álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt .... írtam kb néhány évvel ezelőtt miközben egy bdsm-mel foglalkozó oldalon regeltem és társat kerestem az álmaim, vágyaim valóra váltásához ...
oltári mákom volt: másnap reggel hetven jelölt ajánlkozott, hogy cinkostársam legyen ebben a fantasztikus kalandjátékban ...
... hamar leszűkült a kör ... rengeteget tanul az ember miközben levelezget, beszélget a többiekkel ... sokat nevet, elszörnyed, meglepődik, sok segítséget kap, életre szóló barátságokat köt,
(sokan rákérdeztetek arra, hogy nem túlzás ez? és hogy kicsit erős szó a barátság az itteni felületes kapcsolatokra, nekik üzenem, hogy tisztában vagyok az ismerős, a "klubtárs", a haver és a barát közti különbségekkel, nekem ez alatt az idő alatt tettek le olyan dolgokat az asztalra itteni emberkék, amik miatt ki merem jelenteni, köztünk barátság van, tűzbe mennék értük, mint ahogy tették ők is értem)

... és nem mellesleg megtalálja azt, akit az isten is neki teremtett ...
akivel nem csak a vágyak, igények, elvárások stimmelnek, hanem a humorérzék, intelligencia és minden ott van ahol kell, egy hullámhosszon ....
... akire a mai napig ugyanolyan (ha nem nagyobb) csoda várni, hogy mikor lép be az ajtón, akinek a szemébe olyan jó belenézni, akinek a tekintetétől, érintésétől kellemes bizsergés fut végig az ember gerincén, aki egyik pillanatban a leglágyabban simogat, a másikban pedig a legnagyobb kínt okozza, aki mellett boldog és elégedett partner tudok lenni egy ilyen kapcsolatban, akinek fáj a hiánya ha távol van, akivel tökéletes az összhang nem csak a játék során, hanem az élet egyéb területein is ...
és akivel csak az a baj, hogy nem teljesen az "enyém" és nem domtárs napi huszonnégy órában, de a legeslegjobb gazdi a világon (számomra)
és aki belőlem a makacs, öntörvényű, durcás, vadócból egy mp alatt olyan odaadó és alázatos kezesbárányt varázsol, hogy öröm nézni ....
de ez már csak ilyen .... ha el tudja érni, ki tudja harcolni magának .... ám legyen :)
anno, amikor regisztráltam nagy naívan azt hittem kicsit megfűszerezem az életem, adok neki egy plussz töltetet ezzel, hiszen meg van mindenem a normál hétköznapokban, csupán az hiányzik, hogy valaki erősebb legyen nálam, valaki előtt fejet tudjak hajtani, találjak egy embert aki uralni tud darabig-óráig, aztán újra szabadon szárnyalhassak és lehessek az a mosolygós, erős nő, akit a külvilág lát ...
nos szerencsére nem így alakult, nem tudtam korlátozni arra, a heti néhány órára a sub-létemet, amikor becsukódott mögöttünk az ajtó
rájöttem számomra ez nem csak játék, hanem lételemem :)
és ehhez olyan cinkostársat, partnert kaptam, aki az élet minden mp-ben érezteti dominanciáját, aki hihetetlen érzékkel tud óvni, támogatni, meghallgat, velem nevet, ugyanakkor egy pillanat alatt be tudja bizonyítani, hogy mindenem az övé és csak rajta múlik, hogy épp a mennyekbe repít vagy a kínok kínját élem át ...
nagyon fontos számomra az, hogy állandóan érezzem ezt a kellemes: vajon mit hoz a következő pillanat? állapotot, a kiszolgáltatottságot, és azt, hogy tudjam mellette maximálisan biztonságban vagyok, bár minden elkövetkező mp ezer titkot rejt, mégis óv és vigyáz rám :)

summa summárum: van gazdim,
köszönöm, hogy tiszteletben tartod ezt
az egyik dom barát mondta azt egyszer ránk nézve:
"annyira az övé vagy, hogy az már félelmetes"
azt hiszem ez jól jellemzi a gazdival való viszonyomat, engem nem a bilincse, vagy a kötelek és a nyakörve tart fogva, nem kell magához láncolnia ...
a lelkem vette el, és eszem ágában sincs visszaszerezni tőle, hisz olyan jó helyen van :)
... hazaértem ...
boldogan lubickolok ebben a csodás világban, ahol a legmélyebb érzéseket éltem és élem át,
nem csak a bdsm-től lettem függő, hanem tőle is, neki bhol bmit bmikor :)
benne megtaláltam mindazt, amit tudat alatt kerestem és ami számomra igazán fontos egy ilyen jellegű kapcsolatban
most kerek minden és olyan mélységben tudok megélni dolgokat, amit azelőtt el sem tudtam képzelni :)


hála a jó égnek van sok dom/szadista, sub/mazo ismerős akikkel összejárunk, beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk
hogy mégis miért vagyok itt?
hm ....
érdekelnek a történetek és érdekel minden ember ....
annak ellenére, hogy sziklaszilárd elképzelésem van arról nekem mi a jó és én hogy játszok, szeretem a sokszínűséget, azt, ahogy a többiek beengednek a saját kis világukba, megosztják titkaikat, kétségeiket, vicces történeteiket :)
jó egy közösséghez tartozni, ahol hasonszőrűek az emberek :)

... bki érdekes lehet ...
utálom az általánosítást, a kategóriákba sorolást, az előre felcímkézést
(bár gyarló vagyok és én is élek vele néha, fúj fúj fúj :)
istenigazából nem gyűjtök haverkákat, pusztán megtartottam azokat a számomra fontos emberkéket, akik annak idején időt, energiát, türelmet fordítottak rám és a csilliószáz kérdésem megválaszolására
és talán néha én is tudok segíteni, meghallgatni, véleményt mondani olyanoknak, akik most csöppennek bele ebbe a világba