Az első találkozó 1. rész

Ülök az ágyam szélén, felöltözve és a telefont nézem. Várom, hogy megszólaljon. A hívásod várom Szépem. Maidet pórázon tartom még. Kitörni készül, már menne. De míg nem hívsz, nem hívod addig nem mehet, nem engedhetem szabadjára. Ő csak a Tiéd. Nem beszéltük meg, hogy mi legyen rajta, így én öltöztettem fel. Remélem, hogy megfelelünk. Áttetsző, elöl csak épp megkötős blúz, miniszoknya, combfix. Ennyi. Mindenhez hozzáfér Gazdája. Nincsenek fölösleges ruhadarabok. A kéznek é s a szemnek szabad útja van mindenhová.
Megszólal a telefon és Maid szabad. Várja a Gazdája és ő rohan hozzá.
- Gyere le – ennyi az utasítás.
Már a lépcsőházban veszem a kabátom és futok le a harmadikról. Kilépek az ajtón és lehajtott fejjel megyek a kocsihoz, beülök. Mielőtt elindulnánk a találka helyre, végigmustrálsz. Belemarkolsz a hajamba, fejemet szinte az öledbe húzod és fölém hajolva kérdezel:
- Durva legyek Maid veled vagy kedves? – várod a válaszom, de nincs szavam hirtelen. A szívem szinte kiugrik a helyéről.
- Mit szeretnél Maid? – türelmetlenség bujkál a hangodban.
- A kedvességet jobban szeretem, Gazdám – válaszolom halkan. – De Gazdám dönt.
- Jól látod, kis ribancom, majd eldöntöm. – elengeded a hajam, visszaülök rendesen.
Nézel, figyelsz, széthúzod a kabátom. Kezed már a combom közt. Szemeiddel az arcom fürkészed. Minden rezdülésemet figyelemmel kíséred. Én pedig rezdülök, remegek, hisz a nedves puncimat térképezed fel az ujjaiddal. Megtalálod a piercingemet és kicsit játszol vele. Finoman, észveszejtően. A sóhaj az első ami kiszakad belőlem, majd végigfut testemen a remegés. Ujjaid bennem. Ez már sok nekem. Nyöszörögni kezdek az érintésedtől, nem bírok nyugodtan maradni.
- Mi a baj Maid? – kérdezed, miközben a szemedet nem veszed le rólam
- Semmi baj Gazdám - felelem alig hallhatóan, mélységes zavaromban.
Nincs baj, hisz oly dolgot teszel, amitől lassan az élvezet határára jutnék. De nem ez a cél és hirtelen megfosztasz a kezedtől. Csalódottságom elrejtem, mert nem az én örömöm volt a cél. A kíváncsiságod elégítetted ki. Benyúlsz a blúzom alá és az ikreket is kézbe veszed. Kihúzom magam ültömben, feléd domborítom a mellkasom. Szeretném, hogy minél tovább simogasd őket. Persze ez is csak addig tart, amíg Te akarod. Az arcomról olvasol. Látod, hogy felzaklat az érintésed. Érzed, hogy remeg a testem a kezed alatt. Hallod, hogy alig bírok levegőt venni. Ezt akartad. Tudni, hogy mit okozol. Birtokolni akarsz mindenemet. Én pedig akarom, hogy birtokolj, uralkodj felettem. Nem titkolok előtted semmit. Mindenem a Tiéd, az utolsó sóhajom is.
- Öltözz fel rendesen, indulunk!
- Igenis Gazdám. – megigazítom magamon a ruhám és elhelyezkedek az ülésen rendesen.
Nem tudok gondolkodni, pedig beszélgetünk. A testem, az érzéseim nem hagyják, hogy emlékezzem, mi is történt az úton. A bensőm ég a vágytól, a testem meg-megremeg. Még friss az élmény, hogy bennem jártál. Nem gondolkodom előre, nem érdekel, hogy mi fog történni. Veled vagyok és ez mindennél fontosabb. Azt teszel velem, ami csak jól esik Számodra. Azért vagyok, hogy szolgáljalak. Bármi is legyen a kívánságod. Tudom, hogy a büntetésem nem marad el. Hisz vétettem. Nem tudom, mekkorát, nem tudom, hogy mit kapok. Picit félek is tőle, de tudom, hogy bízhatok benned.
A szobában hideg van. Állok középen, még kabátban és fázom. De nem ettől remegek. A hátam mögött vagy és simogatsz.
- Vedd le a kabátod – és velem szembe állsz
Kabát a fogason és remegve állok előtted. Mit mondasz vajon? Kellek Neked? Vagy úgy döntesz, ennyi volt, hazaviszel és nem vagy rám többet kíváncsi. Kérdések bennem, de nem tehetem fel őket. Állok előtted és várom, hogy a mustra végén, hogy döntesz felőlem. Felhúzod a szoknyám, szétnyitod a blúzom. Végig fut a kezed a testemen. Nem nagyon bírok magammal, de muszáj. Itt már csak Maid van. Ő nem tesz semmit, amire ne kapott volna engedélyt, utasítást, parancsot. Alázatos szolga, Gazdája akarata élteti, ettől boldog.
- Maid most köszöntheted Gazdádat. – tenném, de nem tudok megszólalni.
Kutatok a fejemben egy értelmes mondat után. Nem találok semmit. Szégyenem nagyobb zavaromnál. Hisz én írtam a köszöntőt, hisz Neked írtam. De csak ürességet találok. Már majdnem sírok, de nem tehetem. Bekell vallanom, hogy nem tudlak köszönteni. Félek, szégyellem magam és most elbújnék a föld alá is. Csalódott leszel, tudom. Már az első találkozón csalódottságot okozok. Ez az érzés mindennél rosszabb.
- Maid! Nem hallom!!! – hangod úgy csattan, mintha pofon ütöttek volna.
- Gazdám, kérem bocsásson meg nekem. Nem jut eszembe semmi. Alázatosan bocsánatáért esdekelek, de még a nevem sem jut eszembe. – nem sírok, de közel járok hozzá.
Mit fogsz tenni most, hogy bevallottam hibám és gyengeségem? Talán elnéző leszel most az egyszer velem, hisz tudod, hogy mennyire zavarban vagyok, mennyire izgulok. Már párszor átbeszéltük ezt a dolgot. Leszel oly kegyes hozzám, hogy elnézd ezt nekem most? Esélyt kapok arra, hogy megbékíthesselek? Büntetést szabsz ki? Bármit megteszek, tudod, hogy bebizonyítsam, alkalmas vagyok arra, hogy szolgád legyek.
Belemarkolsz a hajamba.
- Térdre kis ribanc! Nem emlékszel? - térdelek már előtted, hajamnál fogva tartod a fejem, hogy a szemedbe tudjak nézni. Látod vajon a szégyenem?
- Nem Gazdám. Kérem, bocsásson meg nekem. – könyörgök.
Nézel csak. Óh, kérlek. Dönts felőlem, ne hagyj így a kétségek közt. Tégy velem bármit, csak ne ez a szótlan nézés! Nem szólhatok, várok csak.
- Hajolj az asztalra!
Parancsod teljesítem azonnal és már csattan is az első ütés a fenekem. Újabb hiba. Nem számolom hangosan és nem köszönöm meg. A második után rám szólsz.
- Számolod Maid?
- Igen Gazdám.
Már hangosan teszem a dolgom.
- Három. Köszönöm Gazdám. – és jön a következő és a következő.
Lassan legyűröm a zavarom és igyekszem a kedvedre tenni. Jó szolgaként tenni a dolgom. Figyelek és teljesítek. Nem akarok több büntetést.