Blog - Sickdreams

Filter to this month: 2016. 03.

Játék
Azt, hogy mi nem vagyok bármikor könnyen el lehet magyarázni. Mégis a lényeg a miben lét, az élni, érezni, égni akarás. Szenvedély, tűz, parázs, érzékeny, érzéki; érzéketlen, jég. Nehezen nyílok, és könnyen zárulok. Mégis, ha látom rajtad, hogy élvezed a testem, teljesen megvadulok. Mikor úgy emeled a csípőm a szádhoz, mintha a legszebb pohárból innád a legfinomabb bort; mikor úgy szorítasz, mintha sosem akarnál elengedni; mikor úgy teszel magadévá, mintha az életed múlna rajta......

Enyém; tied
Az én poharam mindig félig üres. Így volt ez eddig; sőt, így lesz eztán is; és én ezt egy cseppet sem bánom. Tudom, igen tudom, a tied mindig félig teli, néha pár cseppel még több is. Állandóan ezt vágod a fejemhez. De én soha nem irigyeltem tőled, sőt. Csak sokszor megszánlak. Kajtatsz a boldogságod után, mégis olyan keserű a szád, hogy belefáj az enyém is. ..

"Szóval nem sikerült!"
Kihalt és sötét a folyosó. Néha már alig félek végigmenni rajta. Igazából nincs mit vesztenem, akármi vár is a végén. Érzékkoktélok, cérnaidegek, valótlan képek. Lámpa fel, lámpa le. Folyton gyújtok, és mindig oltok. Még egy korty levegő, még egy dobbanás. Vigyázok. Rád vigyázok. Ijesztő lehet idegen helyen, idegen arcokra ébredni. Aztán a valóság. Még itt vagy. Még itt vagyok. Vinném én tovább, viszem is helyetted; csak neked ez már nem elég. Mikor bevettem a gyógyszereket, én is egy...

Febris
A lázban kivételesen szép, ahogyan megfogja az elmét, mélybe rántja és színkavalkádos érzelemviharból képeket fon, mik az ébredés után is legalább annyira valóságosnak tűnnek, mint percekkel azelőtt. A tapasztalás, érintések, hangok, illatok reálisnak tűnnek, így csukott szemmel teljesen azt a látszatot keltik fel, hogy az adott szituáció valós, s nem csupán a képzelet szüleménye. A gyötrődés így nyilvánvalóan észrevehetetlen módon lerövidül és a test szenvedései elhalványodnak. Ki van ez...