Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (6)

Mikor már eléggé előre meredt a felszopott farka, az eddig előtte térdelő kínai srác felállt, lekapta magáról az addig rajta lévő rövidnadrágot, majd már „zuhant” is vissza elé négykézlábra érkezve, kellően kitámasztva a két kezét terpeszben s hátra szólt a dermedten álló srácnak:
- Kérem Uram, könyörgöm, hatoljon belém, keményen, akár durván is s tegyen velem, amit csak óhajt! – nyögte ki s lehajtott fejjel várta, hogy megtegye az.
Mivel az még mindig nem mozdult, így én is rászóltam:
- Ne hezitálj, tedd! Dugd meg alaposan, s közben gondolj arra, hogy mit tett veled az előbb, itt. Légy durva vele, ne sajnáld, mert ő sem sajnált téged az előbb a társával!
A srác arcán végre megjelent az előbbi „élményei” hatása, megvonaglott s a düh elöntötte/betöltött az arcát, majd meglendítve a lábát telibe találta az előtte négykézlábon állót, aki a váratlan rúgástól előre esett, hasra a földön. De meg sem várva, hogy újra felálljon, már is rávetette magát s ott a földön ráfeküdve döfte belé a dárdáját, újra s újra, szinte odaszegezve a másikat a földre.
Közben lihegett, fujtatott s látszott, hogy minden erejét beleadja a kúrásba.
Az alul fekvő is lihegett, látszott az összeszorított száján a fájdalom, de meg sem mert mukkanni, összeszorította, szinte összezárta a száját.
Jó ideig tartott ez.
Végre minden düh elszállt már a fent lévő srácból, mert egy utolsó, erősebb döfés után kihúzta, szinte kirántotta a farkát a másikból s már spriccelt is szerte szét a nedűje.
Kifújta magát, sóhajtott, majd lassan feltápászkodott, de közben, mintha véletlen lett volna, még alaposan belerúgott, szinte átesett a földön fekvőn.
Mikor már újra stabilan állt alábán, rám nézett hálásan és leköpve a még mindig földön fekvőt, alázatosan megszólalt:
- Uram, köszönöm, hogy megengedte, hogy ezt megtegyen ezzel a féreggel. – fordította a barátom angolból.
- Váljék egészségedre! – válaszoltam nevetve, majd a földön fekvőhöz szóltam, amit barátom fordított: - Fél négykor itt állsz az ajtó előtt, kívül, anyaszült mezítelenül s vársz sorodra! Megértetted?
Választ sem várva még hozzátettem:
- S most kotródj! Addig nem is akarlak látni! Kifelé! – sürgettem.
Megvártam, míg az összekapja magát s cuccait, s kikotródik a szobából, de mellette a boy jött vissza:
- Uram! Parancsod szerint két thai rabot előállítottam a szomszéd szobába az urak szolgálatára. Akarod látni őket előtte? – kérdezte meg alázattal.
- Én? Vagy mi? Dehogy. Tegyenek csak velük, amit akarnak, majd a mi számlánkkal fizetjük. – válaszolta helyettem a barátom s mutatta a boy is távozzon.
Az azonban még nem végzett, valamit akart még mondani:
- Uraim! Mivel ez a szolga ki van a két, kínai úr által fizetve reggelig, így ez Önöknek nem lesz felszámítva s a hely sem! – mosolyodott el, meghajolt, majd távozott.
Összenéztünk a barátommal, majd elnevettük magunkat:
- Ez fenomenális! – tört ki belőlem. – Pontosabban ingyenes! Ha, ha! – nevettem, alig el híve, amit hallottunk.
A barátom is velem nevetett, majd megszólalt:
- Azt teszel vele, amit csak akarsz – mutatott a srácra: - de ne feledd, fél négyre a most kimentet idehívtad. Maradjon arra is energiád! – figyelmeztetett jóindulatúan.
- Ne félts, lesz. Nem maradsz? – kérdeztem meg.
