Férfi cheerleaderekkel (vezérszurkolók) történt (4)
2018. 10. 22. 10:39 | Published: 1499x
Susan látta, ahogy remeg ott állt s várta az újabb büntetését Al Helentől. Helen nem sokat teketóriázott, már kapta is kézbe Al szerszámát s jól megszorongatta a markában, nem törődve annak sziszegésével, de később már kisebb – igaz halk – sikongatásaival sem. Mint aki megőrült úgy gyötörte Alt a szerszámját. Néha a másik – szabad – kezével egy-egy hatalmas pofonra is telt tőle, hátha észreveszi magát Al és elhallgat.
Nem ez következett be.
Al fenyítése s gyötrése még egy ideig folytatódott volna, s látszott Helen már arra készült, hogy Alt térdre rántja a farkánál fogva s belerúgva el is döntötte, majd ráugorva taposta a testét, mellét, de különösen az elengedett farkát és golyóit. Al próbálta tartani a száját, szorította erősen, de az látszott, hogy szenved továbbra is.
Helen most hozzám fordult s parancsoló hangon szólt rám:
- Ugorj, menj fel a házba, kopogj be illedelmesen s kérj egy felcsatolóst kölcsön Jeremy úrtól! Az egyik lábad ott, a másik itt legyen! – sürgetett s maga folytatta Al taposását.
Eliramodtam, ki a pajtából a ház felé. Addig még futottam, de a ház sarkánál megtorpantam.
A ház sötét volt. Egy szobában sem égett sehol villany, mint ha üres lenne a ház.
Áll Susan némán s várt. Végre észrevette, hogy a ház bejárati ajtaja nyitva van s a csendben hallott valamit. Valami zajt, vagy inkább szuszogás, fujtatás hangját.
Nem mert mozdulni, csak hallgatózott.
Igen. Ez olyan hang volt, mikor valahol, valakik szexelnek. S élvezik is.
Hallotta a távolból, a pajtából Kelen sürgetést, de ezt nem csak ő, hanem a házban lévők is hallották. A zaj elhalt. A nyitott ajtóban megjelent Thomas egy szál semmiben, de még felhevülten az előbbitől s mivel nem látott senkit, kiáltott:
- Van itt valaki? – kérdezte meg.
Erre már Susan megmozdult, előlépett, hogy Thomas a teraszról is láthassa s megszólalt:
- Bocsánat, csak én vagyok. Helen úrnő küldött, hogy kérjek kölcsön a számára egy felcsatolóst, de jó vastagot, mert …. – s itt elakadt a szava, nem mintha nem tudta volna, mire kell az Helennek, de mégis, más tudni s más azt ki is mondani.
A teraszon Thomas hangosan felnevetett s annyit mondott csak, hogy bent Jeremy úr is hallja:
- Hallod Uram, Helen úrnő meg akarja dugni a szolgáját, de nincs, vagy nem hozott magával ehhez „szerszámot” s most Susant küldte ide érte kölcsönkérni. - mondta s hahotázott közben. Bentről Jeremy úr hangja hallatszott:
- Menj, keress, kell lenni valahol! Nagyot válassz, meg egy kicsit is! A nagyot add Susan kezébe a kicsit pedig tedd be neki, s úgy küld vissza Helenhez! De iparkodj ezzel, nem tudok s akarok várni sokat rád! – dörgött a hangja a türelmetlenségtől.
Thomas beszaladt a házba, hallani lehetett a keress hangjait, majd a – Megvan! – felkiáltást s már jött is ki, kezében hozva egy új, méretesebb felcsatolóst – még a sötétben is látszott a vakító fehér színe – s egy másikat, ami már használtabb lehetett, mert nem volt olyan fehér s azt megfogva Susan haját, ledöntötte előre, majd megujjazta s belé nyomta.
- Siess, vidd, Kelen úrnőnek, de ki ne ejtsd közben! – utasította s nevetett.
Mit nevetett, a térdét csapkodta hahotázása közben, ahogy látta Susant elindulni, mert igencsak össze kellett szorítania a farpofáit, hogy bent tartsa a dildot, hogy ki ne essen.
Susan iparkodott, ahogy tudott, de még hallotta:
- Gyere már te kurafi! Hagyd ott s vissza hozzám, alám! Te valódit kapsz s tőlem. – biztatta Jeremy mester Thomast.
- Igenis uram, már szaladok s itt is vagyok. – ennyit hallott Susan s már a pajtához közel járt, ahonnan Helen úrnő hangját és Al nyögéseit hallotta, mert valamivel alaposan elpáholta.
- Na, végre, csak hogy ideértél! – fogadta Helen Susant s elnevette magát látva Susan igyekezetét, hogy magában tartsa a dildót, de ne puncijában, hanem az anuszában.
- Itt vagyok. – mondta Susan is s nem figyelt, így kiesett a dildó belőle.
- Akkor előbb neked teszem vissza, de a helyére! – mondta Helen s úgy is tett, majd a másik, vastagabbat megszemlélte s az előtte már négykézlábon álló Alhoz fordult, az ánuszához illesztette s belenyomta, azaz csak nyomta volna, mert nem ment.
Helen rendesen felcsatolta magára az eszközt, majd úgy hajolt vissza Al fölé s már sikerült – Al nyögései hangjaira – belenyomni félig, majd újra erőlködve tövig a felcsatolóst.
- Megtanulod majd a rendet s a helyedet! – ígérte Alnak Helen úrnő s dolgozni kezdett benne.
Mint a dugattyú úgy járt benne s látszott nem kíméli, erősen, szinte erőszakosan teszi, amit tesz.
Közben magához intette Susant, akit Al elé fektetett a földre s Alnak mutatta, hogy foglalkozzon Susan dildójával.
Így mint a hárman dolgoztak.
Jó ideig hallatszott a nyögés a pajtában, majd végre abbamaradt, Susan és Al elterült a földön a kimerültségtől.
Helen felküldte őket a padlásra, a szénába aludni, míg maga a ház felé vette az irányt, visszavinni a kölcsönkapott eszközöket.
A háznál maga is meglepődött, hogy nem látott fényt sehol a házban, de hamar észrevette a nyitott ajtót s hallotta a félreérthetetlen zajokat, érzéki hangokat, nyöszörgéseket is.
Nem tétovázott, belépett a nappaliba kezében a kölcsönzött dolgokkal.
Alig látott valamit, de az elég volt.
Jeremy mester Thomast dugta, aki a kanapé háttámláján hajolt át s hallatszott mind a ketten élvezik a”kis tornát”.
Jeremy azonban meglátta Helent, megállt, majd Thomas mellé intette s ő is áthajolt a háttámláján s Jeremy mester felváltva vette kezelésbe őket a saját szerszámjával és a kezébe adott felcsatolóssal.
Mind a hárman megkínlódtak azzal.
Helennek is tág, nagy volt, Thomasnak pláne, de Jeremy mester megoldotta.
Hosszú ideig folyt a móka, igaz kacagás nem volt, csak utána újabb nyögések, sikkantások sorozata, mert Jeremy mester nem hagyta ki a subjai megkorbácsolását sem a végén.
Helen visszament a szénapadlásra aludni, Jeremy mester s Thomas a nappaliban aludt el.
Verőfényes reggelre ébredtek. Ideje is volt, mert még rendet kellett rakni a házban, s pajtában is, majd reggelitek s indultak haza a kocsival, amivel jöttek.
„Szép volt, jó volt, de elég is volt!”
Nyugtázták már hazafelé az elmúlt nap eseményeit.
Otthon nem beszéltek erről, pedig sokan kérdezgették hova tűntek el.
(vége)
Comments (0)