Parancsom

Teljesítsd kívánságom haladéktalanul
hogy haragom tüzének ne ess áldozatul
S ha jót akarsz magadnak ne légy martaléka
szigorú szavamnak...naivan kérded "Szabad nap?!"...
Neked a Napfény se szabadna,nem vagy rá érdemes
Nélkülem úgyis tudom az életed nem érdekes
Mert csak Én vagyok Méltó Rád ,utad mutassam
határaid előtted feltárva léted értelmét kutassam
S ha elfáradnál terheid rogyasztó súlya alatt
Mit érdekel engem elszívom az éltető levegőd
így nekem még több marad, majd s csak nevetek rajtad
kétségbeesve kapkodsz az oxigén után...már fulladsz
Míg Én szépülök ,minden percben erősebb leszek
te nézel Rám muján...butának gondoltalak de tévedtem
hogy ennél is kevesebb vagy szememben nem lehet véletlen
hisz Belőled táplálkozom fekete özvegyként bennem
így növekszik az életkedv,kedvesen nevetek de hálómba csallak játszom veled körbefonlak végül elkaplak...
túl mély a katlan ebből már nincs kilátásod
az üres tér elnyeli minden kiáltásod így csomagollak el későbbre ha épp megéhezem ha kérdezed miért teszem ezt?!..
kacagva mondom mert élvezem,s mert nem tettél eleget
így arcodba,szívedbe,tested minden porcikájába fecskendezve
kapsz hideget-meleget bár nem kérted
mégis ez lesz osztályrészed s bódult ámulattól csak keringsz magadon kívül kelekótyán mint egy groteszk részeg
selejtes részlege vagy önmagadnak melyből
virágzik az enyészet nem gyakoroltad engedelmességed
magadra vess amit kifőztél,nesze edd meg az egészet..