Gábor visszatérése után történtek (1)

Visszafelé azon gondolkodtam, hogy mi is történt velem az elmúlt időszakban. - Ez még én vagyok, vagy már más ember, másik Gábor? Mikor vasárnap - otthon lezavartunk - a nejemmel egy schnell-partyt, akkor is majdnem csőd lett, mert már a vetkőzésnél gondjaim akadtak, mikor az asszony segíteni akart. Szerencsére be tudtam sikerrel fejezni, mert ő mindig érezni akarta a „magokat” magában. Közben végig arra gondoltam, amit Félix mondott, tanácsolt eljövetelemkor: - Légy ott, csak ott s ne gondolj akkor másra!
Félix rendes volt, hogy erre például nem is kérdezett rá eddig, meg gondolom már nem is fog!
Még két hét sem telt el, már nem gond, vagy nem annyira gond, hogy levetkőzöm egy másik pasi előtt, vagy együtt legyek vele, velük huzamosabb ideig, akár mezítelenül is. Sőt, már azt sem zárom ki, igaz még nem akarom csinálni, hogy mással is legyek úgy együtt. Mi lesz ebből, ha itt maradok egy hónapig, vagy kettőt? – gondolta magában Gábor, míg elaludt Félix oldalán.
Reggel Félix beküldte a kocsival a faluba. Észre sem vette, hogy már a faluban gurult, míg csak észre nem vette Tibort az út szélén. Földbegyökerezett lábakkal állt ott és nézte az ismerős kocsit, amit nem Félix, hanem Gábor vezetett. Látszott azt gondolja, most kocsit loptam, s azzal megyek el. Kiintett, de hajtott tovább. Már rátért a földútra, mikor meglátta Ervint jönni a háztól. Megálltam, mire ő odalépett s köszönt. Szinte kérdés nélkül mondta, hogy a héten már nem találkozunk, mert ő nem jön, holnap Tibor lesz. Tiborról jutott eszébe, s megkérje, hogy ugorjon be Tiborhoz, kérje meg a nevünkben – mert az előbbi találkozáskor elfelejtett szólni neki - holnap hozzon ki hozzájuk friss kenyeret, 3 óriás kiflit és egy fél tucat pizza alapot. Megkérdezte, hogy bevigyem-e, de megköszönte s ment gyalog tovább. Még utána szóltam, látta-e Félixet, mire válaszolta, hogy napozik a kerti tisztáson. De a hangsúlyában volt valami furcsa, ami megütötte a fülemet.
Ment tovább és már a sorompón is túl járt, mikor eszébe jutott, hogy a kocsiban van látcső. Megállt az erdőszél előtt, kivette a messzelátót és gyalog kiment a bokrok takarásában annak a széléig. Ott szeméhez emelte a messzelátót és körbenézett. Semmit sem látott. Szinte teljesen kihalt volt a táj, a rácsos ablakok mögött mindegyik ablak zárva, kapu becsukva. Legyintett s visszament a kocsihoz. Lassan - kettesben - gördült, miközben jobb kezével a volánt, ballal a látcsövet tartotta a szeméhez. Hirtelen megállt, mert meglátta Félixet a kerti tisztáson. Nézte egy ideig, de semmi különöset nem látott, csak arra figyelt fel, hogy az feláll, összehajtja a törülközőt és visszaballag a ház felé kényelmesen. Eltette a látcsövet a helyére a kesztyűtartóba, s ment a házig, majd kinyitva a kaput beállt a garázsba. Mindent bezárt: a garázst, kaput és elindult a házba. Sehol sem látta Őt. Visszatérve a nappaliba az ablakhoz lépett, kinézett, de a kertben sem volt látható. Ekkor mögötte megszólalt:
- Ne mozdulj, ne fordulj meg! – hallotta Félix határozott és szigorú hangját.
- Igen, Uram! – válaszolta s azonnal kis terpeszbe állt, kezeit hátratéve, ahogyan kívánta máskor, s várt.
- Mondtam, hogy ne mozdulj meg! – üvöltött rá Félix. Nem értette a dolgot, de majd kiderül. – gondolta magában Gábor.
Mikor reggel kiment Félix Ervinhez már elhatározta, hogy ma és holnap még keményebb lesz Gáborral, mert sok mindent akart még neki megmutatni, s úgy könnyebb lesz, ha keménykedik. Elhatározta azt is, hogy ha megjön, megfenyíti s akkor kevésbé fog ellenkezni. Kiment egy szál fürdőnadrágban a kertbe, mintha napoznék, de inkább azért, hogy lássa, mikor megjön a kocsival. Észrevette, s azt is, ahogy megállt a kocsival az úton. Csak egy idő után indult el újra, de nem sietett. Ez alatt Félix visszaért a házba. Felvette az előre odakészített bőr nadrágot a hozzávaló csizmával, a bőr mellényt s a sapkát. Kezében lovaglóostort fogott. Így várta Gábort, aki még sohasem látta ebben a szerelésében.
