Férfi cheerleaderekkel (vezérszurkolók) történt (3)
2018. 10. 13. 22:10 | Published: 1242x
Thomas tehát már előre felkészült, hogy a Helen által felszopott Jeremi dom a farkát belé fogja nyomni, ami meg is történt, Helen nem kis csodálkozására. A nyergen való hasalás ugyan nem volt kényelmes, de jól megtámasztotta alulról s így élvezte ura alapos döngöléseit. A dom benne ment el s igen élvezte, de kihúzva Thomasból a farkát Helennek kínálta letisztogatásra. Közben jelbeszéddel mutatta Thomasnak, ha Helen végzett, akkor ő jön, dugja meg.
Így Helen alig végzett Jeremi dom farkával már egy másik lengedezett előtte s ideje sem volt gondolkozni, mert Thomas megfogta a fejét s alaposan, mélytorkosan ráhúzta a sajátjára, nem nagyon törődve a hangjaival, ellenkezésével, majd a hajánál fogva felrántotta, megfordította s a nyeregre nyomva már benne is volt s pumpálta keményen, gyorsan s kíméletlenül. Sokáig tartott, mert már semmi, vagy alig valami jött csak belőle, de nem lohadt le, volt benne még vér s így keménység.
Közben azért azt is hallotta, hogy Susan az áztatott kötélvéggel alaposan megcsapdosta Al testét. Így, álló, kemény farokkal visszament, elhúzta Susant Al-tól s odaszorította az egyik karám falához s már járt is benne a farka, mint egy dugattyú. Susan is élvezte, mert aprókat sikkantott a kéjtől közben. Jó hosszan bírta Thomas, s közben még pozíciót is váltottak s úgy folytatták addig, míg csak nem hallották Jeremy mester kiáltását:
- Elég volt! Gyertek ide mindannyian! – hangzott a sürgető parancsa.
- Igenis, Uram! – szólt a válaszuk, de még Thomas párat döfött s kirántva Susan hátára ment az, ami belőle kilőtt.
- Iparkodjatok már! – hallották Jeremy mestertől.
S iparkodtak is mind a hárman. Elől Al, majd Susan s legvégül Thomas futott, érkezett oda, ahol Helen s Jeremy mester állt, már egymás mellett. Lefékezve előttük, lihegve, de kis terpeszben álltak meg. A két fiú kezeit a tarkójára tette, kulcsolta ott össze sígy húzta ki magát, a testét; míg Susan csak kihúzva állt meg.
- Ha parancsolok valamit, akkor elvárom, hogy azonnal, késedelem nélkül, mindenki teljesítse azt! – süvített már Jeremy mester hangja.
- Ezért büntetés jár mind a hármatoknak! – hallották még, amit mondott s hozzátette:
- Te – mutatott Al-ra – a dominádtól kapod azt meg! Itt és most!
- Te – mutatott Susanra – itt maradsz, végig nézed azt, majd Helen úrnő veled is foglalkozik, kiméri neked, ami neked jár! – mondta Jeremy mester.
- Te pedig velem jössz, a házba, s ott kapod meg a magadét! – ígérte meg a saját subjának a büntetést.
Így folytatta még visszafordulva, mikor elindultak:
- Ha végeztetek eljöttök a ház tornácára s ott vártok, míg előkerülünk! A pajta ajtaját hajtsátok be! Bezárni itt nem kell! Igaz nem is lehet. - kuncogott Jeremy mester.
- Igenis, Uram! – hangzott a válaszuk egyszerre, de ezt már aligha hallották meg, mert már kint jártak a pajta ajtaján túl.
A házba érve Jeremy megtorpant a nappaliban, oly hirtelen, hogy a buzgón utána siető Thomas majdnem fellökte őt. Az hátrafordult, arcon legyintette Thomast, de megjegyezte:
- Csak nem úgy belejöttél a dugásba, hogy még itt, bent is, Te akarsz megdugni engemet? – kérdezte nevetve s hátba vágta Thomast, aki elpirult ezt hallva:
- Nem, nem, dehogy, Uram. – hebegte az szinte szégyenkezve.
- Azért valld be, nem volt ellenedre a kis lieson Susannal és Al-lal. Legalább jól esett? –cöcögött Jeremy.