- Nem, nem, nem zavarlak. Jobb ez kettesben. – állapította meg s hozzátette: - Jó szórakozást Neked! – s kiment ő is.
Ott maradtunk kettesben a sráccal. Az zavarban volt. Ott tétlábolt s nem tudta mit tegyen, vagy ne tegyen most, hogy kettesben maradtunk. Kicsit gondolkoztam, hogyan fogunk társalogni, megérteni egymást, de ekkor nyílt az ajtó s bejött a magyarul beszélő kínai srác. Megoldódott:
- Gyere ide! – szólítottam fel, majd mikor odaért, elém állt rárivalltam:
- Mit képzelsz, ki vagy? Szolga, pontosabban rab, itt! Térdre, de azonnal! – ordítottam keményen.
A srác összerezzent, azonnal térdre vetette magát előttem én pedig a hajába markoltam, azzal húztam magamhoz s már szinte az arcába sziszegtem:
- Valld be, hogy mi volt a vétked, amiért ide kerültél s mennyi ideje vagy itt és mennyi van még hátra? – soroltam kérdéseimet.
- Uram! Családom eladott ide pénzért, hogy négy öcsémet tudják etetni, ruházni. Már egy hónapja vagyok itt s egy évig maradok, szolgálok itt. – felelte halkan.
- Rendben, akkor most megengedem, hogy azt tégy velem, rajtam s persze rajta is – mutattam a bejött kínaira – ami szerinted kellemes, kéjes nekünk! – mondtam.
A srác nem hezitált, már oda is térdelt elém, alaposan, kellemes simogatott, csókolgatott végig mindenhol, levéve a rajtam lévő felesleges holmikat, majd mikor már sikerült merevvé tenni, rám ült, meglovagolt, s közben szopta is már a magyarul tudót, aki előtte állt, majd ő szopott újra engem s közben a puccsított farába élvezte a másik srác farkát.
Felváltva tettük egymással hosszú ideig, majd elfáradva kicsit lepihentünk.
Arra ébredtem – mert elszundítottam -, hogy a magyarul tudó kínai srác ráz, hogy már itt van az ajtó előtt a következő tag.
Akkor felállva magam elé intettem a rab szolgát, vettem egy korbácsot s megkorbácsoltam, de súgtam, hogy ordítson, ahogyan csak tud, a száján kifér.
Közben pedig a magyarul tudónak mondtam, hogy hozza be – a fülénél és a pöcsénél fogva – az ajtó előtt állót.
Így is történt.
Mikor az belépett, még két nagyot ütöttem a rabra, aki ettől már igencsak felordított – nem tetetésből - s mutattam, hogy elég volt, távozzon. Az összekapta magát, még kezet s lábat csókolt, majd kiment, magunkra hagyva hármunkat.
Az újonnan érkezett alázattal állt, majd térdre borult, de mikor felnézett rám láttam, hogy szeme megakad a harmadikon. Kérdőn felszaladt a szemöldöke.
- Ne csodálkozz! Én nem tudok angolul, ő fog tolmácsolni s elmondani utasításaimat neked. Megértve?
- Igen, Uram, parancsod szerint! – válaszolta alázatosan az.
- Azért előtte még pár kérdést felteszek neked:
1. Miért döntöttél úgy, hogy itt akarsz szolgálni és miért pont engem?
- Azért Uram, mert bár magam Úr vagyok, s szeretek dominálni mást, de azért néha én is szeretem, ha valaki, akiben sokkal több dominanciát vélek felfedezni, mint ami bennem van, engem/rajtam uralkodik s akkor olyan jó engedelmeskedni a másik akaratnak. – felelte komolyan.
- 2. Szerinted, akkor n dominánsabb vagyok nálad? Miből gondolod? – folytattam a kérdéseimet.
- Abból Uram, ahogyan ide beléptél, nem törődve az itteni szabályokkal, s utasítottál itt mindenkit, akár szolga, rab, akár úr volt, mint Te. – jött a válasz tőle.
(folyt. köv.)