az én történetem
Appeared: 2010. 02. 14.
Sűrű homály, az időben veszni látszó érzések. Eltemetve szunnyadtak bennem. A körülmények nem engedték, hogy felszínre törjenek. Boldognak gondoltam magam sokáig, a véletlen vetett véget a békés álmomnak. Egy férfi személyében érkezett. Egymás vágyait felfedezve kopogtattunk egy ismeretlen világ kapuján. Leírni lépéseink, felfedezéseink merész vállalkozás lenne, hosszú történet. Titkos, lopott órák, az őrület határát súroló vágy, szerelem. Felemésztett engem és őt, de a változást nem kerülhettük el. Elsodort minket egymás mellől a valóság. Nem tévesztettük egymást szem elől, de tudtam, a folytatásra kevés az esély. Megfordult, kifordult sarkaiból az életem, én akartam, új út keresésébe kezdtem. Fogalmam sem volt, mit és kit keresek, esélyem sem volt, hogy ráleljek. A véletlenek, bár véletlenek nincsenek. Vonzottam, vonzottalak benneteket, grófok, hercegek. A szememből kiolvastátok, ami még számomra is rejtve maradt. Meglebegtettétek előttem palástotokat, új világ vette kezdetét. Lehajtottam a fejem és követtem a hívó szót. Vágytam, hogy átengedhessem magam, vágytam a szót mely olyan erővel bír, aminek hallatán elhagy az értelem. Nem, nem elég, több, több amiért én letérdelek és hódolatot mutatok. A kép összerakásához mindig hiányzott egy vagy több puzzle darab. Minden kell, hogy megsemmisülve újraszülethessek. Tapasztalások, a határok elhalványultak, hogy újak kerülhessenek kijelölésre. A hódítás még nem fejeződött be, enyém lesz a legnagyobb, legpompázatosabb birodalom a földkerekségen. Még építkezek. Eljön a pillanat, amikor szemem elé tárul a birtokom és elégedetten szemlélem a látóhatárt. Akkor mosolygok és kérem, ki láthatatlanul irányít,kész vagyok, egy célom lehet, megtaláljam azt a kivételes embert, akinek remegő lélekkel és kézzel átnyújtom mindenem.
Comments