2013. 11. 03. 12:40 | Appeared: 973x
Az történt, hogy rájöttem, sokkal több olyan (talán sokszor buta) kérdésem van, ami emberi vonatkozású, mint olyan, ami pusztán szexuális. És bár ez egy szexuális tartalmú oldal, de mindenki több ennél. Szóval...
Tanítsatok!
Éreztetek már olyan szégyent, ami indokolatlan volt? És ha nincs indoka, hogyan szűnhet meg?
Ha a bizalom olyan borzasztóan fontos és rendkívül stabil dolog, akkor hogyan lehet elveszíteni egyik pillanatról a másikra? Végtére is a bizalom nem csak egy remény? Valahol még szinonimái is egymásnak, mert ha „abban bízom” akkor „azt remélem”.
Nem csak egy hamis biztonságérzet, hogy ne kelljen magunkat felelőtlennek érezni (vagy magányosnak)?
Az addig rendben van, hogy a szubmisszív nő éke, büszkesége urának… ahogy az itteni kapcsolatban élő férfiak ezt meg is erősítik… És az is rendben van, hogy csak olyan ajándékot adunk másoknak, amiről úgy gondoljuk, hogy jó ajándék. De mi van akkor, ha nem gondoljuk jónak? Hogy kell megszeretni magunkat? Ez sokaknak olyan könnyen megy. Mi a titok?
Comments (22)
"How do you know you can trust me?"
"I don't... that's what trust is."
ha nincs benned bizonytalanság, akkor azt már nem hitnek nevezik? Az sem bizalom.
De persze valahol felesleges a kérdés, mert alapvető fogalmakra kérdez rá, s ha semmit sem veszünk adottnak, akkor nincsenek fogalmaink, amikkel beszélgetni tudunk.
Persze... mint az bebizonyosodott, így sincs semmi garancia arra, hogy ugyanazon szavakat ugyanúgy értjük, semmi sem garantálja, hogy megértjük egymás szavát.
Különös ez.
Mert az egy érzés, és ehhez kötődnek a különféle események, legyen az bármi.
A szégyennel kapcsolatban a belső, érzelmi szégyenre gondoltam és nem a megszégyenülésre. Amit te hozol fel példaként, az épp az ellenkezője. Van oka, következmény.
Jutott eszembe egy adatlapról ;)
Las Vegast ő építette föl, több száz játékbarlangja volt az USA -ba. és még sok mást is tulajdonolt...Ha együtt utaztál volna vele a vonaton, nem nézted volna ki belőle hogy Amerika legrettegettebb maffiózója..
És ez nemcsak egy kicsit morbid vicc, hanem egy mélylélektani példázat is a legtöbb emberre. Sokan "ügyes nyomorékok", akik minden magukban hordozott sérülés ellenére felmennek a padlásra, vagyis túl tudnak lépni rajta, vagy épp jóra fordítani, netán kihasználni. És máris nem látszik annyira az a sérülés.
A kispöcsű pasi,az alacsony és vékony pasi, a hájas pasi, a deformált arcú vékony nő, és sorolhatnám, épp ilyen jó példa lenne erre az énképsérült szemléltetésre!
Már bocs, ha megemlítem, csak rohadtul igazam van.
Soroljam, még kiket cibálhattok elő erre? :))
És így működik ez a kövér nőknél is. Kevésbé vonzóak,ezért lelkileg sérültnek érzik önmagukat,és önmaguk ellenségei -általában.De természetesen nem kívánok általánosítani, nem minden kire igaz ez...
Vágysz valamire,és reménykedsz, hogy teljesülni fog. Vagy nem vágysz valamire és reménykedsz hogy elkerülöd.
A bizalom más. Bízol egy emberben, hogy segíteni fog, pártodat fogja, melletted lesz nehéz pillanataidban. Bízol abban, hogy titkaidat megőrzi, és segít beteljesíteni vágyaidat.
Az önszeretet már nehezebben kivitelezhető. Ha elutasít valaki, jön a gondolat: bizonyára "rossz" vagyok, "csúnya" vagyok, értéktelen vagyok, hiszen elutasított, nem kellek neki. De megjelenik akkor is, ha összehasonlítod magad egy "szép" külsejű emberrel. "Ő jobb nálam.."
Emiatt nehéz önmagunkat szeretni.