A báty, öcs s a barátnő esete (3)
2019. 02. 16. 18:12 | Published: 1294x
A két srác egymás kezét fogva kiléptek az ajtón. Bentről láttam, ahogyan megdermedtek.
Nem csak a hirtelen hidegtől, de a szemük elé került látványtól is.
Ugyanis, amint kiléptek az ajtón, egy kis erkélyre kerültek s ott volt előttük, lent, az épületek „udvarán”, a két úszómedence a benne úszókkal s szemközt a lépcsőház, ahol fel- s lejárkáltak a vendégek a wellnesz részleghez, az öltözőkhöz, vagy a termál medencék felé.
Ugyan lentről nem láthattak fel, rájuk, akik az erkélyen álltak, azaz csak a mezítelen felső testüket láthatták lentről is, de azt, hogy nincs alul rajtuk semmi, még egy lepedő sem, azt nem . Izgalmas élmény lehetett.
A két srác – zavarában – persze, szinte azonnal elengedte egymás kezét, s lehuppant az erkélyen lévő kis padra. Jó darabig ültek csak ott, mereven. Mire felengedett a merevségük, vagy inkább „megjött”, mert megtapasztalták s meg is látták egymáson, majd magukon, hogy izgalomba jöttek, farkuk mereven, előreállt ültükben .
Elkezdtek kuncogni, mint hallottam bent, s azt is láttam, hogy a kezük újra elindult a másik merev farka felé s ráfogtak, majd már kicsit lassan kezdve, de egyre gyorsulva izgatták a másikét s nyögtek az élvezettől, a magukén érezve a másik kezét és „hevét” .
Hamarosan el is durrantak mindketten, lihegve s gyorsan körülnézve, hogy senki sem látta-e ezt? Mivel nem tapasztaltak semmit, így a volt kék gatyós srác lebukott s alaposan körbenyalakodta, letisztította az öcs farkincáját mindenhol. Majd az öcs következett, aki hasonlóan „takarított”.
A végét én már nem vártam meg, hanem bementem a szaunában, ahol csak én voltam s lefeküdtem az ottani rácsra.
Nem sok idő telt el, mikor nyílt az ajtó s besorjáztak rajta ők ketten.
Kicsit meglepődtek, hogy ott látnak, de nem nagyon, mert még egymás kezét sem engedték el, hanem csak az öcs szólalt meg:
- Összejöttünk, mint látod. – kezdte.
- Igen, látom. S örülök is neki! - válaszoltam mosolyogva.
- A bátyámék még nem jöttek fel?- kérdezte meg az öcs tőlem.
- Mint látod még nem. – válaszoltam, de hozzátettem: - Azt gondolom nem is fognak.
- Miért nem? – kérdezte meg, de nem az öcs, hanem a másik fiú.
- Mert – szerintem – a barátnője nem engedi ide fel. – válaszoltam nevetve. – Még talán láthatna mást, szebbet, vagy fiatalabbat, mint ő. - folytattam huncut mosollyal.
- Tényleg, más, sások nem jártak közben itt, míg mi nem voltunk? – kérdezte meg az öcs érdeklődően.
(Megértettem azonnal kire, vagyis kikre céloz, de úgy tettem, mintha nem kapcsolnék.)
- Nem tudom, kikre célzol, de csak eddig egy másik tag jött vissza, mert valamit itt felejtett. Mást nem láttam. – válaszoltam neki.
- Ugyan, nehogy már ne tudd. – szólalt meg a volt kék gatyós srác. – Még én is észrevettem, ahogyan ideérkezésünkkor „reflektorozott” körbe-körbe a szemével s akkor még nem engem keresett. – szögezte le.
- Ja, már tudom. Rájuk gondolsz? Ők beültek együtt az egyik infraszaunába s még most is ott falják egymást. – válaszoltam s mutattam a hátunk mögé.
De, tévedtem.
Ugyanis nyílt az ajtó s besorjázott rajta a pár, akiről az öcs az előbb érdeklődött.
A srác jött be előbb, s csak utána a csaja. A srácnak állt, mint a cövek. Mereven, előre.
Ugyan végignéztek rajtunk, majd összenevettek.
(Látták, hogy mi „kókadtan” ülünk a padon.)
Leültek mögénk, pontosabban fölénk, a legmagasabb padra.
Pontosabban nem ültek, mert csak a srác ült le s a csaj az ölébe ült.
Bele!
(Mindez persze nem ment némi zaj, viháncolás, bevetés nélkül.)
Nekem ez sok volt, így én felálltam s kijöttem.
Kifelé jövet még láttam, hogy a két srác egymásra néz, kissé zavartan.
Hamarosan azonban ők is kijöttek utánam, de mind a ketten takargatták a kezükkel az ágaskodó szerszámjukat.
Iparkodtam nem észrevenni ezt, de magamban jót nevettem rajtuk s a zavarukon. Az öcs szólalt meg:
- Tudod, nem szeretem nézni, ha más teszi s nekem csak nézni szabad, ha egyáltalában szabad. – kezdte.
- Én mondtam, hogy tegyük mi is, de ez a mamlasz, nem merte, akarta. – szólalt meg a társa.
- Szívesen tenném – tudod, ha lenne hol, de itt, azaz ott nem! – szögezte le zavarában az öcs.
- Miért, nincs helyetek, ahol összebújhatnátok? – kérdeztem meg tőlük.
- Sajna nincs. - kámpicsorodtak el mind a ketten. – A bátyámékhoz nem mehetünk, Neki meg nincs helye. – felelte az öcs. – Itt meg, ciki! – folytatta szomorúan.
- Ha csak ez a gond, gyertek, nálam van hely. – feleltem vidáman.
A két srác összenézett, megfogta egymás kezét és összecsókolóztak előttem, majd megszólaltak:
- Jó lenne, nagyon is, de biztosan zavarnánk Téged. – kezdték.
- Már miért zavarnátok? Én sem zavarnálak Titeket! – nyugtattam meg őket. – Míg elfoglalkoznátok egymással, én készítenék valami harapnivalót, mert utána biztosan éhesek lesztek. – folytattam. – Piám is van, de másról Nektek kell gondoskodnotok! - viccelődtem velük.
- Miről beszélsz? – kérdezte meg az öcs, de a társa odahajolt s valamit súgott a fülébe. Az öcs elnevette magát, s jó kedvűen bólintott. – Ja, úgy más! Tőlem mehetünk is.
- Tőlem is! – szólt a srác is. – Előre köszönjük Neked.
- OKÉ, akkor mehetünk is! – mondtam s felálltam, felvettem a fürdőgatyómat, majd a lepedőt magamra tekertem s indultam kifele.
A srácok is követtek, majd mivel lemenve nem láttuk a bátyját, meg a barátnőjét, keresésükre indultunk.
Mindenhova benéztünk, de előbb a párt találtuk meg szorosan összekapaszkodva az egyik infraszaunába. Az öcs jól meg is nézte őket, de legyintett, majd a srácot arcon csókolta mondva:
- Te jobb vagy!
Folytattuk a keresést, míg nem egy lenti só téglás szaunában megtaláltuk őket. Az öcs közölte a bátyjával, hogy ő elmegy, meg sem várta a válaszát, már ki is lépett.
Elhagytuk a szauna világot, visszamentünk a termálfürdőbe, majd az öltözőkhöz mentünk.
Felöltözve elmentünk hozzám.
(De az már egy másik történet.)
Comments (0)