Egy hétvége élményekben

Blogs » Blog - Mabel » Egy hétvége élményekben
2015. 04. 12. 21:34 | Appeared: 1030x
Annyit ittam, hogy nem éreztem az arcomat. Nem emlékszem az asztalnál folytatott beszélgetésre. A rádióból bömbölő aktuális slágerek, a meccset kiabálva közvetítő Hajdú B. hangja és az asztalnál ülők felszabadult kacajának keveredése festi alá a homályos képeket, amikben csak egy-egy éles képkocka van, az Ő elnéző mosolya, ahogy csillogó szemmel néz rám és nem szól bele a csacsogásomba. Az erős keze, ami megtart, hogy ne essek el, miközben inog velem a világ. A barátnőm felpakolása egy buszra, és a kedves elutasítás, mellyel reagál az általam kezdeményezett buszpályaudvar-szexre.

Hosszú alvás. Összebújós. Biztonságos.

Reggeli kávé, kakaó, cigi, hűvös szellő, melengető nap. Romantikus. Giccses. Giccses-romantikus. Csipkelődés. Pimaszkodás. Határhoz közelítés. Határfeszegetés. Határátlépés. Elég.
Épp a konyhában jön el az ominózus pillanat. Az asztalra szorítja a kezeimet, megriadok, nem merek ellenkezni. Lehúzza a puha pamutot a fenekemről. Nem időzik, lesújt. Hatalmas, erős tenyere újra meg újra csattan a fenekemen. Először csak izgató… aztán kellemetlen, majd fáj, igazán fáj. Nevetve élvezi erejét és azt, hogy megtörök alatta. Gyenge vagyok, ő pedig erős. Újra és újra üt. Próbálom összekaparni a maradék büszkeségem, de mégis csak kiszakad egy-egy fájdalmas nyögés. Olyankor kárörvendve néz az arcomba, hogy lássa, már elveszett a pimaszságom, a bátorságom. Úgy meg tudnám ütni azt a kárörvendő képét… ha lenne erőm… de nincs. Tovább záporoznak az ütések, és elérkezünk az én határaimhoz is, muszáj kilépnem az ütés elől. De nincs vége. Nem kívánságműsor… nem szláv karnevál… Újabb és újabb égető tenyérnyom rajzolódik a bőrömre. Az arcom fájdalmas grimaszba csavarodik, a fogam és a szemem erősen összeszorítva, de mikor mellém lép, hogy megnézzen, azonnal próbálom rendezni a vonásaimat és úgy nézek rá, mint akit hidegen hagy a próbálkozása. De nem vagyok túl meggyőző, hiszen egyre rövidebb időközönként vagyok kénytelen kitáncolni az ütések elől.
Végre betakarja sajgó fenekemet. Megcsókol. Jöhet a reggeli.

Délután. Látogatás egy szex shopban. Viháncolás, hogy minden milyen faszos. Szörnyülködés, hogy minden milyen eszetlen drága. Egy sor vita arról, hogy „most komolyan! Minek ekkora dildó? … Jó, de ekkora?... Jó értem, hogy tágítás, de láttad, mekkora volt?!”. Komor hallgatás, mikor egy kedves, középkorú pár megvásárolja nevetgélve a vitánknak témát adó óriás dildót. Ó és kiszúrtunk egy dominát meg a szolgáját. Felcsatolhatóst vásároltak. A nő rezzenéstelen arccal, a helyzet magaslatán állva figyelte párja kínos vergődését, ahogy tanácsot kér a felcsatolhatósok kapcsán, ahogy válogat, ahogy kellemetlen kérdésekre felelget a túl nyílt eladólánynak. Mókás volt nézni. Aztán ráébredtem, hogy engem is mókás lehet nézni, ahogy éppen szájpeckek között válogatok a kedvesem sokat sejtető fültől fülig vigyorával kísérve.
Véletlenül felborítok egy sztriptíz rudat. Az eladó méltatlankodva csóválja a fejét.

Mit viszünk haza? Az esélyesek közt szerepel egy kukoricacső kinézetű, vicces vibrátor, mert szerintem zseniális és szórakoztató darab és persze sok benne a vitamin. Van még uborka, répa és banán is… de akkor is a kukorica a legütősebb. Egy másik esélyes a távirányításos vibráló tojás… De elbizonytalanít a hatékonysága. A harmadik, egy gyűrűs szájpecek.

Azt mondja, válasszak én. A három lehetségesből kettő az én élvezetemet szolgálja… talán már bántóan kiszámítható vagyok, de a nyertes a harmadik.

Viccelődés az eladóval, hogy ne adjon szatyrot, mert a szájpecekkel a számban megyek hazáig. De persze csak vicc… egyelőre…

A szex shopból kilépve romantikus, sablonos párrá vedlés. Kéz a kézben sétálás az időközben besötétedett városban, fagyizás egy padon ülve, andalgás egy sétálóutcában. Este filmnézés és nassolás.

Alvás. Összebújós. Biztonságos.

Korán kelés. Az új férfierőt pofátlanul kihasználó rokonság. Vasvilla, gereblye, félmeztelen férfi, gyöngyöző homlokú nő, lopott csókok, váratlan bökések villanyéllel, izzás, szerelem, vágy.
Három kiskutya. Nyalogatnak és harapnak. Hát már ők is?...

Mintha megint részeg lennék, de nem a sok alkoholtól, hanem a sok érzéstől. Kipróbáljuk a szájpecket. Megalázó, kiszolgáltatott érzés. Elveszi azt az egyszerű jogodat és képességedet, hogy bezár d a szád.. hogy megszólalj, hogy nyelj. Nyálcsorgató szolgává varázsol.
Kíméletlenül kihasználja az így szerzett előnyeit. Gyűlölöm! Aztán csodásnak és gyönyörűnek nevez, megköszöni. Szerelmes vagyok belé! Aztán beszélgetünk a félreértéseinkről. Tisztelem. Aztán felajzva vívunk csókcsatát. Kívánom. Aztán elfáradva dőlünk egymásra. Szeretem. Aztán pimaszul provokálom, hogy begerjedve leteperjen és fájón leigázzon, aztán szerelmes vallomással omlunk egymás nyakába. Imádom. Egy egész hét eltelik ilyenkor egyetlen délutánban.

Tompán integetek a busz után, ami elviszi Őt tőlem. Mellettem egy másik lány szintén ugyanazt a buszt búcsúztatja. Telefonon beszél azzal, aki rajta ül. Sír. Én nem sírok. Nem szeretném, hogy egy percig is rosszul érezze magát miattam. És ő sem szeretné ezt tőlem. Nem szeretnénk, ha szenvedés lenne a másiknak, ha ránk gondol, mert csak azt látja, hány napig nem fogunk találkozni. Integetek utána és azt látom, hogy milyen jó lesz újra megcsókolni pár nap múlva. Szeretem üdvözölni.

Comments (3)


Mabel Deleted user
#122012 | 2015. 04. 12. 22:07
:D :D :D
#122009 | 2015. 04. 12. 22:02
Azt az eladó mondta, de már akkor sem értettem. :)
Deleted user
#122007 | 2015. 04. 12. 21:58
Azt hittem azt mondod az eladónak a szatyorra: helyben fogyasztom. :)