- Igen, Uram, jól esett. Köszönöm, alázattal. – válaszolta, s térdre hullott előtte, a szőnyegre, s megcsókolta az odahúzott kezét.
- No, no, túlzásba azért ne ess a köszönettel. Azt hiszed, nem tudom, hogy Helent is szívesen a kardodra húztad volna? – nevetett fel Jeremy mester. – Ami késik, nem múlik! Még lesz rá alkalmad. – tette hozzá s subjára nézett, aki elvigyorodott.
- Igen, Uram, szívesen. De Susan sem rossz csaj, de Helen még jobb. Nagyon tetszik. – ábrándozott el egy pillanatra.
- Tán még mást is tennél Vele? – incselkedett Jeremy mester Thomasszal.
- Akár…., még azt is, ha lehet. Miért, lehet? – nézett rá vágyakozva Thomas.
- Az attól függ, mennyire teszel a kedvemre most, itt és azonnal! – nevetett megint Jeremy mester s megpaskolta Thomas feje búbját.
Az nem kérette magát, már oda is térdelt, közelebb Jeremy mesterhez s nyúlt kezével kiszabadítani a dákóját, hogy szopogathassa, pontosabban felszophassa. Mikor ez sikerült, még élvezettel a golyóit is megnyalogatta, kicsit meg is harapdálta, majd engedelmesen a kanapé hátára hasalt felkínálva ánuszát az Urának.
Míg azok bent a nappaliban szokásos „műsorukat” járták végig, kint a pajtában Helen úrnő az egyik oszlophoz kötözte háttal Susant s visszalépve Al elé állt:
- Valld be, szívesen végignézted, sőt élvezted volna, Jeremy mester velem tett tortúrájának látványát, de sajna erről lemaradtál. - kuncogott Helen.
- Meg kellett elégedned Susan csapásaival és Thomas dugásával. Igaz kis subom? – kérdezte meg Helen.
- Igen, Úrnőm, így volt. Susan nem volt eléggé kemény, csak szinte simogatott azzal a vizes kötélvéggel. Nézze meg Úrnőm! – szólította fel, s fordult lassan körbe Helen előtt Al.
- Igen, látom, hát így nem maradhat! Most kapsz tőlem! – mordult fel Helen s nem vizes kötélvéggel, de istránggal csapdosta meg alaposan, mindenhol Al-t, aki ide-oda forgolódott, feszengett, hajlongott, hogy kikerülje az istráng csapásait.
- Most megkapod, ami jár, alaposan. – sziszegte Helen s már nem csak a testét, de a lábait, vádlijait, combjait és a lábai között az „ékszerét” is célozta, ütötte. Egy-egy felkiáltása jelezte Al-nak, mikor telibe is találta.
Jó ideig tartott ez a móka. Ami Helennek móka volt, de Al egyre jobban szenvedett.
Helen leállt, eldobta az istrángot s Al-ra mordult:
- Te kis pöcs. Ennél erősebbet és fájdalmasabbat is érdemelsz büntetésképpen! Állj tágas terpeszbe, kezeidet tedd és tartsd is a tarkódnál! – hallatszott.
Majd ide-oda mozgott, nézegette Al testét maga előtt s végül döntött. Pontosabban rúgott, oda, pontosan, ahol fészkel az agy.
Susan csak egy nagy hördülést hallott s azt látta Al összerogy fájdalmasan a földre.
Jó ideig semmi sem történt.
Al a földön feküdt, összehúzódva, szinte magzati pózban.
Helen fölötte állt, leeresztett kezekkel s villámló szemekkel.
Nézte a tehetetlenül fekvő Al-t.
Végre megszólalt:
- Meddig akarsz még vergődni, s magadat sajnáltatni ettől a kis fájdalomtól? – sziszegte.
- De Úrnőm, ez nagyon fájt! – kesergett Al hangosan, szinte nyüszítve a földön.
- Állj fel, de azonnal! Állj vissza úgy, mint az előbb! – sistergett Helen hangja.
- Igenis, Úrnőm! – szólt fájdalmasan Al, de lassan tápászkodott s már állt is fel, majd kis idő múlva terpeszbe is.
Susan látta, ahogy remeg ott állva s várva az újabb büntetését.
(folyt. köv.)
Comments (0)