor sem sejtette, hogy Zoli miért kíváncsi ennyire a gépre. A férfi felállt, odaült a gép elé, és bekapcsolta. A lány, mintha kötelező lenne, ott várt a nappaliban, csendben, meg sem mert mozdulni, mintha karót nyelt volna. - Gyere csak egy kicsit Erika! A férfi hangja dühösen szólt. Erika megszeppent, és érezte, hogy bajban van. Ment a férfi felé, közben símogatta még midíg sajgó fenekét. - Ez mi? Kedves Erika! Talán a szellemek kapcsolták ma be a gépet???? Nem csak elkésel, elégeted a vacsorám, de most már hazudsz is?!!! A lánynak most ugrott be, hogy nem törőlte ki az előzményeket. - Zolikám, ne haragudj, de megijedtem, és ezért mondtam ezt a hülyeséget. Ne haragudj, légyszi, beszéljük meg! - Veled? veled nem lehet beszélni! A férfi határozott, kimért, és nyugodt volt. - De de lehet, beszéljük meg jó? Ne haragudj. Főzök mást gyorsan. - Nekem ma már nem kell vacsora. Nem lesz időm enni, mert ma is veled kell hogy foglalkozzak. - Most, azonnal takarodj a szobába, és vedd elő a nadrágszíjamat a szekrényből!!! - Ne, ne, csak azt ne!- Zoli, kérlek, ne bánts! - Gondolkodtál volna akkor, amikor hazudtál, és nem figyeltél a vacsorára! - Takarodj, és ha megvan a szíj, akkor vegyél le minden ruhád, és hasalj az ágyra, a feneked alá tegyél egy párnát, majd megyek, várj türelemmel! - Megértetted?! Erika már nem bírta, sírni kezdett. - Megértetted?! - Igen, értettem. - Akkor nyomás a szobába! A lány remegő lábakkal felment, kinyitotta a szekrényt, és elővette a szíjat. Lassan levetkőzött, hátranézett, megsímogatta, a forró, piros fenekét. Ráfeküdt az ágyra, popsija alá Zoltán párnáját tette. Hallkan sirdogált, és várt körülbelűl 15 percig. A csupasz feneke egy kicsit feljebb volt a testénél a párna miatt, teljesen odadva magát a büntetésnek. Egyszercsak nyílt az ajtó. Zoltán jött be, messziről lehetett érezni, hogy most jött ki a zuhany alól, nagyon jó illata volt. - És most megkapod a büntetésed! Kezébe vette a szíjat. - Miért kapod? Mond el nekem! - Azért mert odaégettem az ételt, és hazudtam Neked. Jött a csendes, szipogó válasz. - Így van, ezért fogod kapni. És a nadrágszíj lecsapott. - ÁÁÁÁÚÚÚÚ! jött a sikítás. Majd megint lecsapott, és megint, és megint. - ÁÁÁÁÚÚÚÚÚ! A szíj még 15-ször csapott le a már eleve piros, és forró fenékre. Erika egyre hangosabban sírt, visított, és csak úgy járt össze-vissza sajgó popsija. - Könyörgöm Zoli, megtanultam a leckét. Ígérem, nem hazudok többet Neked! Megígérem. kiabálta. Zoltán ekkor abba hagyta a lány fenyítését, majd odahajolt hozzá, és így szólt. - Ezt akartam hallani édes, majd megcsókolta a lány már sebes, és vörös popsiját. Lassan hanyatt fektette, és ágaskodó férfiasságát a lány forró, és nedves punciába dugta. Hatalmas szeretkezés volt. Már kielégűlten, és összebújva mentek le a konyhába, hogy a tésztából, amit a lány a vacsorához főzött, együtt elkészítsék a jól megérdemelt sajtos, tejfölös tésztát. :)

Comments (0)

The comments are only available after login.