Ismeretlen (1.rész)

Kora júliusi este volt, a téren emberek jöttek mentek. A fullasztó meleg nap után mindenki élvezte a lágy szellőt,
ami meg meg lengette a csodásan zöldellő parkot szegélyező fák leveleit.
Mary leült a kávéház teraszára. Innen remek kilátás nyílt az esti forgatagra. Kávét rendelt.
Elnézett a távozó pincér után majd keresztbe tette a lábát, amin így combján felcsúszott a szoknya és látni engedte formás lábát. Felvette a földről a táskáját és az asztalra helyezte. Kicipzárazta és belenyúlt. Kivette belőle öngyújtóját és egy doboz cigarettát.
Kihúzott egy szálat a dobozból és azt visszaejtette a táskába. Rágyújtott, majd visszatette a táskáját a lába elé.
Egyik karját keresztbe fonta maga előtt és a másikat megtámasztotta rajta.
Elnézte az esti forgatagot. A nap már lenyugvóban. Mégis, az emberek mintha most keltek volna életre.
Sétáló párok haladtak el előtte. Amott a padon egy szerelmes pár összeölelkezve.
Arra gondolt, milyen szép is a szerelem. A varázs, az összhang, a bizalom és a vágy.
Vágyott ő is nagyon. Vágyott valakit. Ránézett az órájára, már este hetet mutatott. Késni fog, biztosan késik.
Mary megkapta a kávét. A gondolataiba mélyedt. Felidézte magában a képet, amit ma délelőtt kapott.
Látta maga előtt a szemet, mely olyan szigorúan tekintett rá, mégis tele volt ígérettel, melegséggel, tudással.
Látta maga előtt azt a szájt, ami a telefonban olyan félelmetesen suttogón szólt hozzá.
Felemelte fejét és kifújta a füstöt. Ránézett az asztalon gőzölgő kávéra. Másik kezével odanyúlt és a ujjai közé vette a
kanalat ami a csészéje mellé volt helyezve. Beletette a kávéba és elkezdte keverni. Egy perc után abbahagyta és
szájához emelte. Ivott belőle egy kortyot. Majd visszatette a helyére. A cigaretta már szinte teljesen végigégett.
Ezért elnyomta az előtte lévő hamutálban. Átfutott az agyán hogy elővesz egy másikat, de végül meggondolta magát.
Ideges volt. De az nem segít rajta ha tiszta füst szagú lesz. Érezte a gyomrában a remegést és az izgalmat.
Az izgalmat amit már nagyon régóta nem. Időről időre végigáramlott a testén mikor elmúlt újra érezni akarta pedig szinte rettegett tőle.
Fejét újra a tér felé fordította. A csókolózó pár már nem volt ott. Nem messze egy toronyóra mutatta az időt.
Még van 20 perc. Túl korán érkezett, de nem bírta elviselni hogy ő érkezzen később és a férfi végignézze ,ahogy az
asztalhoz megy és leül. Inkább vár. Újra felemelte a csészét. Pocsék ez a kávé. Újabb szellő söpört végig az utcán.
Tudta, hogy könnyelmű ígéretet tett. Még elmehetne. Valami mégis odaszegezte a székhez.
Talán csak a kíváncsiság, talán valami más. Felnézett a toronyórára, felet mutatott. Nem vár tovább.
Túl büszke ahhoz, hogy bárki is megvárakoztassa. Senki, nem teheti ezt vele! Egy percet sem fog várni soha senkire!
Gyorsan előkotorta a tárcájából a pénzt, sietős mozdulattal a hamutartó mellé helyezte,
majd felállt mielőtt még meggondolhatta volna magát. De ugyanabban a pillanatban mintha elvesztette volna
minden egyensúlyát, azzal a lendülettel ismét a székében találta magát. Ahogy felocsudott első meglepetéséből
és sikerült visszanyernie lélekjelenlétét, feltekintett. Mint egy hegy magasodott fölé, Ő.
-Siet valahova, kisasszony?-hangja belé fojtotta a lányba a szavakat. Meleg volt, mégis oly hideg, félelmetes, és távolságtartó.
-ööö..Ön megvárakoztatott Uram.
Az imént még annyira magabiztos, céltudatos lány, mintha egy csapásra eltűnt volna. Átvette a helyét valami más.
