csak
Appeared: 2010. 02. 23.
Olvasom a blogokat. Sokan már ennyi csöpp idő után is kedvesek nekem, szimpatikusak, tetszik a stílusuk, különleges embereknek gondolom őket. Versek, történetek, mind egy téma köré gyűlnek. Miért veted fel ezt?, hiszen itt, ez erről szól. Hiányérzetem van. Megismerhetem a vágyaitokat, érzelmeiteket, de ezek mégis csak egy szeglete a teljes éneteknek. Kíváncsi vagyok a valóra, a hétköznapokra is. Időnként belefutok egy hasonlóan gondolkodóba, és mosolygok, amikor az aznapi történésekről ír, hol viccesen, hol szomorúan.
Formát szeretnék bontani, van itt ennek helye? A társ utáni vágyakozás, egy szerető szív megtalálása, majd az esetleges szakítás felkorbácsol bennünket. Ennek ellenére a boldogságot, az elégedettséget, a bánatot más is hozhatja.
Mi az, ami ma mosolyt csalt az arcomra? A társaság, a hely szelleme, ahol az időmet töltöm. Maga a tevékenység, amit ott folytatok. Körbeírhatnám 10 körmondattal még, de minek, egyet akarok kibökni....imádok edzeni :)
Tavaszra eltekerem az utcán járó-kelő férfiak fejét az apró minivel és a magassarkúban csámpázó lábaimmal. Kedvesem megjegyezte, rossz idők várnak rám, ha kisüt a nap. Állok elébe. :)
Igen-igen-igen, ez is én vagyok, függetlenül attól, hogy milyen szexuális vágyak vezérelnek. :)
Csodaszép estét pixi lakók! :)
Comments