Amikor a megalázás célja a birtoklás. Avagy mennyire jó birtokolva lenni?

Blogs » Blog - Estrella » Amikor a megalázás célja a birtoklás. Avagy mennyire jó birtokolva lenni?
2014. 09. 09. 22:42 | Appeared: 1071x
Egy levélváltásom kapcsán mostanában ez a téma foglalkoztatott:
Valóban szükséges-e valakit megalázni* ahhoz, hogy birtokolhassuk?

Már maga a birtoklás is egyfajta megalázás fizikai szinten. Hiszen elvesszük valaki szabadságát, megfosztjuk a saját akaratától, rákényszerítjük egy bizonyos helyzetre azzal, hogy a teste felett rendelkezünk (kikötözzük, megkötözzük, másnak használatra átadjuk). Ezen felül a lelket is meg lehet alázni azzal, hogy lealacsonyítóan bánunk valakivel, nem adjuk meg a kellő tiszteletet, figyelmet vagy folyamatosan nyirbáljuk az önbizalmát.

Biztos vannak olyan szubok, akik mindkét előbb említett megaláztatást élvezik, de nálam ezek valahogy elkülönülnek és ellentétesen hatnak egymásra/rám. Természetesen mint szubot, engem is izgat, ha valaki birtokolni akar és uralkodik felettem. De nálam a birtoklás elfogadása úgy működik, hogy minél inkább jól esik valami a lelkemnek, annál inkább el tudom fogadni a fizikai alárendeltséget, tehát hogy birtokolva legyek. Úgy érzem, egészséges önbizalommal rendelkezem és tisztában vagyok a valós önképemmel, ezért a lelkemet nem a megalázó, lealacsonyító dolgok simogatják, hanem éppen ellenkezőjük.

Egyszóv​al arra a következtetésre jutottam, hogy véleményem szerint megalázás nélkül is lehetséges valakit birtokolni. Az már egy másik téma, hogy minden szituáció (viszony) más, ebből kifolyólag elképzelhető, hogy ugyanazt a helyzetet egyszer megalázónak tarthatjuk, másszor kevésbé, de erről majd legközelebb.

​*megalázó helyzetbe hozni akár publikusan, akár csak egymás között​

Comments (6)


Deleted user
#89962 | 2014. 09. 10. 12:12
Csak, és kizárólag (!) Játék szinten!
A hozzám tartozót másnak sem hagyom megalázni, (ha tehetek ellene)
Deleted user
#89952 | 2014. 09. 10. 07:49
Bár nem vagyok szub beállítottságú (de dom sem, csak perverz), de azért sokat csevegek ilyen irányultságú emberekkel (nem csak nőkkel). Szerintem a "birtoklásnak" egy módja van: bejárni a megfelelő tisztelettel, törődéssel, türelemmel és maximális odafigyeléssel kikövezett utat. Én mindig arra törekszem, hogy a kapcsolataimban két egyenlő fél legyen, akik meghallgatják egymást és közösen, kézenfogva egy irányba haladnak. S legyen bármennyi vita vagy összeveszés a végén mindig arra jussunk, majd együtt megoldjuk! (Ezt sajnos elszúrtam nem is oly rég, s azóta bánom.) Ráadásul (egy itt megismert, s általam nagyra értékelt ember mondta) "a szub szubja a dom..."

KEEP SMILIN'
Deleted user
#89950 | 2014. 09. 09. 23:46
Számomra a BDSM elképzelhetetlen érzelmek nélkül. Hogy mit mennyire tartunk megalázónak, attól függ mit érzünk az iránt, akitől jön. Aki szeret, az lelkileg nem fog lealázni.
Deleted user
#89949 | 2014. 09. 09. 23:18
Talán azért van ez így, mert az alázásnál emberi méltóságában is aláznak, nem csak a játék szintjén. Szerintem az alázás nem elválasztható játéktól és valóságtól. Akit alázok, arra ritkán "nézek föl"
hogy úgy mondja, ez nekem is "necces"
Deleted user
#89948 | 2014. 09. 09. 23:06
van olyan szub, aki szereti, ha lelkileg is alázzák. hát talán a játékban elfogadhatónak tartom ... de számomra még ott is necces ..

a vlóságban meg senki ne próbálkozzon ezzel nálam :) nem fog jóljárni :)
Deleted user
#89947 | 2014. 09. 09. 22:54
Van egy titokzatos módja a tisztelettel birtoklásnak.
Jegygyűrűnek hívják!