(Az első esti vacsoránál kijelentette Gábornak, hogy még nem volt rajta bőrruha, mire Gábor megjegyezte, nem is tudná abban elképzelni. Akkor ne csak képzelnie kelljen, de lássa, tapasztalja is meg, milyen az s mit is jelent annak, aki viseli! Ezért mindent beszerezett még a városban.) Szerencséje volt, mert Gábor bejőve az ablakhoz lépett, kinézett azon, engem keresve. Így észrevétlen mögé kerülhettem. Nem látott meg!
- Ne mozdulj, ne fordulj meg! – szólta határozottan és szigorúan Gáborra Félix.
- Igen, Uram! – válaszolta s kis terpeszbe állt, kezeit hátratéve, ahogyan máskor kívánta tőle.
- Mondtam, hogy ne mozdulj meg! – üvöltött rá újra és végigvágott a hátán a lovaglóostorral. Nagyot csattant. Gábor felszisszent, látszott nem tudja, mit tegyen.
- Térdre, majd kezek a padlóra! – adta ki a következő parancsot.
Mikor megtette, fenékbe billentette, az előre esett, mert nem számított erre sem. Ahogy előre esett az arcát védve, azt oldalra fordította s ekkor meglátta. Mivel alulról látta, így sokkal félelmetesebb lehetett, amint ebben a bőr ruhában fölé tornyosult. Gábor megijedt. Összehúzta magát, s várt. Ott maradt fekve a padlón. Belerúgott a lábába:
- Állj fel, Te dög! – sziszegte.
- Igen, Uram! Azonnal. – jött a válasza és gyorsan felpattant s vele szemben megállt.
Szemében még ott volt a rémület, amint szemtől szembe álltak. El nem tudta képzelni, mi történhetett, míg nem volt itt. Nem sok gondolkozási időd kapott, mert ráüvöltött:
- Így szoktál urad elé kerülni? Majd utasította: - Le a göncökkel! Mindennel!
- Igen, Uram! – válaszolta katonásan Gábor, majd kis gondolkozás után hozzátette:
- Nem, Uram! A szolga nem viselhet ruhát a gazdája előtt, sohasem.
- Akkor hogy mertél így a szemem elé kerülni? – ordított rá. – Hiányzik a fegyelmezés, a büntetés? Lazsálunk, netán ma este is kvaterkázni akartál velem? – bődült el.
- Hogy mernék ilyenre gondolni? Kérlek, büntess meg Uram, mert hibáztam! – szólt és állt már szabályosan.
- Odakészítettem, amit felvegyél! – intett a székre.
Gábor odanézett s eltátotta a száját. Egy láncokból és bőrszíjakból álló valamit látott, de el nem tudta képzelni, hogyan kell felvennie. Ezért mondta kérlelve:
- Kérlek, Uram! Utasítsd szolgádat, mit tegyen, mert ilyent még nem láttam sohasem s nem is viseltem! Nem tudom, hogyan kell felvenni. Odalépett hozzá, és a kezébe adta, majd segítette felvennie azokat. Megigazította a láncokat, meghúzta a bőrszíjakat és a farktőre kerülő karikát is a helyére igazította, majd hátralépve végignézte gusztálva. Gyönyörű volt, ahogyan simult a testére az.
- Fordulj meg! – parancsolta s onnan is megnézte. Ellágyult a tekintete ezt a szép, formás, izmos testet nézve, aki most az övé, csak az övé! Azt tehet vele, amit akar és meg is fogja tenni! – határozta el s gyorsan megkeményítette arckifejezését.
- Visszafordulni! – hangzott keményen az utasítás. Gábor visszafordult s a szokásos állást vette fel.
- Most először alakizni fogunk! – hangzott el - azaz végrehajtod a kapott utasítást, de azonnal! S már jött is az első:
- Vigyázz!
Gábor összekapta magát, kihúzta testét, s próbált mereven állni. Körbejárta s a mellkasára ütött a lovaglópálcával:
- Ki a mellet, dülleszd! – szólt rá, majd a hasára ütött:
- Ezt meg be! – szólt. Megfogta a combjainál és újra parancsolt:
- Keményebben állj, feszítsd meg az izmaidat! Látta, megtette s már utasította is:
- Pihenj!
Gábor meglazította izmait, újra kis terpeszbe állt, kezeit hátra tette s összekulcsolta a popója mögött. Megint körbejárta. Ezt jónak ítélte.
(folyt. köv.)