Ami bár félelemmel, mégis ismeretlen kéjes borzongással töltötte el. Életében először érezte úgy, hogy az a félelem,
amit érez, vággyal tölti el. A magabiztos Nő helyét felváltotta egy számára eddig ismeretlen, félénk,
önnön fontosságát elfelejtő szinte gyereklány. Mintha visszarepült volna az időben 15 évet.
Ebben a percben ugyanúgy mint rég az első randin, bámulta cipője orrát, kezeit az ölébe ejtette, fejét lehajtotta, száját dacosan összeszorította.
Mi történik vele?
Hova tűnt az a határozott nő, akit indulás előtt a tükörben látott?
Ő nem ilyen.
Nem ez!
Mit tesz vele ez az idegen?
Gondolatok ezrei cikáztak át az agyán a pillanat töredéke alatt.
Összeszedte minden erejét , egyenletesen próbálta venni a levegőt, és egy szusszanásnyi idő után felnézett.
A férfi a kezét nyújtotta felé. Egy pillanatig még tétovázott, de aztán tenyerét lassan a férfi tenyerébe csúsztatta. Az érintéstől összerezzent.
Meleg volt, puha és bársonyos. Benne rejlett ebben az érintésben a ki nem mondott megnyugtató szó.
A férfi felsegítette Maryt. De nem engedte el a kezét. Maga után húzva elindult vele, a tér mellett parkoló autója felé.
Kinyitotta Marynek a jobb oldali első ajtót, és várt.A lány agyán megint átfutott a gondolat, el kellene futni.
De ahogy belenézett abba a szempárba tudta, késő. Már képtelen lenne elmenekülni. Beült tehát az ülésre,
és mikor a férfi becsukta a lány után az ajtót,látta, hogy amaz egy magabiztos, íme elérem amit akarok mosollyal nyugtázta.
Elindultak a lány számára ismeretlen útra. Mary úgy ült ott, mint egy apácanövendék. Lábait szorosan összezárta,
szoknyájával amennyire csak tudta térdét eltakarta, szemeit az útra szegezte, mintha ő maga is a vezetésbe és a tájba feledkezne.
Nem kellettek szavak. Nem várt sem a férfi, sem Mary laza, baráti, kötetlen eszmecserét. Nem törte meg a csendet egyikük sem.
Mary gondolatai már egészen máshol jártak, már jóval előrébb járt az időben. Félt. Nagyon félt. Mégis érezte,
hogy ez az ismeretlen félelem forrósággal önti el az ágyékát, teste apró rezdülései elárulták izgalmát.
Érezte a gondolataira előtörő apró nedvességcseppet, ami lábai közt megindult, visszavonhatatlanul.
Mintha bárki is beleláthatna ebbe a titokba, ami még csak az övé, lábait még szorosabbra fogta.
-Vegye le a bugyiját!-szólt a férfi.
Hangja nem árult el érzelmeket és vágyat. A lányra sem tekintett, magabiztos kezekkel fogta a kormányt,
és csak mint mellékesen adta az utasítást. Mary összerezzent a hangra. Ha egy pillanatra meg is fordult a fejében,
hogy nem tesz eleget ennek a kérésnek hangzó parancsnak, nem ellenkezett.
Lassú mozdulatokkal húzta feljebb a szoknyáját, ujjait tangájának két szélébe akasztva óvatosan,
hogy ne látszódjon az intim részekből semmi, úgy tolta le azt az aprócska ruhadarabot,
ami eddig mint egy burok óvta és védte az ő titkát. A barlangot, ami már égett, és lüktetett mióta
megcsapta az orrát a férfi kellemes illata és meghallotta ott a kávézóban azt a hangot, ami olyan rezgéshullámon szólt hozzá,
hogy az a csontjáig hatolt. A lány szótlanul tett eleget az utasításnak, de közben érezte, hogy bájos arca elpirul.
Az aprócska ruhadarabot a lábánál lévő táskájába rejtette.
Próbálta mindezt határozott mozdulatokkal, leplezve kislányos zavarát, de érezte, hogy keze meg meg remeg,
és a pír mi elöntötte még vörösebb színt vesz fel. Észre sem vette, hogy az autó eközben megállt.
-Megérkeztünk.


Folyt. köv.