Pince-party és más, érdekes helyzet (1)

Együtt kerestük Zsombort a benzinkútnál, de azt válaszolták, hogy ma szabadnapot kért, mert valami pince partyra megy s mondták a falu nevét is, amit ismertünk.
Gurultunk, már közeledtünk a faluhoz. Szinte egyszerre kezdtük mondani: - Vicces lenne, ha találkoznánk Vele! S nevettünk rajta. Az is megfordult a fejemben, hogy tényleg találkozhatok is Zsomborral.
Gábor megszólalt, mikor látta, hogy az órámra nézek. – Igen, idő van! De a húsnak, felvágottnak nem lenne jó helye a kocsiban. Menjünk fel a présházakig, ott kiteszlek, és én hazaviszem a dolgokat, kipakolok, úgy sincs beriasztózva a ház, majd visszajövök ide. Addig lenne időd…, de nem fejezte be, mire. Bólintottam, majd a présházak felé mentem, de nem mentem fel, hanem megálltam s kiszálltam.
Gábor átült, megfordult s elhajtott. Én pedig, mentem felfelé és láttam balra az egyik háznál, nagyobb társaság van. Arra sétáltam, majd hallottam egy kiáltást:
- Te hogy kerülsz ide? – Zsombor tűnt fel s jött le az útra.
- Csak sétálgatok erre. Mi van itt? Buli? Pince- party, vagy? – kíváncsiskodtam.
- Valami olyasmi. – jött a válasz Zsombortól. - Egyedül vagy? Netán erre laksz, ott a faluban?
- Nem, dehogy. Gáborral vásárolni voltunk a szupermarketben s onnan jövünk. Ő hazavitte a cuccokat a hűtőbe, mert mi is ide vagyunk hivatalosak. – válaszoltam sejtelmesen.
- Ide? – képedt el Zsombor. – De hiszen az király lenne, mert én éppen angolosan távozni készültem, olyan unalmas a társaság. Gyere akkor! – s indult volna vissza.
- Ne olyan gyorsan Zsombi! – állítottam meg. – Ide, de nem ide! – nyomatékosítottam. Egy másik présházba, odébb!
- Kár – konyult le Zsombi – már úgy megörültem, hogy lesz kivel tenni valamit, hiszen reggelig, pontosabban holnap estig ráérek, mert akkor megyek melózni. – hadarta egy szuszra el.
- Tenni valamit? – kérdeztem nyomatékkal: - azt lehetne ott és ott is! – mutattam a présházak és a falu felé. – De, Gábort meg kell várnunk, s meg kell kérdeznünk, mert tulajdonképpen ő a meghívott! – tájékoztattam Zsombort. – Ne menj vissza, sétáljunk, majd csak jön már Gábor is.
- Melyik a Gábor? – kérdezte nyomatékkal Zsombor – aki nekem is tetszett?
- Igen, az! S akinek Te is tetszettél. – cukkoltam.
- Honnan tudod? Beszéltetek rólam? – kérdezte gyorsan.
- Hát, így nem, de áttételesen, mégis igen. – adtam burkoltan a választ kérdésére. Zsombornak fülig ért a szája örömében attól, amit hallott.
- Talán, remélhetek…- kezdett bele, de megállítottam. - ott jön, várd meg, nézd meg s utána!
Gábor feljött a kocsival, majd megállt mellettünk.
– Szép napot! – köszönt Zsombornak. – Hova álljak? – kérdezte tőlem.
– Itt is maradhatsz, csak húzódj félre! – válaszoltam, majd Zsomborra mutattam: - Megismered?
– Miért, kellene? Láttam már valahol? Találkoztunk mi már? – kérdezte egyenesen Zsombortól.
– Hát – kezdte, majd hümmögött, s nem tudta mit válaszoljon. - Tulajdonképpen már kiszolgáltalak Titeket, mikor ott voltatok nálam.
– Mi voltunk Nálad? Nem emlékezem! Hol voltunk? – folytatta Gábor. Én már tudtam, csak csipkelődik, élcelődik.
– Nálam, a benzinkútnál. – nyögte ki Zsombor.
– Ki emlékszik minden kutas gyerekre, aki csak tölt nekem. De aki „betölt”, arra már igen!  – nyomatékosította a válaszát s rám nézett mosolygó szemmel.
