Mert mindenki másképp csinálja ;)

Lőwy Árpád: A magyar nyelv világrekordja


Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,

A kereskedő bedugja
Ecetes korsó gyanánt.

A kanonok gyügyölgeti
Vén szotykáját pamlagon,

A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.

Hivatalnok feleségét
Frütyögteti rendesen,

De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen!

Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,

A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.

A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,

Diákember keficél
Nagy sietve szaporán.

Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,

Úgy van írva krónikában:
A napszámos kubikol.

Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,

S habár keményen teszi,
De csak tököl a huszár.

Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,

A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.

Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,

Brűgöl a cigány, és kupiz
A nyaviga hevenyén.

Besavanyít a szakács,
S a harangöntő bekólint,

Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.

A vadász lő - úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,

Bemázol a szobafestő,
Pettyent a vándorlegény.

Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,

Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.

Becserez a tímárlegény,
Kéményseprő meg befűt,

A markőrők belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.

A gombkötő vígan pitykéz,
Kefekötő bekefél,

A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.

Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,

Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.

Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,

Beheppent a fürge pinér,
A szakácsnő ha kacsint.

Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,

Bojtár gügyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.

A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos,

Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.

A rézöntő meg becsörrent,
Patikárius meg beád,

Közösül a polgármester,
- Lassan mozgatva farát.

Befreccsent a tűzoltó, ha
Csőre kapja a leányt,

A dinnyecsősz meglékeli,
Ha a nő hagyja magát.

A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zord finánc,

Szakácsnőt a kapu alatt
Megböki az ordinánc.

Zsandárkáplán tíz körméről
Lekapja a menyecskét,

Furvézernek megdönteni
A lotyóját - gyerekség.

Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény,

Párzik a bús filozopter,
Minden hónap elsején.

Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,

Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.

Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,

Ennélfogva érthető, hogy
Még a pap is kupakol.

Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,

A kovács meg bever neki,
Szikrázik - az áldóját.

Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,

Vén baroneszt jól megcékel
Könyv nélkül a hajdú is.

Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csak nyel,

A miniszteri tanácsos
Rendszerint már csak - ... figyel.

A széplélek csak kettyintget,
Szemlesütve, sötétben,

A nagy kujon megprütyköli
A legyet is röptében.

Hanem:

Szart sem ér a mesterségük,
Alhatnak ők afelül,
A hatökrös gazda baszik
A világon egyedül