– Én nem kutas vagyok! – fortyant fel sértődötten Zsombor. – Én felszolgálok ott, mint pincér!
– Jaaaaaaaaa, az mááááás! – szögezte le Gábor. – Azokat még annyira sem nézem meg!
– Elég volt! – szóltam közbe. – Ne húzzátok már egymást feleslegesen! Gábor dönts, mivel Te vagy a meghívott, velünk jöhet-e Zsombor segíteni, vagy sem? De tudd, hogy ha igen, akkor nálunk is alszik, mert már nem fog tudni hazamenni, nincs később busza. – nyomatékosítottam Gábornak a helyzetet és a lehetőséget.
– Tudja hova vagyunk invitálva? – kérdezett vissza. – Mert mi sem tudjuk biztosan, csak sejtjük! Ha akar, jöjjön! Nálunk is alhat, de haza vihetjük, mi is kocsival. – gonoszkodott még Gábor. – Én úgy sem iszom alkoholt, csak mást! – incselkedett tovább velem, s Zsomborral Gábor.
– Gyere akkor, de ne csodálkozz semmin! Pléhpofa, megértetted! – szóltam Zsomborhoz s egyben mindkettő karját megfogva elindultunk Tibor présháza felé.
Hogy Tibor mekkorát fog nézni – gondoltam, ha mi így hármasban beállítunk Hozzá. Nem tudom, mit akar, de lehet, hogy akkor már nem akarja majd! Lassan odaértünk s indultunk fel a bejárati ajtó felé, mikor azon kijött elénk Tibor. Köszöntöttük s bemutattuk Zsombort, egy jó barátunkat, aki mindig kíváncsi és egyre többet akar tudni mindenről.
Tibor elképedve állt s látszott erre nem számított. Megtörve a zavart csendet megkérdeztem, hogy akkor mi lesz, adja elő, amiért hívott. Tibor még nagyobb zavarba került s ötölt-hatolt, de egy épkézláb mondata nem volt. Erre Gábor vette kézbe és megkérdezte:
- Voltál a városba délelőtt és vettél bdsm-ről szóló újságokat? Hányat?
- Csak kettő volt, azaz kétféle – válaszolta kényszeredetten Tibor. – Egyet - egyet vettem, az is elég megismerésül!
- Hozd ki, had lám! – utasította Gábor Tibort, aki megfordulva visszament a présházba, majd hamarosan két újsággal tért vissza s odaadta Gábornak. Az csak megnézte a címlapjaikat, majd Zsombor kezébe nyomta: - Láttál már ilyeneket? Tudod minek a rövidítése a bdsm, s miket csinálnak, akik ezt szeretik?
Zsombor ingatta a fejét, de elvette az újságokat és érdeklődéssel belelapozott azokba.
- Talán üljünk le oda az asztalhoz – javasolta Gábor. – Te meg hozhatsz a borodból is, meg a vezetőnknek, valami alkoholmenteset! Testmeleg is lehet!  – tette hozzá nyomatékosan, de nevetve.
Tibor belesápadt, majd elvörösödött. Állt egy ideig, majd elment borért. Kifelé jövet tálcán hozott poharakat és lopóban a bort. Fehéret. Letette a tálcát, majd mutatta, vegyünk poharat s először nekem, majd Gábornak akart tölteni, de Gábor elhúzta a poharát és Zsomborra mutatott, így annak töltött Tibor, majd egy üresbe magának. Koccintottunk s megittuk. Végre Tibor kapcsolt s hozott Gábornak valami üdítőt. Még egy kört töltött, azt is megittuk, majd Gábor szólalt meg újra:
- Milyen? – kérdezte s borra mutatott.
- Ittam már jobbat is. – válaszoltuk Zsomborral egyszerre. – Más nincs? – kérdeztem meg.
- Csak egyfélét készítek, nincs időm pepecselni a borral, azért nem igazán jó! – nyögte ki Tibor.
- Rendben, akkor térjünk rá arra, amiért ide jöttünk. Hallgatunk! – vettem át a szót.
- Ööööööö – kezdte Tibor – azt gondoltam, hogy átforgatva ezeket – mutatott a Zsombor által forgatott lapokra – inkább rátok hagyom, hogy mit akartok tenni. Megígérem, nem ellenkezem semmiben! – nyögte ki lassan a szavakat.
(folyt. köv.)